Ferencvárosi hajnalok

Érdes az ébresztő, amikor krákogó, dörgő, dübörgő hangok vernek fel: a kukásautók robaja. Ám harmóniára hangolt szerzőnk ebben is megtalálja a megnyugtatót: átlagos nap kezdődik, normális. Megbízható, általános zajszennyezéssel. De örülhetsz ennek-annak: hogy nem hagyott el a párod, megvan az állásod, az autód, nem kaptál váratlanul irdatlan büntetést. „Kell-e nagyobb bizonyosság, mint hogy mi, kukások, itt vagyunk, holnap is itt leszünk, és visszük a szemetet”? Dirr-durr.

Szerzőnk együtt lélegzik a Tompa utca népével, hisz itt lakik. Ismeri a gangközvéleményt, a hajdani ágybérlők és háziurak életlehetőségeit, a városrész tehetetlen túlélőit, akiknek örökre elakadt az ébresztőórájuk. Hallja az ordítást az alkonyatban: „Rózsi, mért mész el? Hát mit csináljak? Mi a fenét csináljak?”, megpróbálja mögégondolni az előzményeket, amelyek egy teljes negyedre terjednek ki. Keresi, kedveli Krúdy úr nyomait is a flaszteron, kocsmapultnál, kávéházi szegleten. Kuglert vetet J. Attilának Zsiga bácsival, túl minden irodalomtörténeti, históriai igazságon, csak a szeretetre hallgatva. Ha nem így volt, annál indokoltabb, hogy ezt sugalljuk.

Csak a labancokkal gyűlik meg az elöljárók baja. Hogy ennek a Franzstadtnak néhány álmodozója kettős állampolgárságra vágyik, és álmaikban a kerület különleges övezetként csatlakozna Zürichhez, Berlinhez vagy legközelebb Bécshez közigazgatásilag, annak huszonnegyedik kerületeként, kettős identitással, kétnyelvű iskolákkal, forint/euró árakkal és bérekkel. („Nettó hazaárulók!” – mondja a kerületi elöljáró méltatlankodva.) Emlegetik itt Nyugat-Berlint, de még Danzig is benne van a példatárban, hogy a kínai különleges övezetekről ne is szóljunk. Aki nagyon izgul a kibonyolódás miatt, azt megnyugtatjuk: Franzstadt a helyén van.

(Varsányi Gyula: Franzstadti történetek. Noran Libro Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor