Darabolás és káosz

A mind kíméletlenebb és egyre megosztóbb amerikai belpolitikai küzdelem közepette egy kérdésben mintha kétpárti egyetértés bontakozna ki: szigorúbban kellene szabályozni a nagy technológiai cégeket. A törvényhozás, az igazságügyi minisztérium és a Szövetségi Kommunikációs Bizottság is vélhetően évekig elhúzódó vizsgálatokat indít. A republikánus oldal és főleg Donald Trump elnök azért dühös, mert a konzervatív ideákat „álhírekbe” csomagolva mutatják be, a demokraták pedig azért elégedetlenek, mert a 2016-os választásokon kiderült, hogy a személyes adatokhoz hozzáférő és elemző cégek, amelyek szavazókra lebontott üzeneteket fogalmaztak meg, voltaképpen behatoltak a politika világába.

Korábban ezt a veszélyt nem azonosították, sőt a Demokrata Párt fő pénzügyi támogatói éppen a szilícium-völgyi cégek voltak. Ám most az egyik esélyes elnökjelölt, Elizabeth Warren szenátor azzal állt elő, hogy e cégeket fel kellene darabolni. Példaként a Microsoft ellen a kilencvenes években kezdeményezett eljárást hozta fel, amelynek eredményeként a vállalat operációs rendszere és internetes keresőmotorja nem uralhatta többé a piacot. Ennek nyomán törhetett előre a Google és a Facebook.

Most azzal érvel Warren, hogy a GAFA letöri a versenyt a riválisok felvásárlásával, illetve a tulajdonában lévő piacon szervez versenyt, amelyből mindig ő kerül ki győztesen. Az Amazon megszerezte a Whole Foods céget, és immár az élelmiszer-kiskereskedelembe és az éttermi szolgáltatásokba is behatolt. Már nem a vevőt és az eladót hozza össze az online térben, hanem maga gyártja, amit kínál, és ha valaki ilyesmit keres az interneten, sajátos módon az első helyen mindig valamilyen Amazon-érdekeltség ajánlatával találkozik.

De hasonló a helyzet a Facebook és a Whatsapp–Instagram vagy a Google és a Waze szövetsége esetében is. A felröppent tervek szerint évi 25 milliárd dolláros árbevétel felett a társaságok választhatnának, hogy birtokolják a platformot, vagy csak résztvevőivé válnak az internetes felület nyújtotta kereskedelemnek. Az említett cégfelvásárlásokat is versenyellenesnek tartja Warren, és tiltaná az ilyen jellegű házasságokat. A felvetés érdemi, a politikainál sokkal fontosabb szakmai vitát is gerjesztett.

A feldarabolósdi ellen szólalt fel Tyler Cowen, a George Mason Egyetem tanára, aki a kanadai Globe and Mail napilapban azt írta, hogy súlyos hiba lenne, ha széttrancsíroznák ezeket a társaságokat. Ő inkább az IBM sorsán keresztül érzékelteti, milyen károkat okozhat az innovációs hajlam letörése valamely cég monopolisztikus viselkedésére hivatkozva. Az IBM ellen 1969-től tizenhárom éven át folytattak eljárást a hatóságok, aminek nyomán a cég nem tudott alkalmazkodni a piaci változásokhoz, részesedése meredeken zuhant, és 1993-ban az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb veszteségét könyvelte el.

Ráadásul most még csak azt sem lehet mondani, hogy IBM-erejű cégekről beszélnénk, hiszen a GAFA ernyője alá besorolt társaságoknak igenis akadnak versenytársaik, és az általuk megszerzett kisebb cégeket egyáltalán nem fejlesztették vissza, éppen ellenkezőleg. A Google például hatalmas összeget ölt bele a YouTube-ba és az Androidba, azaz az innovációs készség, képesség és szándék fennmaradt és még jobban kibontakozott. A Google, amely nem mellesleg ingyen kínálja a szolgáltatását, versenyben áll a Facebookkal, és a példákat sokáig sorolni lehetne. Szabályozásnak lehet helye, de szigorú trösztellenes fellépésnek nem.

Nem feltétlenül ért ezzel egyet a harvardi Kenneth Rogoff professzor, aki Warren „bátor” javaslatai nyomán maga is úgy véli, hogy valamit tenni kell, és alaposan átgondolni a szabályozást. Kimutatható ugyanis az összefüggés a monopóliumok kialakulása és a jövedelmi különbségek növekedése, valamint az innováció hanyatlása között. A helyzet a pénzügyekkel foglalkozó tekintélyes szakértőt inkább a kétezres évek elejének gyengülő bankregulációjára emlékezteti, amikor a pénzintézetek magas fizetéssel csábították magukhoz a hatóságok szakértőit, és az állami felügyeleti intézmények csak késve értették meg, hogy az új pénzügyi termékek milyen veszélyeket hordoznak magukban. A 2008-as válság aztán Amerikából kiindulva a világ más részeire is átterjedt, és mára nyilvánvalóvá vált, milyen következményei lehetnek annak, ha egy ágazat politikai értelemben túlságosan befolyásossá válik. A pénzügyi szektornál is nagyobb sérüléseket okozhat azonban a technológiai szektor az amerikai és a világgazdaságban a kiberháború és a közösségi médiában eltorzuló politikai vita miatt – állítja Rogoff.

Érdekes módon megoldásért Európára tekint a harvardi tudós és egy elemzésében a Nobel-díjas Joseph Stiglitz közgazdász is, mert az unióban nem a feldarabolás, hanem a verseny ösztönzése és a túlzott piaci centralizáció letörése a cél. A brit kormány felkérésére márciusban készült egy javaslat Jason Furman amerikai professzornak, Barack Obama volt elnöki tanácsadójának vezényletével, és az a magánadatok védelmétől a platformok közötti könnyű és szabad mozgás előmozdításáig terjedően vetett fel ötleteket. Az Európai Unióból távozó szigetország vezetése csak annyit reagált, hogy a szabályozás az Egyesült Államok és az Európai Unió hatáskörébe esik, tekintettel az érintett cégek globális jelenlétére és eredeti anyaországára.

A szektor piaci és innovációs erejéről zajló vitákkal mindeddig nem kapcsolódott össze az a másik folyamat, amely persze csak most bontakozik ki, és a fejük tetejére állíthatja a fenti fejtegetéseket is. Meglehet, részben a régi szovjet fenyegetés belpolitikai célú felváltására és részben valóságos aggodalmaktól fűtve a Trump-kormányzat kereskedelmi küzdelemnek álcázott technológiai hidegháborúba sodródik az elnök ideológusai szerint az Egyesült Államok létét is fenyegető Kína ellen. A csata jelképe a Huawei vállalat, amely világszerte részt vesz az ötödik generációs távközlési rendszerek kiépítésében. Az önvezető autóktól a hadászaton át széles körben alkalmazható technológia gerincét megint csak az érzékeny adatok alkotják, amelyek amerikai állítások szerint Pekingbe is eljuthatnak. A kínai cég kirekesztésére tett kísérlet és a vámok Kína és mások elleni fegyverkénti alkalmazása korlátozott támogatást kap az Amerikával elvileg szövetséges országokban. Ázsia aggódik Kína miatt, de nem áll Washington mellé, ahogy igazán Európa, sőt Nagy-Britannia sem. Inkább sürgetnék Kína még mélyebb integrálását a globális multilaterális rendszerbe, mint kizárását a világgazdasági folyamatokból. Ám utóbbi törekvés keményen visszaüthet az amerikai innováció valójában más okból belülről is bírált zászlóshajóira, például a szinte kizárólag Kínában termelő Apple-re, valamint a Huaweijel továbbra is együttműködni szándékozó, Trump terveit nemzetbiztonsági szempontból is aggasztónak tartó Google-ra. Ilyen új körülmények között észszerű darabolós viták helyett eszelős káosz köszönthet a világra. / Blahó Miklós