A szerző válasza
A cikkbeli állításom annyiban átgondolásra szorul, hogy mindez idézőjeles. Az ügyészségek ugyanis nagyon óvatosan kezelik a Be. 399 § -nak az 1-ső bekezdését - amely alapján megszüntethetik az eljárást, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, vagy a gyanúsított az ügy, illetve más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, vagy gyanúsított büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
Általában enyhébb büntetést indítványoznak a vallomásért cserébe, vagy pedig megszüntetik az eljárást, ami lényegében egy felmentő ítélet a másikra történő vallomásukért cserébe. A tapasztalataim alapján - amit több ügyész is megerősített - él az egy ügy - egy vádalku elve a szervezeten belül, főként az erőszakos, fegyveres, kábítószerrel visszaélés bűntettének, vagy az embercsempészet bűnszervezetes ügyeiben. Piero Pini ügye viszont minden tekintetben kilóg a sorból. Az ügyben mindenki adócsaló a gyanúsítások szerint, nem követett el súlyosabb bűncselekményt, akire a vádalkut megkötötték, nem forog fönn nemzetbiztonsági érdek, sőt az állítólagos „főkolompos” még bírósági ítélet nélkül több mint kétmilliárd forintot befizetett a költségvetésbe. Mindezek után, három visszaeső bűnözőt mentesíteni a büntetőeljárás alól a vallomásukért cserébe? Nem csak erőszakos, hanem egyéb bizonyítékok híján azok helyettesítését szolgálja, éppen ezért példátlan. Pestiesen szólva: kilóg a lóláb.
Rajnai Attila
