Mindennek van határa

Pontosan mi volt eddig a Frontex szerepe Magyarországon, mi az a feladatkör, amit ezentúl nem lát el?

Közösen járőrözött a magyar rendőrökkel, részt vett a rendőri műveletekben, főleg a határ őrizetében, tehát a határátlépési pontok közötti szakaszok felügyeletében, különös tekintettel a magyar–szerb határszakaszra. Szervezte azokat a légi járatokat, amelyekkel hazautaztatják a Magyarországra jogszerűtlenül érkezett vagy maradásra nem jogosult külföldieket. Egyelőre nem világos, hogy ezt is felfüggesztették-e, vagy csak a határőrizetet. Emellett a Frontex az EU valamennyi állama számára készít biztonsági elemzéseket. Szerintem ez nem marad abba, és fontos is Magyarországnak, amely a nyugat-balkáni útvonal egyik állomása. Magyarország tehát most elesik azoktól a szolgáltatásoktól, amit eddig ezek a szakemberek nyújtottak dokumentumazonosításban, háttérfelderítésben. Ennél sokkal jelentősebb azonban a jelképes veszteség. A lépést Ylva Johansson kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy ahol szisztematikusan megsértik az EU szabályait, ott a Frontex nem lehet jelen. Ezzel az Európai Bíróság tavaly decemberi ítéletére utalt, amely kimondta, hogy a magyar menekültügyi és határőrizeti gyakorlat számos ponton alapvetően sérti az EU jogát.

Azon belül mely előírásokat?

A visszatérésre vonatkozó, az eljárási és a fogadási feltételekről szóló irányelveket. A Frontex nem magától vonult ki. Már sokszor bírálták, hogy nem szabadna részt vennie a határkerítésen való átkényszerítésben, a Szerbiába való visszazsuppolásban, de eddig a füle botját se mozdította. Most azonban, hogy ítélet is született, ezt a Bizottság is komolyabban veszi, mint a civil szervezeteknek, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vagy az Európa Tanács biztosának jelentését. Az egész rendszerről mondta ki a bíróság, hogy az sérti az európai uniós jogot. Ez további olyan eljárásokat is megalapozhat, amelyeknek előfeltétele, hogy az EU állapítsa meg a jogállamisági követelmények szisztematikus megsértését, európai uniós jogi kontextusban.

Említette a három irányelvet. Melyiket mivel sérti meg Magyarország?

Az őrizetben tartás a tranzitzónában egyszerre sértette a fogadási feltételekről szóló és az eljárási irányelvet. Az, hogy nincs megfelelő jogorvoslat, az eljárási irányelvet sérti. Ugyanezzel volt ellentétes az, hogy az emberek nem jutottak hozzá magához az eljáráshoz, mert nem engedték be őket a tranzitzónába. A visszaküldési irányelvvel ütközik, hogy nem teljesülnek a visszaküldés követelményei: a döntés ellen nincs érdemi fellebbezés, és a visszaküldés nem a két érintett állam, adott esetben Magyarország és Szerbia hatóságai között zajlik le, előírt módon. A szerb hatóságokat előre kellene értesíteni a visszaküldés szándékáról, ők beleegyeznének a visszaküldésbe, megbeszélnék az átvétel helyét és időpontját.

Tehát Magyarországnak új rendszert kellene alkotnia?

Valójában nem. A magyar jogrendben benne van egy olyan menekültügyi rendszer, amely alkalmazható lenne, legfeljebb csak egyes részletekben ellentétes az európai joggal. Ez a rendszer működött 2015 előtt. Nem volt tökéletes, de nagy vonalaiban és legtöbb elemében EU-kompatibilis volt. A baj az, hogy a magyar kormány folyamatosan hazudik saját közönségének és a nemzetközi szervezeteknek is, azt állítva, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van. Ennek a feltételeit a menekültügyi törvény írja le, de ezek a feltételek egy percre sem teljesültek azóta, hogy a törvényt elfogadták.

Melyek ezek a feltételek?

A válsághelyzet előáll például, ha az országba érkező, menedékjog elismerését kérők száma meghaladja egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy ha olyan helyzet alakul ki, ami közvetlenül veszélyezteti a magyar határvonal védelmét, illetve annak közelében a közrendet, közbiztonságot, közegészségügyet, különösen, ha zavargás tör ki. Ilyen helyzet legfeljebb 2015 augusztusában egy pár napig állhatott fenn – azóta, hogy törvénybe foglalták, nem. A kormány erre a nem teljesült feltételrendszerre hivatkozva mégis bevezette a rendkívüli eljárásokat, amelyeknek a része volt a tranzitzóna és minden más, amit most az Európai Bíróság elmarasztalt.

Vagyis ha kivesszük a magyar menekültügyi törvényből a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó szabályokat, akkor tulajdonképpen van egy végrehajtható menekültügyi törvény.

Igen, és az idegenrendészeti törvénnyel együtt teljesen EU-konform módon el lehetne járni, tehát nem kellene újat írni. A magyar kormány azonban úgy reagált a rendszert elmarasztaló – de konkrét, egyedi ügyben született, korábbi – luxembourgi ítéletre, hogy bezárta a tranzitzónát, és beiktatott egy olyan rendszert, miszerint menedékkérési szándéknyilatkozatot kell tenni Belgrádban vagy Kijevben, és annak nyomán kiadhatnak egy úti okmányt, amelynek a segítségével el lehet jutni Magyarországra, ahol már be lehet adni a kérelmet. Ez minden elemében ellentétes az EU jogával. Ha az Európai Bizottság emiatt megindítja a bírósági eljárást, az ki fogja mondani, hogy ez is kötelezettségszegő gyakorlat. Márpedig a Bizottság idén januárban már jelezte, hogy erre készül.

Magyarország arra szokott hivatkozni, hogy Szerbia biztonságos ország, ahol nem üldözik a menekülteket, tehát nem áll fenn a magyar befogadás indoka.

Magyarország kitalált egy olyan biztonságos ország kategóriát, ami nem létezik az EU jogában. Az EU joga sokkal többet követel meg a biztonságos harmadik országtól. Például azt, hogy legyen észszerű kapcsolat a biztonságos harmadik ország és az érintett személy között. Továbbá azt, hogy az illető ügyében folytassák le a menekültügyi eljárást, legalábbis azt a részét, amelyben döntenek az ország biztonságosságáról, és így a kérelem elfogadhatatlanságáról. E két ponton elbukik Szerbia biztonságos harmadik ország mivolta. Egyrészt az nem észszerű kapcsolat, ha valaki átutazott az országon. Ha ott tanult, vagy ott élnek a rokonai, vagy van valamilyen más ok, ami miatt oda kell visszaküldeni, az már igen. Másrészt a szerb eljárást sok bírálat éri: nagyon kevés esélye van annak, hogy érdemben elbírálják a menedékkérők ügyét belátható idő alatt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága egyébként a 2010-es évek elején azt állapította meg, hogy Szerbia nem biztonságos, és ezt azóta sem változtatta meg.

A Frontex most kivonult, de ezen túl mit tehet az EU a jogsértő Magyarország ellen?

A kötelezettségszegési eljárás eredményeként pusztán ténymegállapító ítélet születik arról, hogy megtörtént-e a kötelezettségszegés. Ha az állam nem tér jobb belátásra, az Európai Bizottság konzultál az adott állammal, majd ha ez is eredménytelennek bizonyul, akkor újabb pert kezdeményez a szankció megállapítására. Az Európai Bíróság pénzbüntetésként megállapíthat átalányösszeget, ami a jogsértés kezdetétől eddig a második ítélethozatalig tartó időt fedi le, azt szankcionálja. Emellett vagy ehelyett előírhat kényszerítő bírságot, az ítélethozataltól a megfelelő teljesítésig terjedő idő minden egyes napjára. Ezek súlyos összegek is lehetnek.

A magyar magatartás eddig tárgyalt jogsértő voltától függetlenül tény, hogy egyelőre nem született megállapodás az új európai migrációs és menekültügyi politikáról, miután a régi, úgynevezett dublini szabályozás kereteit 2015-ben szétfeszítette a migrációs hullám, a visegrádi országok pedig nem egyeztek bele a kvóta szerinti kötelező átvételbe. Merre tovább?

Az Európai Bizottság tavaly szeptemberben olyan, koncepciójában új javaslatot tett, amely a menedékkérőket a nagy migrációs folyamatok részének tekinti, és a cél annak eldöntése, hogy kinél induljon meg a menekültügyi eljárás, és kit kell hazaküldeni. De normál esetben az új szabályozás is fenntartaná azt a dublini elvet, hogy az eljáró ország kiválasztásakor az első szempont az esetleges családi kapcsolat, a második a vízum, a tartózkodási engedély, illetve – új elemként – a megszerzett diploma, ezután pedig az az ország, amelynek a külső határát jogszerűtlenül átlépve az illető az EU területére lépett. A javaslat ugyanakkor bevezeti a migrációs nyomás alatt álló tagállamoknak, illetve a tengerből kimentettek partra szállítása célországainak a kategóriáját. Ezeknek az országoknak a terheit a szolidaritás jegyében szükség esetén enyhíteni kell. Új elgondolás, hogy amelyik EU-ország nem akar befogadni menekülteket, segíthetné a kedvezményezett országokat azzal is, ha helyettük – saját költségén – vállalná meghatározott számú jogosulatlan „irreguláris érkező” hazaszállítását.

Az Orbán-kormány ebben is bújtatott kvótarendszerű befogadási kötelezettséget igyekszik láttatni. Az ilyen hazaküldendő személyeket voltaképpen honnan küldenék haza?

A tervezet úgy szól: ha egy tagállam vállalja, hogy visszaküldési szponzorálást biztosít, de a kedvezményezett tagállam által hozott kiutasítási határozat hatálya alá tartozó személyeket képtelen nyolc hónapon belül onnan hazajuttatni, akkor a visszaküldési szponzorálást biztosító tagállam az érintett személyeket a saját területére szállítja át – ahonnan aztán természetesen jogszerűen hazaküldheti őket. đĐ