Megint lenyomták Simorékat: újabb kamatcsökkentés

Wall Street Journal

A magyar jegybank döntése, amivel másodszor is vágott az alapkamaton, aggályokat vet fel az ország monetáris politikájának hitelessége körül. Tekintve, hogy a csaknem 6 %-os inflációs már kétszeresen haladja meg a megcélzott szintet, a jelek szerint az MNB már nem az árstabilitást, hanem a növekedést tartja szem előtt, miközben a pénzintézet 5,3-ról 5-8 %-ra növelte az áremelkedés várható mértékét. Simor András közléséből arra lehet következtetni, hogy ezúttal is a kormány által kinevezett négy külső tag voksolt a csökkentés mellett, ám elemzők fenntartásaikat fejezték ki az új megközelítés miatt. Török Zoltán (Raiffeisen) azt mondja, hogy feladták a magyar pénzügypolitika alapkövének számító infláció-központú szemléletet és kárt okoztak a politikai döntések kiszámíthatóságának. Ez egyben azt jelenti, hogy romlott a monetáris politika minősége, illetve hogy nyilvánvalóan áttérnek a nagyrészt megjósolhatatlan és ad hoc költségvetéspolitikai álláspontra. A mostani fejlemény egyben jelzi, hogy milyen irányban haladhat a továbbiakban a monetáris politika: mivel a Monetáris Tanács szilárdan a kormány kezében van, a Danske Bank úgy véli, hogy további kamatmérséklések valószínűek.

Bloomberg

Az újabb kamatcsökkentés, illetve a további vágások kilátása még jobban megnövelte a szakadékot a Monetáris Tanács tagjai között az infláció ügyében. Az ülésről kiadott közlemény, amely a többségi álláspontot tükrözi, ellentétben áll a bank legfrissebb, negyedéves előrejelzésével, amely az áremelkedés lassítására kiáll a 6,75 %-os szint mellett, hozzátéve, hogy a tervezett inflációs értéket még így is csupán 2014-ben érnék el. Timothy Ash a londoni Standard Bank Csoporttól úgy értékeli, hogy Simor András számára egészen kellemetlen a jelenlegi kamatcsökkentési álláspont. A Monetáris Tanács galamb tagjai úgy látszik, teret nyernek. A befektetők további mérsékléseket áraznak be erre az évre. A jegybank a jövő évre 5 %-os átlagos inflációt és 0,7 %-os növekedést vár, szemben a kormány 1,6 %-os jóslatával.

FT

Hogy a magyar jegybank két hónap alatt már másodszor vitte lejjebb az alapkamatot, abban elemzők annak a megerősítését látják, hogy a Monetáris Tanács külső tagjai a növekedés serkentését tekintik céljuknak, nem pedig az infláció leszorítását. Az üzleti bizalmi index 2009 novembere óta a legrosszabb értéket mutatja, ami tükrözi a legfrissebb baljós adatokat, így a gyenge hazai keresletet, valamint az ipari termelés és a kiskereskedelem rossz kilátásait. Peter Attard Montalto/Nomura úgy véli: a Tanács külső tagjai nem látnak a mélyben meghúzódó inflációs nyomást, mivel az adózás nélkül számított maginfláció augusztusban a megcélzott 1,8 % alatt maradt és az egész évben várhatóan 2,1 % körül alakul. Vannak olyan feltételezések, hogy a kormány egyes miniszterei világossá tették az MT tagjainak, hogy azoknak a rendszer növekedési mantrája mellé kell állniuk, ami párosulva az euroövezetben tapasztalható kedvező hangulattal, a jelek szerint be is jön. Ám ha a piacokon megfordul a szél, az ismét nagy nyomás alá helyezheti a forintot, valamint a kockázati felárat. Török Zoltán a mostani döntés miatt egyre inkább egy fekete dobozhoz hasonlítja a gazdaságpolitikát: a kívülállók mind inkább követhetetlennek találják a gazdasági lépések ésszerűségét, ami nem jó jel, és ha így folytatódik a továbbiakban is, az a fokozott kockázatok és a kedvezőtlen gazdasági következmények irányába mutat. Ha ez igaz, akkor nincs messze az újabb harc Orbán Viktor és a piacok között. Még sajnálhatja a miniszterelnök, hogy többször is késedelmet szenvedett az IMF-tárgyalások megkezdése.

Der Standard

Hatásos hangulatképnek nevezi a magyar helyzetről forgatott „Nemzeti álmok – Magyarország búcsúja Európától” c. ORF-filmet az újság. A mű a Magyar Gárda egyik eskütételével kezdődik, ahol a részvevők a kövér hasakat és a haza megmentésének harcias szándékát teszik közszemlére. A kettő nem igen illik össze, mégis kifejező. Mert miként történt, hogy az egykori liberális szabadságharcos, Orbán Viktor puszta-Putyinná változott, aki az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítja, és aki uralmát olyan intézkedésekkel betonozza be, amelyek sok bíráló szerint kívül esnek az európai értékkódexen. A nem egészen egyórás összeállítás szóhoz engedi jutni Orbán ellenfeleit és híveit egyaránt, mint ahogy a Jobbik tagjait is. A kulcsot az az orbáni kijelentés adja, miszerint „Azt akarjuk, hogy Magyarország a saját tengelye körül forogjon”. Ám a kulcsot nem fordítják el, ily módon zárva marad a magyar lélek mélyebb megértéséhez vezető ajtó. A sajátosság és a meg nem értettség érzete, és hogy ez miért annyira erős még napjainkban is, hogy bármikor fel lehet használni politikai célokra? Megválaszolatlan Ungváry Rudolf kérdése is, hogy a másik oldal ragaszkodik ugyan a humanista eszményein, ám miért nem képes harcolni? Egyelőre.

A lap a Klubrádió alapján beszámol arról, hogy Magyarország felvilágosítást kért Ausztriától: vannak-e magyar szálai a Gripen-pernek, mert elképzelhető, hogy nálunk kenőpénzeket fizettek a vadászgépek megvásárlása kapcsán.

Die Presse

Hiányosnak tartja a Magyarországról szóló ORF-dokumentumfilmet a lap külpolitikai kritikusa. Szerinte ugyanis az Andrea Morgenthaler és Paul Lendvai által készített összeállítás, amelyet ma este vetít az osztrák tévé 2. csatornája, sok ismert dolgot tartalmaz, de egy csomó kérdést nyitva hagy. Hiszen arról évek óta nap mint nap hallani, hogy Orbán a pusztai Putyin, hogy az ország immár nem számít demokráciának, ahol nincs sajtószabadság, és ahol a zsidók és romák egyre inkább ki vannak téve az erősödő nyomásnak a nacionalisták és jobboldaliak részéről. Ám mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy téves, ha újból kritizálják a magyarországi állapotokat. Viszont ilyen tapasztalt alkotóktól azt várta volna az ember, hogy az elemzésben mélyebbre menjenek, kevéssé figyelembe vett magyarázatokat keressenek, új ismereteket hozzanak a felszínre. Pl. egy Orbánnal szemben álló rapper arról beszél, hogy a magyar társadalomban teljes a tanácstalanság, a kilátástalanság. De akkor miért nem nyikkan meg egy ilyen frusztrált társadalom? Egy másik interjúalany kifejti, hogy csak az európai jobboldali-konzervatív pártok téríthetik vissza Orbánt a demokrácia útjára. Miért nem kérdezték meg ezeket a pártokat? Csak remélni lehet, hogy a film után következő stúdióbeszélgetés: „Magyarország: demokrácia, viszlát?” már nem lesz ennyire egyoldalú. Mert ha ördögnek állítják be, az nem segít tisztázni az Orbán-féle Magyarország egyébként sok mindenben igen problematikus alakulását – írja a lap.