Borúlátásban már túl vagyunk a csúcson

Minden hosszabb válságra jellemző, hogy az első időszakban az emberek és a cégek egyre pesszimistábbak, sötétnek látják a jövőt, nem bíznak a kilábalásban. Ez mindaddig eltart, amíg teljes a bizonytalanság, meddig süllyed tovább a gazdaság, és nem világos, lehet-e tenni valamit és ha igen, mit a recesszió megfékezésére. A hangulat akkor kezd javulni, amikor kezdenek kirajzolódni a válaszok ezekre a kérdésekre, és a közvélemény már látja, mire számíthat, legyen az bármilyen jó vagy rossz. A kulcs tehát a jövőkép, nem pedig a pillanatnyi helyzet, ebből ered az ellentmondás a szomorú gazdasági realitás és a jobb hangulat között. Ez a jelenség általában a válság mélypontját jellemzi, innen már, ha lassan is, de többnyire felfelé visz az út.

A közgazdászok éppen ezért ezt fordulópontként szokták értékelni, még akkor is, ha a mutatók nagy része továbbra is visszaesést mutat. A mostani válságban ez a hangulatváltás az Egyesült Államokban már három hónapja elindult, és márciusban Nyugat-Európában is elkezdődött. Hatása az értékpapírpiacokon immár trendszerűen látható, a tőzsdei árfolyamok hosszú hetek óta szinte megállíthatatlanul emelkednek. A befektetői bizalom növekedése látványosan érezhető a mi térségünkben is, a részvények erősödnek - a BUX index az év eleji 9500-ról 16000 közelébe jutott -, a helyi valuták árfolyama javul, a forint esetében a mélyponthoz képest mintegy 15 százalékkal. Mindez azonban nem az itteni gazdasági fellendülés kezdetét, hanem csupán a külföldi bizalmi légkör erősödését jelzi.

A jelek szerint májusra a javuló üzleti és lakossági hangulat hozzánk is begyűrűzött. Az egyértelműen jobb mutatókat csak részben magyarázzák a külföldi hatások. Bármilyen furcsa, az ok vélhetően elsősorban a Bajnai-csomagban és a hozzá kapcsolódó, korántsem népszerű megszorító intézkedésekben keresendő. Szó nincs arról, hogy az emberek örülnének nekik, sőt ellenkezőleg: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a kormánypárt megítélése még tovább romlott. A hangulati indexek azonban nem a jelenlegi helyzetről mondanak véleményt, hanem a várakozásokról. Ez utóbbiak pedig javultak amiatt, hogy a hónapok óta tartó bizonytalanság után végre kezd világossá válni, mit is kell majd végigszenvednünk. A jövő nem túl kecsegtető, de legalább már többé-kevésbé látjuk, mi vár ránk, és ez önmagában csökkenti a pesszimizmusunkat.

Attól persze fényévnyi távolságra vagyunk, hogy optimisták legyünk. A hazai hangulati index olyan mélypontra jutott tavasszal, amire az egész világon alig van példa. Csak összehasonlításképpen: az amerikai fogyasztói index májusban 41-ről 55 pontra ugrott, nálunk a 4-5 pontos emelkedéssel is még mínusz 60 körül mozog. Ez természetesen félrevezető, mert más a vetítési és számítási alap, tehát a számok abszolút értékben nem vethetők össze, de az alaphangulat eltérése mindenképpen óriási. Rendkívül mélyről indulunk tehát, ezzel együtt figyelemre méltó, hogy megfordult a csökkenő bizalmi trend. Ahhoz, hogy derűlátásról beszélhessünk, még hosszú az út, és beláthatatlan, mikor jutunk el odáig.

Amíg a válság tart, erre nem is számíthatunk. A Nemzeti Bank legújabb elemzése a kormány borúlátó prognózisát megerősítve szintén azt vetíti előre, hogy rosszkedvünk még nagyon sokáig kitart. Leghamarabb 2011-ben fog növekedni a gazdaság és érezhetően csökkenni az infláció, a válság előtti szint eléréséig pedig még további 2-3 évig kell várnunk. A fény már látszik ugyan az alagút végén, az út viszont legalább olyan hosszú addig, mint a hangulati skála a mai mínusz 68-tól a pozitív tartományokig.