„A humor nélkül nem lehet túlélni…” – Szirtes Tamás és Rényi Ádám a közös munkáról mesélnek

A Neshama TV Párban című műsorának vendégei Szirtes Tamás és Rényi Ádám voltak.

2025. december 15., 14:00

Szerző:

„A humor nélkül nem lehet túlélni…” – Szirtes Tamás és Rényi Ádám a közös munkáról mesélnek

A Neshama TV Párban című műsora sok esetben olyan témákkal foglalkozik, amelyek még mindig tabunak számítanak. Többek között szóba került már az anyaság kérdése, az, hogy a szülőség esetlegesen nem való mindenkinek vagy éppen az, hogy a férfiak milyen nehézségekkel szembesülnek egy párkapcsolatban. Hidas Judit vendégei ezúttal Szirtes Tamás és Rényi Ádám voltak, akik zsidó családi örökségről, túlélési mintákról, és a közösen megírta könyvükről beszéltek.

Így indult Rényi Ádám és Szirtes Tamás kapcsolata

Rényi Ádám úgy mesél kettejük kapcsolatáról, mint egy hosszú ideig egyoldalú történetről: „Én néztem az ő rendezéseit, ő pedig nem tudott a létezésemről sem.” Az RTL-es időszakban kerültek közelebb egymáshoz, majd a rendszeres beszélgetésekből lassan megszületett a könyv ötlete. Az első javaslatot Szirtes elutasította, mert „olyan messzi volt, és olyan távoli volt”, de később megérett benne az igény, hogy mesélni szeretne.

Rényi szerint a köztük lévő távolság tette lehetővé, hogy kimondja, amit más nem: „Nem féltem tőle… olyanokat kérdeztem, amiket az igazgató úrtól nem merne sok ember.” Ez a szabadság Szirtest is felszabadította. Elmondása szerint voltak kérdések, amelyek „jó zavarba” hozták, és olyan dolgokra kényszerítették, „amiről egyébként nem beszélhet”.

Szirtes Tamás a zsidóságáról is mesél a könyvben

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

A könyv egyik legsúlyosabb rétege a zsidóságról szóló rész. Szirtes 1945 januárjában született, a budapesti ostrom kellős közepén: „Egy ilyen időszakban megszületni és túlélni az önmagában képtelenség.” A legtöbb családban a származást elhallgatták, náluk azonban nem lett titok. Szülei ugyan igyekeztek védeni, „a gyerek ezt ne tudja meg”, mégis büszkeséggel tekintettek a saját zsidóságukra.

„Szerették a saját zsidóságukat, szerették azt, amit a zsidóságtól kaptak.”

A külvilág azonban gyorsan érzékeltette a különbséget:

„A Grundon szembesítettek… valami különbözőséget érzékeltettek, pedig pontosan olyan voltam, mint a Géza a nyolcadikból.”

A könyv részletesen foglalkozik a zsidó értékekkel, vagyis a humorral, a gyerekcentrikussággal, a túlélési mintákkal. Rényi így fogalmaz: „A humor nélkül nem lehet túlélni… a tolerancia alkalmazkodóképesség.” Szerinte ezek nem kizárólag zsidó értékek, de a közösségbe különösen mélyen ivódtak be, mert valódi túlélési eszközök voltak.

Nehéz gyermekkoráról vallott Szirtes Tamás

Szirtes Tamás gyerekkora egyszerre volt meleg és nehéz. Apja korán meghalt, anyja pedig megbetegedett: „Egy életvidám, jókedvű asszonyból hirtelen egy betegség elkezdte őt szűkíteni.” A kényszerérettség őt hamar felelősségvállalásra tanította, de úgy érzi, anyja szeretete még így is „kipárnázta” a világot. A saját gyerekeivel ezt az elvet vitte tovább: „A gyerek a kicsi isten.”

Rényi ezzel szemben arról beszél, hogy ő „nem is nőtt fel”, annyira körbevették: „Tulajdonképpen azóta kezdek rájönni, hogy dolgokat hogyan kell intézni.” Két kislánya mellett pedig gyakran ő „marad alul”, amikor szabályokat próbál felállítani.

Szirtes a gyerekei születését a Madáchba kerüléssel egy időben élte meg. A kettő egyszerre nagy ajándék és nagy szétszakítottság volt: „Sokszor volt, hogy a színházat választottam.”

A döntéseket nem bánta, de később bocsánatot kért: „Később bocsánatot kértem… megbocsátották.” Rényi ehhez kapcsolódva arról beszél, hogy a szülő nem elsősorban nevel, hanem példát mutat.

„Az elhivatottság akár lehet egy jól tanulható példa.”

Szirtes Tamás szerint a színház sosem szolgálhat ki politikai érdekeket

A beszélgetés egyik legerősebb szakmai része, amikor Szirtes a zenés műfaj lenézéséről beszél:

„Az ének, a tánc és a színészet egyidejű jelenléte olyan összetettség, amit nagyon kevesen képesek magas szinten űzni.”

Szerinte sokan épp azért nem ismerik el a műfajt, mert nem értik, „milyen óriási kiválasztódás” szükséges hozzá. A közönség viszont érti: „A zenés műfaj sikerre van ítélve.”

Rényi hozzáteszi, hogy a műfajról nem szabad ítéletet mondani, csak teljesítményről. Szirtes szerint a színház nem szolgálhat ki politikai vagy ideológiai trendeket: „A színházi ízlés nem lehet egy szellemi áramlat kiszolgálója.”

Angliai példákat hoz, ahol a szereposztást már származási elvekhez kötik: „A woke kultúra tiltja, hogy az ázsiai lányt ne ázsiai lány játssza.” Ez szerinte beszűkíti a művészet szabadságát, mert elveszi az absztrakció lehetőségét.

Neshama TV adásai megtalálhatók az alábbi csatornákon: 

(Kiemelt kép: Neshama TV Párban) 

A rovat további cikkei