„A nézőnek az kell, amit adnak neki” - Szinetár Miklós és Egri János meséltek kultúráról és misszióról

A Párban legújabb epizódjában Hidas Judit két tévés-kulturális ikont ültet egy asztalhoz: Szinetár Miklóst és Egri Jánost.

2026. január 16., 09:48

Szerző: 168

„A nézőnek az kell, amit adnak neki” - Szinetár Miklós és Egri János meséltek kultúráról és misszióról

Szintár Miklós és Egri János voltak a Neshama TV Párban című műsorának a vendégei. Hidas Judit műsorvezető olyan témákat érintett velük, mint a Magyar Televízió legendás korszaka. Azonban emellett arról is meséltek, hogyan lett a kultúra misszió, a vezetés stílus kérdése, és mikor válik az identitás hirtelen nagyon is személyessé. A beszélgetésben a zsidó származás nem díszlet, előkerül a burkolt antiszemitizmus, a túlélés matematikája és az a mondat, amelyben Szinetár az életét egyetlen embernek köszönheti.

Szinetár Miklós és Egri János felidézik a televíziós emlékeiket

A „szegénység” nem hangulatfestés, Szinetár Miklós felidézi, milyen volt külsősként dolgozni 1959-ben, amikor „még egy stúdió volt csak”, „40 fok volt”, kábeleken bukdácsoltak a színészek, ő pedig lefogyott öt kilót a verejtékezéstől. A gázsi pedig nemhogy nőtt volna: „bementem a pénztárba, és nemhogy annyit kaptam, mint a gázsi, hanem kevesebbet, mert még valamit levontak.” Ekkor jött a fogadalom: „az Isten verjen meg engem, ha még egyszer beteszem ide a lábam. Ezután 28 évig dolgoztam ott.”

Egri más irányból érkezik, mégis ugyanabba a rendszerbe: 1968-ban a grenoble-i téli olimpián úgy lett tévés, hogy „nem kerültem pénzbe… és értettem valami keveset a jégkoronghoz”. A közös tapasztalatuk: a műsorokra volt pénz, de a személyek szegények voltak, és a presztízs sokszor többet ért, mint a forint.

Szinetár Miklós nem idealizál: a szocializmusról a könyvében is ezt írja: „kérdés, hogy milyen volt ez a szocializmus válasz? Jó. Kicsit bővebben: nem jó.” A kapitalizmusról meg: „a legeredményesebb formáció… de rémes.” A tévézésben pedig azt látja, hogy a diktatúra legalább nem tett úgy, mintha más lenne: „ők legalább nem árultak zsákbamacskát… mi a pártot szolgáljuk.” A reklám korszaka viszont mindent eladhatóságra cserél, és ez a médián is látszik.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Egri ehhez egyetlen mondatot emel át bölcsességnek: a reklámok végéről. „Ez, hogy a »mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét«… borzasztó fontos mondat, csak nem ott, ahol használják.”

Szinetár a kulturális misszióról beszél, de közben kijózanít: „most nagyon kegyetlen leszek. a nézőnek az kell, amit adnak neki.” Példát is hoz egy sorozatról, ami az elején nem ment, aztán „megszokták, s évekig tartó siker lett.” A legkeményebb bizonyítékot pedig egy észak-koreai útból húzza elő:

„a saját szememmel láttam… zokogtak, amikor meglátták a nagy vezért… erre lettek szoktatva gyermekkoruk óta.” A mondat vége rideg pragmatizmus: „az ember sajnos tetszik, nem tetszik, szoktatható.”

Zsidó identitás: tagadás helyett arányok, túlélés és egy mondat Ehrenburgtól

Hidas Judit rákérdez a zsidó származásra, és arra, mennyire volt identitásképző. Szinetár nem vitatja a burkolt jelenlétet, de vitatja a „nép” szintjén: „amikor az a kérdés, hogy Magyarországon van-e antiszemitizmus, azt mondom, hogy nincs… de mindig vannak közszereplők, újságírók, politikusok, aki ebből élnek.” Majd hozzáteszi: „a magyar néptől - ezt állítom -, hogy idegen.” Később számokkal is keretezi: „legalább 40.000… aki antiszemita. Na de ezt könyörgöm 40.000… rendkívül kevés.”

Ilja Ehrenburg szovjet zsidó íróra emlékeztetett: „ő mondta azt, hogy ő soha életében nem foglalkozott azzal, hogy ő zsidó, de abban a percben, amint egy antiszemita van, akkor rögtön zsidónak érzi magát.”

A személyes réteg itt válik igazán súlyossá. Szinetár kimondja: „én éltem 1944-ben… a gyerekeim számolgatják, hogy milyen esélyeim voltak például a túlélésre, és ez 10% alatt van.” A túlélést pedig egy konkrét emberhez köti: „az életemet többek között a nevelőnőmnek köszönhetem, aki a »Világ igaza« kitüntetést is megkapta később.”

A végén nem receptet adnak, inkább attitűdöt. Szinetár a legfontosabb adottságként az „örömkészséget” nevezi meg: „mindig nagyon tudtam örülni annak, amit ad az élet.” Egri pedig a nap végi hálát emeli ki: „este adj hálát. Ez nem jár neked hivatalból.” A saját kulcsszava: „Tisztesség”, és az apai tanács: „tudjál nemet mondani.”

Neshama TV adásai megtalálhatók az alábbi csatornákon:

(Kiemelt kép: Neshama TV)