Örökölt trauma: miért hat ránk az, amiről szüleink sosem beszéltek? Kromják Laura traumakutató válaszol (Exkluzív interjú a 168.hu-n!)
Nemcsak történeteket, hanem kimondatlanságot is örökölhetünk, és ez a csend generációkon át képes szorongást, identitásválságot és testi tüneteket létrehozni – derül ki a Sorsról sorsra sorozat legújabb epizódjából.
A kollektív traumák egyik legnehezebben felismerhető következménye nem maga az emlék, hanem annak hiánya. Dr. Preisz Éva pszichiáter és Kromják Laura társadalmi traumakutató arra hívják fel a figyelmet a Sorsról Sorsra adásában, hogy az első generáció, amely közvetlenül átélte a háborút, az üldöztetést vagy az erőszakot, gyakran nem képes beszélni a történtekről. Nem elfojtásról van szó, hanem arról, hogy a trauma nem elbeszélhető formában tárolódik: rémálmokban, testi reakciókban, emlékbetörésekben él tovább.
A trauma nem tűnik el, csak más formában jelenik meg
Kromják Laura amerikai bosnyák családokat vizsgáló kutatásai azt mutatják, hogy a boszniai háború túlélőinek gyerekei – bár már az Egyesült Államokban születtek – hordozzák szüleik el nem mondott élményeinek lenyomatát. A trauma így nem az eseményhez, hanem a családi térhez kötődik. „A csend pajzs az újraélés ellen, de közben kizár mindenkit, aki kapcsolódni tudna” – fogalmaz a kutató.
Ez a hallgatás a második generációban nem emlékként, hanem szorongásként, dühkitörésekben, kapcsolati nehézségekben jelenik meg. A test gyakran hamarabb „emlékezik”, mint a tudat.
Örökölt hiány és identitásválság
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Neshama TV
2025. november 9., 20:00
A Sorsról sorsra legújabb adásában dr. Preisz Éva Eszter pszichiáter, pszichoterapeuta vendége Kemény Péter családállító, pszichodráma-vezető, a Férfiszövetség alapító tagja.
Neshama TV
2025. október 25., 13:00
A test nem felejt, és a lélek sem. A „Sorsról sorsra” sorozat új epizódjában pszichológus, családállító és érintésterapeuta arról beszélget, hogyan élnek tovább a generációkon átívelő traumák a testben, a viselkedésben és a döntéseinkben.
Neshama TV
2025. október 11., 09:30
Az érzelmi érettség nem velünk született adottság, hanem tanulható állapot. Erre hívja fel a figyelmet a „Sorsról sorsra” című műsor következő adása, amely hétköznapi példákon keresztül mutatja be, hogyan különbözik az érett és az éretlen személyiség működése.
Preisz Éva szerint a második generáció gyakran egyfajta emlékezeti vákuumban nő fel: nem tudják, mi történt, mégis érzik, hogy valami nincs rendben. Ez a hiány paradox módon beszűkíti az érzelmi mozgásteret: mintha az öröm és a bánat sem lenne teljesen hozzáférhető. A fiatalok sokszor saját problémájuknak hiszik azt, ami valójában örökölt teher.
A beszélgetésben elhangzik egy 15 éves fiú története is, aki öngyilkossági kísérletet követett el. Bár ő már békés környezetben nőtt fel, pontosan érzékelte a családi feszültséget és a kimondatlanságot. A szülők nem értették a krízist „hiszen ő nem élte át a háborút”, a fiú a hallgatás légkörében nőtt fel.
A kutatások szerint a térbeli távolság sem jelent automatikus feldolgozást. A helyszínen élők számára a folyamatos emlékeztetők fájdalmasak, de segíthetnek a szembenézésben, az elköltözés viszont akár konzerválhatja is a feldolgozatlanságot. A gyógyulás nem az elfelejtés, hanem az integrálás: amikor a trauma már elmondhatóvá válik.
A beszélgetés egyik legerősebb állítása szerint a csendnek is van hangja, és gyakran ez a leghangosabb örökség. A kimondás nem gyengeség, hanem lehetőség arra, hogy a történet máshogy folytatódjon.
(Kiemelt képünk forrása: képernyőfelvétel a Sorsról sorsra adásából)
