Berentés Éva: Az elvárások a kapcsolatok csendes gyilkosai (Exkluzív interjú a 168.hu-n!)
Az érzelmi érettség nem velünk született adottság, hanem tanulható állapot. Erre hívja fel a figyelmet a „Sorsról sorsra” című műsor következő adása, amely hétköznapi példákon keresztül mutatja be, hogyan különbözik az érett és az éretlen személyiség működése.
A Sorsról sorsra legújabb részében Dr. Preisz Éva pszichiáter Berentés Évával, a „Mindenható gyermekkor” szerzőjével arról beszélget, mi az érett személyiség ismérve, hogyan nevelhet érett szülő érett gyermeket, és hogyan hatnak ránk a generációs minták.
A gyermekkor az egész életünket meghatározza
A műsor egy hétköznapi szituációból indul ki: Dóri hazaér munkából, Gábor otthonról dolgozik, a mosogatógép pedig nincs kipakolva. Berentés Éva szerint az érett ember ilyenkor nem a feladattal kezdi, hanem a kapcsolatra figyel – először köszön, érdeklődik, majd csak később tér rá a házimunkára. Az éretlen személyiség ezzel szemben rögtön a hiányt emeli ki, ami már az első pillanatban feszültséget szülhet.
Berentés Éva hangsúlyozza: az elvárások „a kapcsolatok csendes gyilkosai”. Ha valami fontos számunkra, azt előre kell kommunikálni, így elkerülhető a csalódás. Az érett ember tisztában van azzal, mit szeret, mit nem, és mit kérhet a másiktól, ezért nincsen szüksége arra, hogy többnek vagy kevesebbnek érezze magát partnerénél. Egyenrangúságra, elfogadásra és együttműködésre törekszik, nem pedig nyertes–vesztes logikára.
Az adás arra is kitér, hogy az érett szülő nem ösztönből nevel: minden mintákból tanulható. Az érzelmileg érett anya például nemcsak ellátja gyermekét, hanem szemkontaktust teremt, tükrözi a baba arcát, ami megalapozza az ősbizalmat és az érzelmi intelligenciát. Nem véletlen – teszi hozzá a szakember –, hogy minden felnőtt párkapcsolat archetípusa az anyai kapcsolatból indul ki.
Szeretet, megértés, következetesség
A családi nevelést Berentés Éva három pillérben határozza meg: szeretet, megértés és következetesség. Ezek együtt segítik a gyermek érzelmi intelligenciáját, önállóságát és feladattudatát. De mit tehet a felnőtt, ha éretlen szülő mellett nőtt fel? A válasz az asszertív kommunikációban rejlik. Elismerni a szülő igényét, miközben kijelöljük saját határainkat – például: „Tudom, hogy szeretné, ha minden nap találkoznánk, de számomra a heti egyszeri alkalom megvalósítható.” Ez a szeretet és önszeretet közötti egyensúly.
A párkapcsolatokban is kulcskérdés az érettség. Négy alapvető szükségletünk – szeretet, elfogadás, odatartozás, intimitás – mind visszavezethető a korai anyai kapcsolatra. Az éretlen fél gyakran elvárásokkal és összeolvadással fojtogat, míg az érett partner képes határokat húzni és együttműködni: „Figyelj, én kipakolom a mosogatógépet, te készítsd elő a vacsorát.”
A műsor egyik legfontosabb üzenete, hogy az érzelmi érettség nem erkölcsi kategória, hanem egy állapot, amely bárki számára elérhető. Mintáink felismerhetők, és bátorsággal, tudatossággal átírhatók. A „Sorsról sorsra” adása emlékeztet: az érettség felé vezető út mindenki számára nyitva áll, szülőként, gyermekként és párkapcsolatban egyaránt.
(Kiemelt képünk forrása: képernyőfelvétel a Sorsról sorsra adásából)








