Réz András megdöbbent: ezeket a rendezőket ma már nem ismerik a filmakadémia fiatal hallgatói
Új résszel jelentkezik az Otthon a rabbinál című sorozat. Megyeri Jonatán mostani vendége Réz András esztéta, kritikus, fordító, forgatókönyvíró, aki jelenleg a Werk Akadémián oktat.
Réz András jelenleg elsősorban a Werk Akadémián dolgozik, de a 74 éves médiaszemélyiségre minden bizonnyal sokan emlékeznek a '80-as és '90-es évek rádió- és tévéműsoraiból. Ő most Megyeri Jonatán rabbinak mesélt az életéről az Otthon a rabbinál című sorozat új részében.
Réz Andrást az édesapja nevelte 7 éves korától
Réz András szülei Réz Gyula és Szűcs Anikó voltak, de ők a gyermek 7 éves korában elváltak. Ilyenkor az esetek zömében a kisfiú az édesanyával marad, de Réz András esetében nem ez történt:
„Az apám egy elvetemült alak volt, egyedül nevelt, miután a szüleim elváltak, volt egy házvezető néni... Anyám kivándorolt, kérem tisztelettel. Újra férjhez ment, megkapta az elbocsátó írást. Az első egy marha nagy kibuc volt, ahova mentek – Izraelbe, hova máshova? A családi nyomás... Bár anyám is elég világias volt, de a család is azt mondta, hogy ha már a nővére úgyis ott van kint Izraelben, merthogy 1956-ban az ő családjuknak távozniuk kellett, mert a férj, aki egyébként orvos volt, a munkástanácsokban résztvevőként szerepelt, és bölcsen úgy döntöttek, hogy nem kellene megvárni a megtorlást. Úgyhogy ők elmentek Haifára. Az anyám pedig már egy megszervezett házasságba lépett be, mert a férje is valaha magyar volt. Maradt ő azért nagyjából magyar is. Ő '49-ben ment Izraelbe, és az egyik legnagyobb kibucban élt. Anyám odament, és ott éltek egy darabig.”
Réz András azt mondja, hogy nagyon laza kapcsolatban maradt csak az édesanyjával azok után, hogy a szülei elváltak, és az anyja kiment Izraelbe. Innentől kezdve a házvezető néni lett anyja helyett nagyanyja, aki komolyan gondoskodott a későbbi filmesztétáról.
Réz András a közös tudásról
A beszélgetés egy másik pontján Réz András arról beszél, hogy úgy látja, hogy egyre szűkül a közös tudás szférája: egyre kevesebb az olyan kulturális hivatkozási alap, amit mindenki ismer. Annyi a film, olyan sok a szellemi termék, hogy mindenki a saját kedve-ízlése szerint válogat és így elkerülhetetlen, hogy egyre kevesebb az olyan közös élmény, mint amit annak idején egy sokmilliós nézettségű tévéműsor okozott Magyarországon.
„Egyéni tudásokra esik szét minden, ami eddig közös tudás volt”
– figyeli meg Réz András. Arrafelé viszi tovább a gondolatot, hogy ha nincs közös hivatkozási alap, akkor könnyen elbeszélünk egymás mellett anélkül, hogy értenénk, hogy a másik igazából mire gondol. Tanári tapasztalataiból hoz példát: amikor filmes diákjaitól megkérdezi, mit jelent számukra Fellini, Bergman vagy akár a Rózsaszín párduc főcímzenéje, gyakran kiderül, hogy ezek már nem közös kódok, mert nem ismeri őket mindenki.
„Ha nem találjuk meg a közös tudás bázisát, akkor hogy fogunk szót érteni egymással?”
– teszi fel a kérdést Réz András.
(Kiemelt kép: Neshama TV/Otthon a rabbinál)









