Otthon a rabbinál: Hodász András meglepő dolgot említ arról, hogy mit nem szeretett a papi munkában
Hodász András tíz évig volt katolikus pap, és egy olyasmit mond akkor, amikor a papi munka legrosszabb része kerül szóba, amire valószínűleg kevesen számítanak.
Egy jelenlegi rabbi és egy volt katolikus pap találkozását, illetve beszélgetését örökíti meg az Otthon a rabbinál legutóbbi része. Megyeri Jonatán vendége ezúttal Hodász András volt, nézze meg a friss adást a 168.hu-n!
Hodász András egy pap hétköznapjairól – elárulta, mit szeretett a legkevésbé
Hodász András a XIII. kerületben volt pap tíz évig, és a beszélgetésben elmondja, hogy a gyakorlatban miből áll egy pap napja, milyen tevékenységek töltötték ki az idejét. Így fogalmaz:
„Milyen részfeladatai vannak a papságnak? A liturgia vezetése, a templomi szertartásokat vezetni az alap. Katolikusoknál naponta többször is. Nagyobb templomokban napi kettő mise mindenképpen van. Nálam is volt egy mise még a kisebbik templomban is minden nap. [...] A beszédre is készülni kell. Az emberek ezt nem gondolják, de a beszédre is sok, hosszú órát kell készülni, feltéve, hogy az ember jól akar beszélni. [...] Emberekkel foglalkozni: emberek jönnek személyes beszélgetésre, tanácsadásra. Esketni, keresztelni, temetni, az élet nagy fordulópontjainál ott lenni. Akkor az ezekhez kapcsolódó oktatások. Gyóntatni. Hittanoktatás, hittanos csoportokat vinni kicsi gyerekkortól nyugdíjaskorig. Nekünk volt baba-mama klubtól kamaszhittanon keresztül felnőtt hittan, apakör, nyugdíjas klubig minden.”
És ez még mindig nem minden, a java (vagyis inkább az legrosszabbja) csak most jön:
„És akkor jöttek azok a dolgok, amiket én nagyon nem szerettem. Ez egy plébánia, egy nagy épületegyüttes. [Ezzel kapcsolatban] a hivatalos ügyeket intézni, gázt, villanyt, felújításokat, fejlesztéseket intézni. [...] Pályázatokat írni, lebonyolítani. Tartani a kapcsolatot a helyi politikai vezetéssel, polgármesterrel satöbbi. Egy csomó minden olyasmit kell csinálni, amit a hívek nem biztos, hogy látnak, de egy picit azért felőrli a papot.”
Hodász András egy konkrét példát is említ a beszélgetésben azzal kapcsolatban, hogy mennyi munka volt egy közösségi terem kialakításával.
Hodász András és az egyház konfliktusa
Akik ismerik Hodász Andrást, tudják, hogy tíz év után kilépett az Egyházból, miután szembekerült annak vezetésével. Erről a konfliktusról a következő összefoglalást adja a beszélgetésben:
„Amikor én pap lettem, akkor esküt tettem arra a Bibliára tett kézzel, hogy az Egyház tanítását hirdetem – akár alkalmas, akár alkalmatlan, hogy Pál szavaival éljek. És azt éreztem, hogy mivel az Egyház nem áll ki a keresztény értékekért bizonyos társadalmi helyzetekben, nem szólalunk meg, vagy megszólalunk, de rosszul, vagy az Egyház tanításával szemben levő módon – akkor azt éreztem, hogy nekem az az esküm, hogy én hirdetem a keresztény tanokat akkor is, ha ez kényelmetlen.”
Hodász András azt mondja, a kilépésének történetében mindössze mellékszál volt a melegsége.
(Kiemelt kép: Neshama TV/Otthon a rabbinál)









