Fenyő Iván arról beszélt, miért nem érezte jól magát a Katonában: Kevés volt

Fenyő Iván nemcsak a Katonában töltött időszakot említi, hanem az egész életpályáját elmondja Megyeri Jonatánnak az Otthon a rabbinál új részében. Sőt, zsidó származásáról is beszél.

2026. január 9., 21:52

Szerző:

Fenyő Iván arról beszélt, miért nem érezte jól magát a Katonában: Kevés volt

Természetesen az új évben is folytatódik a Neshama TV nagy sikerű sorozata, az Otthon a rabbinál, és a következő vendég Fenyő Iván. A 46 éves színészt a legtöbben talán a filmekből-tévéből ismerik, de biztosan sokan emlékeznek rá abból az időszakból is, amikor az ország egyik legelismertebb társulatának tagja volt.

Fenyő Iván a katonás évekről

Fenyő Iván azt meséli, hogy a gimnáziumi évek alatt döntött úgy, hogy mégsem orvos lesz, hanem színész. Harmadszorra vették fel a Főiskolára, ahol 2003-ban végzett. Így beszél arról, hogy mi következett ezután:

„Négy évig ott voltam a Színművészetin, és végül, a negyedik év végén odakerültünk hárman a Katona József Színházba, ami már akkor is az ország legjobb színházának számított, és nem vettek oda fel [...] új színészt akkor már vagy 4 éve. A [Nagy] Ervint odavették, és az Ervin óta nem vettek fel senkit. [...] Először engem odavettek gyakorlatra. Odavették a Mészáros Bélát és a Szandtner Annát is. És mi végül kaptunk szerződést is. És utána, hogy ott elkezdtem a Katonában tevékenykedni, nem kaptam nagy szerepeket. A főiskolán rohadt nagy szerepeket kaptam, imádtam játszani, kreatív voltam, meg tudtam magam mutatni. Itt pedig azt mondták, hogy «Jó, sarokba! Ülj!»”
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Fenyő Iván azzal érzékelteti, hogy milyen apró szerepei voltak, hogy például azt mondja, hogy hátul kellett csak a színpadra bejönnie a félszemű szolga szerepében. A Szabadság, szerelem és a Made In Hungária című filmek későbbi sztárja azt mondja, ezt nagyon nem szerette a katonás időkben: sosem kapott főszerepet. De persze emellett rengeteg dolgot említ, amit viszont szeretett:

„A katonás embereket szerettem, a Katonában lenni, ott tanulni, szerettem. Az ottani szerepeimet összességében annyira nem szerettem, mert kicsik voltak – én is kicsi voltam, biztos türelmetlen is voltam, mert akartam. Millió embert nagyon szerettem: Ascher [Tamással] dolgozni nagyon szerettem, Máté Gábort imádom most is, nagyon-nagyon felnézek rá, nagyon szeretem, apaként tisztelem, és a Zsámbéki [Gáborral] is végül nagyon jóban lettem. És ott sok más kollégával, emberekkel. Szóval nagyon jó volt, hogy ott voltam, de kevés volt nekem akkor az ott.”

Amit a színházban nem talált meg, azt megtalálta viszont a filmes világban, és azután, hogy szerepet kapott Sam Mendes Oscar-díjas rendező Bőrnyakúak című filmjében, meg aztán egy sor hazai sikerprodukcióban, nem vonzotta már, hogy visszatérjen egy színházi társulathoz. Ehelyett rengeteget utazott: a világ több országába elment és ezek egyben spirituális felfedezőutak is voltak. Utazásai végül Jeruzsálembe vezettek, ahol végre meg tudta élni saját zsidóságát. A közösségi médiában jelenleg is elsősorban spirituális témákkal, önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozik.

(Kiemelt kép: Neshama TV/Otthon a rabbinál)

A rovat további cikkei