World Press Photo: Ez a kiállítás minden évben sokkoló, idén sincs másként
Az idei World Press Photo nem egy látványos retorika, hanem az emberi sorsok kiállítása olyan képekkel, amelyek elénk tárják a valóságot.
Az idei World Press Photo 2025 kiállítás szeptember 26. és november 9. között látogatható a budapesti Biodóm épületében. Az idei tárlat – szokás szerint – olyan képeket mutat be, amelyek nem pusztán dokumentálják az eseményeket, hanem kérdéseket vetnek fel, provokálnak és olykor mélyen megrázzák az embert.
A kiállítás képei között markánsan jelen vannak a globális válságok – háború, erőszak, menekültség – pillanatai. Ugyanakkor az idei válogatás nem csak a puszta pusztításra fókuszál, hanem az emberi sorsokra: traumákra, mindennapi élethez való küzdelmekre, túlélésre – írta a We Love Budapest.
A World Press Photo kiemelt témái:
Háború és konfliktus: A fotósok idén a nyugat–ukrajnai front, az oroszországi hétköznapok és a vasúti közlekedés hátterét is bemutatják – olykor olyan nézőpontból, amely nem feltétlenül az elsődleges narratívákra ráerősít.
Gyerekek és traumák: Az egyik díjnyertes kép egy 9 éves palesztin fiút ábrázol, akinek mindkét keze hiányzik – nem elsősorban az amputáció döbbent meg, hanem a tekintetében felgyülemlett szenvedés.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Itthon
2023. október 30., 20:49
Meglepte a World Press Photo igazgatóját, hogy 18 éven aluliak nem tekinthetik meg a kiállítást.
Itthon
2023. október 28., 15:22
A Mi Hazánk elnökhelyettese néhány hete ellátogatott a World Press Photo kiállításra, majd eldöntötte, hogy haladéktalanul törvénymódosítást nyújt be, és a kultúráért felelős miniszterhez fordul.
Pozitív pillanatok árnyékában: Vannak képek, amelyek első látásra reményt sugallnak, például öröm, ünnep, siker, de a mögöttük húzódó társadalmi igazságtalanság, szegénység vagy konfliktus árnya szinte érezhető.
Nők szerepe, női sorsok: Számos kép középpontjában női arcok, női testek állnak, azok a nők, akik a mindennapokban túlélnek, mosolyognak, kiállnak magukért. Több fotó úgy mutatja be a nőket, mint akik viselik a történelem súlyát, mégis megtartják méltóságukat.
Az orosz–ukrán konfliktus az idei kiállításon is nagy hangsúlyt kap: nemcsak az elpusztult frontvonali képeket mutatják be, hanem olyan pillanatokat is, amelyek az emberek jelenét, hétköznapjait érintik, olyan aspektusokat, amelyeket ritkábban látunk a médiában.
Erő és megbotránkozás – hol a határ?
A kiállítás nem finomkodik: sok kép megrázó, egyesek már-már provokatívak. Az a fotó, amelyen egy ukrán kislány „élettelen” pózban fekszik, valójában nem arról szól, hogy halott lenne, de a látvány és a kontextus együtt olyan kettősséget teremt, ami aztán sok nézőt sokkol.
Az idei válogatás talán még fajsúlyosabb, mint korábban. Nem annyira a látványos pusztítás dominál, hanem a mögöttes érzelmi súly, a csendes traumák. A fájdalom nem mindig vérrel mutatkozik meg: gyakran a tekintet, a testtartás, a környezet mutatja be az évek sebeit.
(Fotó: World Press Photo)
