Turisták izzadtsága miatt nyúlnak hozzá a Sixtus-kápolna freskójához
Rendkívüli tisztítást végeznek a Sixtus-kápolnában, mert az évi több mint hatmillió látogató testpárája és izzadása mikroréteget képez Michelangelo Utolsó ítéletén.
Amint arról a 168.hu is beszámolt, egy időre eltűnik a látogatók szeme elől Michelangelo híres freskója, az Utolsó ítélet. A Vatikáni Múzeum szakemberei nem „újrarestaurálásról”, hanem karbantartásról beszélnek: a turisták izzadtsága és lehelete okozta szennyeződés ugyanis az elmúlt három évtizedben olyan finom lerakódást okozott a Sixtus-kápolna freskóján, amely szabad szemmel alig látható, mégis tompítja a freskó eredeti színeit. A munkát úgy időzítették, hogy Húsvét hetére a látogatók ismét teljes pompájában láthassák a világhírű művet – számolt be róla az MTI.
Hét emelet magas állványon dolgoznak a restaurátorok a Sixtus-kápolnában
A főoltár mögötti, mintegy 180 négyzetméteres falfreskót jelenleg lepel takarja, amelyre az Utolsó ítélet eredeti méretű reprodukciója került, miközben mögötte a restaurátorok két turnusban, összesen húszfős csapattal tisztítanak. A módszer meglepően egyszerű: japán papírlapokat helyeznek a felületre, desztillált vízzel ecsetelik, a papír magába szívja a szennyeződést, majd eltávolítják. A tervek szerint a munka március utolsó hetében zárulhat le.
Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeumok igazgatónője szerint a lerakódás fő oka az a vízgőz és só, amely a látogatók légzésével, izzadásával és a test természetes párolgásával kerül a levegőbe, majd mikrorészecskék formájában, kálcium-laktüzként a festett felületre tapad.
A globális felmelegedés felgyorsította a folyamatot
Hiába a folyamatos szűrés és a stabilan 23 fokon tartott hőmérséklet, a kápolnát évente felkereső több mint hatmillió látogató jelenléte önmagában befolyásolja a kápolna „egészségi állapotát”.
A szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy a globális felmelegedés miatt a látogatók egyre melegebb levegőt „hoznak be” a térbe, ami tovább nehezíti a freskó hosszú távú megóvását.
Fabrizio Biferali, a múzeum reneszánsz gyűjteményéhez tartozó művészettörténész arról beszélt, hogy az állványzatról egészen más arcát mutatja a Sixtus-kápolna tere: jól kivehetővé válik a mennyezet enyhén egyenetlen felülete, amelyet Michelangelo a figurák lendületes kompozíciójával és a jelenetek dinamizmusával „optikailag kiegyensúlyozott”.
A szakember egy kevésbé ismert technikai részletre is felhívta a figyelmet: a reneszánsz mester vulkáni eredetű puccolánát alkalmazott kötőanyagként, amely magas ásványianyag-tartalmának köszönhetően különleges, finom csillogást kölcsönöz a festett felületek színeinek.
Az 1536 és 1541 között készült Utolsó ítéletet legutóbb 1994-ben restaurálták.
(Fotó: Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP)






