„Pinochet, Pinochet, kinyomjuk a szemedet!”
Némi késéssel került a kezembe a 168 Óra augusztus 21-i száma, amelyben a szónokokról és szónoklatokról szóló, nagyon érdekes cikkükben felemlítették Czinege Lajos kínos esetét. E szerint Kádár János honvédelmi minisztere egyik beszédét azzal fejezte be, hogy „Pinochet, veled vagyunk”. Ez ebben a formában alighanem (városi) legenda, illetve a szerző valószínűleg összetéveszti egy másik esettel, amely valóban megtörtént.
Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, akit a Pinochet-puccs után hazájában letartóztattak, majd kicseréltek Bukovszkijjal, a szovjetunióbeli „másként gondolkodóval”, a hetvenes évek második felében Budapestre látogatott. Tiszteletére a Sportcsarnokban nagygyűlést tartottak. Itt esett meg az a kázus, hogy a rendezvényen elnöklő Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke bevezető beszédében „a körünkben megjelent Pinochet elvtársat” üdvözölte. Amikor másodszor is ugyanígy bakizott, a közönség mozgolódni kezdett. Amikor pedig Corvalán helyett harmadszor is „Pinochet elvtársat” méltatta, a gyűlésen jelen lévő KISZ-esek kórusban kezdték skandálni azt, amire előre betanították őket (hogy ti. ha elhangzik Pinochet, a chilei diktátor neve, kiabálják ezt): „Pinochet, Pinochet, kinyomjuk a szemedet!”
Óriási blama volt.
(Név és cím a szerkesztőségben)
