Meghalt Balázs Péter
Elhunyt Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházigazgató.
A Szigligeti Színház közölte, hogy ma reggel elhunyt Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, egykori igazgató, aki 2007 és 2021 nyara között vezette az intézményt.
Balázs Pétert a Szigligeti Színház saját halottjának tekinti
A teátrum közleményében „szeretett egykori igazgatónk, barátunk és példaképünk” szavakkal búcsúzik attól az alkotótól, aki valódi otthonná formálta a színházat a társulat és a közönség számára. Balázs Péter vezetése alatt születtek meg azok a mára hagyománnyá vált programok, köztük a nagy sikerű Szilveszteri Gála, amelyek országos figyelmet kaptak, és generációk számára jelentettek maradandó kulturális élményt.
A színház saját halottjának tekinti az elhunyt igazgatót, és közleményében úgy fogalmaz: a társulat, a város és a közönség egyaránt gyászolja, és örökké hálás mindazért, amit a színházért tett. „Munkád, lelked és szereteted tovább él a színpadon, a nézők tapsában és a színház falai között. Ezt megígérjük Neked.”
Generációk nőttek fel Balázs Péter hangján
Balázs Péter pályája a hetvenes években indult, miután 1970-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Pályafutása során számos vidéki és fővárosi színházban játszott, és filmen, valamint televízióban is maradandó alakításokat hagyott maga után.
A Színművészeti Főiskolára már 1961-ben első próbálkozásra felvették, osztályfőnöke Szinetár Miklós volt. A diploma után a veszprémi színház szerződtette, ahol négy évadot töltött. 1970-től huszonöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, több mint 140 előadásban lépett színpadra.
Bár eljátszotta Hamletet és III. Richárdot is, országos népszerűségét elsősorban vígjátéki és kabarészerepeinek köszönhette.
Jellegzetes hangját és karakterét sokan azonnal felismerték: ő volt a Nagy ho-ho-ho horgász kétbalkezes figurájának hangja, szinkronizálta Louis de Funes-t és Danny DeVitót, valamint ő kölcsönözte a hangját Hercule Poirot magyar megszólalásának David Suchet alakításában.
Színészként mindig az emberi sorsok hitelességét kereste, és különös érzékenységgel tárta fel a bonyolult karakterek lelki folyamatait. A színpadi igazságról egy korábbi interjúban így beszélt:
„Mindig is hittem abban, hogy a színház a pillanat művészete. Nincs hazugság, nincs megismételhető tökéletesség, csak az a most, az a rezgés, amit a színész a néző felé küld. A legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb öröm is, amikor az ember eléri azt a pontot, hogy nem Balázs Péter van a színpadon, hanem a tiszta Ember, a szerep lelke. A néző ezt érzi. Ez az igazi taps.”
Pályájának egyik legjelentősebb fejezete 2007-ben kezdődött, amikor átvette a szolnoki Szigligeti Színház vezetését. A teátrumot 14 éven át irányította, és igazgatóként is a közösség erejében hitt: abban, hogy a színház akkor él igazán, ha szoros kapcsolatot ápol mind a társulattal, mind a közönséggel.
(Kiemelt képünk forrása: a Szigligeti Színház hivatalos Facebook oldala)







