Itt van minden, amit Krasznahorkai László művészetéről tudni kell
Irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László, most összegyűjtöttük a legfontosabbakat, amit az íróról és a művészetéről tudni kell.
Október 9-én jelentette be a Svéd Akadémia, hogy idén az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László kapja. Erről korábban a 168.hu is beszámolt. Az írót régóta esélyesnek tartották, ám korábban úgy fogalmazott, hogy nem érezné szükségét a Nobel-díjjal járó pénzjutalomnak, mivel a külföldön kiadott könyvei után járó honoráriumokból meg tud élni.
Nobel-díjas lett Krasznahorkai László
A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai László az imponáló, látnoki prózájáért részesült az elismerésben, amelyik az apokaliptikus terror közepette világít rá a művészet jelentőségére. Már régóta esélyesnek tartották a magyar írót, és rendszeresen szerepelt az angol fogadóirodák listáin. Ő azonban nem igazán tulajdonított ennek nagy jelentőséget. Korábban úgy értékelte, hogy ez valójában a fogadási irodák sajátossága, és nem sok közé van ahhoz, ami valójában a Svéd Akadémián történik.
Sipos Balázs irodalmár és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője a Partizán vendégei voltak, ahol beszéltek a Nobel-díjas író munkásságáról. Szegő János elárulta, hogy a neki a beszélgetés előtt még nem volt lehetősége beszélni az íróval.
Sipos Balázs a Partizánban arról beszélt, hogy miben áll Krasznahorkai László művészete. Elmondta, hogy Krasznahorkai Lászlóé mondhatni a kortárs magyar irodalom legutazóbb életműve. Vagyis nagyon sok helyszínen játszódnak a művei. A látnokiságot úgy foglalta össze, hogy a művészet hogyan maradhat életben a legsivárabb körülmények között is.
Ezt kell tudni Krasznahorkai László művészetéről
Az író első írása 1977-ben jelent meg Tebenned hittem címmel. Évekkel korábban, még Friderikusz Sándornak árulta el egy interjú során, hogy Franz Kafka egyik műve, A kastély miatt döntött az írás mellett. Eleinte csak egyetlen könyvet akart írni, ez volt a Sátántangó, de Tarr Béla adaptációja miatt ismét a kezébe vette a könyvet, és ez ösztönözte arra, hogy újabb könyveket írjon.
1987-ben hagyhatta el először Magyarországot, és a következő években többször elutazott. Töltött időt Németországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, de járt Japánban és Kínában is. Amikor írta a Háború és háború c. regényét, beutazta közben Európát. Műveit számos országban méltatták, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”.
Számos díjjal jutalmazták már a munkássága miatt, kapott Kossuth-díjat, valamint tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Legismertebb regényei közé tartozik a Sátántangó, a Háború és Háború, valamint a Báró Wenckheim hazatér.
Műveiben megjelennek a hosszú mondatok, és sok esetben a célt vesztett ember ábrázolták. Az első műveiben gyakori volt, hogy a sivár, széteső, vidéki Magyarország volt a háttér, azonban a későbbi regényeiben más szimbolikus helyszíneket is használ.
(Kiemelt kép: Leo NEUMAYR / APA / AFP)









