Kozmikus horror, hátborzongató grafika

Az eredeti megjelenése után tíz évvel végre mi is kézbe vehetjük a Lovecraft novellái alapján készült képregényt, amelyből csak úgy árad a kozmikus horror. 

2022. április 10., 11:33

Szerző:

Lovecraft (...) megnyitotta előttem az utat, mint ahogyan korábban számos más szerzőnek is segítségére volt” – írja Stephen King a Danse Macabre című könyvében nagyra tartott mesteréről, akinek „hosszú és sötét árnyéka vetül minden jelentős horrorműre, komor és szigorú tekintete vizslat minden halála után született fontos horroralkotást”. Howard Phillips Lovecraft 1916-ban jelentette meg első elbeszélését, irodalmi pályafutása pedig kereken két évtizeddel később véget is ért. 1937-ben, 46 évesen bekövetkezett haláláig kevéssé ismerték el egyedülálló tehetségét, ma viszont már a 20. századi gótikus horrorirodalom egyik legnagyobb amerikai mestereként tartják számon.

Lovecraft popkulturális hatása elképesztően szerteágazó, hiszen Stephen King mellett jelentősen inspirálta többek közt Alan Moore-t, Neil Gaimant, John Carpentert, Guillermo del Torót, a Metallicát és a Black Sabbathot. Magyarul a kilencvenes évek óta jelennek meg művei, hazai kanonizációja azonban sokkal mostohább, hiszen a világirodalom történetét bemutató könyvek legtöbbször nem is említik a nevét, az viszont örömteli tény, hogy az elmúlt években két remek, önálló válogatás is megjelent munkásságából a Helikon Zsebkönyvek sorozatban (Onnan túlról, Árnyék ​Innsmouth fölött).

Lovecraft életműve hatásosan egyesíti a fantasztikus és a tudományos-fantasztikus irodalmat, illetve az utópiát, a Cthulhu-mítoszt megteremtő szövegeiben pedig gyakran bukkan fel a látomásos, mitikus alapokon nyugvó régmúlt, miközben „vízióinak egyik jellegzetes motívuma a félelem minden olyan erőtől, hatástól, amely megbonthatja az emberi szervezet és társadalom optimális működését”, írja róla Maár Judit 2001-ben megjelent A fantasztikus irodalom című monográfiájában, és kiemeli azt is, hogy „a lovecrafti fantasztikum egyik legsajátságosabb vonása az, hogy egyetemes”. A ma már gyakran használt lovecrafti jelző mindezeket magában rejti, többek közt ezért sincs könnyű dolga azoknak, akik a művei adaptálására vállalkoznak, legyen szó mozgóképről vagy képregényről.

A Dan Lockwood szerkesztésében eredetileg 2012-ben megjelent Love-
craft-képregény első kötete azonban sikerrel teljesíti ezt a küldetést, pedig sem az íróknak, sem pedig a rajzolóknak nem volt könnyű dolguk. Összesen hét emblematikus Lovecraft-novellát dolgoztak át teljesen eltérő vizuális stílusban, a hosszabb-rövidebb terjedelmű szövegeket pedig jócskán le kellett rövidíteniük. Ennek ellenére kivétel nélkül sikerült megőrizniük az összes történet kozmikus horrorba ágyazott, hideglelős atmoszféráját, arról nem is beszélve, hogy a tömörítés ellenére Lovecraft prózájának szuggesztív narrációja is mindvégig jól működik.

Nehéz kiemelni csak egyet az egységesen magas színvonalú képregények közül, hiszen mindegyiknek megvannak a maga vizuális erényei: a legexpreszívebbek talán A patkányok a falban rémisztő rajzai, a Dagon álomszerűen kékes színvilága különösen nyugtalanító, szivárványszerűen váltakozó színeivel az Árnyék Innsmouth fölött pedig fojtogatóan ragadja meg a túlvilági rettenet hátborzongató mivoltát, míg a Szín az űrbőlt a kezdeti színgazdagság fokozatos elsötétülésének kontrasztja teszi különösen feszültté.
A Lovecraft antológia első kötete mind-ezek miatt nemcsak az író rajongóinak nyújt felejthetetlen élményt, hanem azoknak is, akik csak most ismerkednek írásművészetével.
Đ

(Lovecraft ​antológia – Első könyv,
128 oldal, Szukits Kiadó)