Kosárból a nyulat

Szögezzük le rögtön a legelején: a végletekig elfogult vagyok Phil Jacksonnal. Minden idők legjobb kosarasedzőjének tartom, annak ellenére, hogy csapatait – valószínűleg a bennük játszó megasztárok számomra kevéssé vonzó személyisége miatt – mindig is tiszta szívemből utáltam. (Igen, a sportkánon által minden idők legjobb kosarasának tartott Michael Jordant is.)

Ami tény: legnagyobb sikerei idején a (nem ritkán gúnyosan intonált) Zen Mester becenévvel illetett, lelkészivadékból kiváló kosarassá, majd az amerikai profi sportok történetének legsikeresebb edzőjévé avanzsáló Jackson színes egyéniség, így a 2020-as Jordan-doku farvizén végre Magyarországon is megjelenő, 2014-es keltezésű mű remek olvasmány. Az „önéletrajz” kifejezés használata igazából barokkos túlzás, hiszen a könyv – mint a címe is sugallja – Jackson edzői karrierjére fókuszál, tíz százalékra redukálva a visszatekintést a két bajnoki gyűrűt szintén eredményező játékosi pályafutásra – és ez jól is van így, hiszen utóbbi csupán az alapokat szolgáltatta a valóban papírra kívánkozó részhez. (Az életpálya különböző szakaszaival amúgy több, PJ nevével futó írásmű is foglalkozik részleteiben, a Tizenegy gyűrű azonban minden korábbinál tágabb horizonttal tekint vissza az eltelt évekre. Itt kell megjegyezni, hogy az alapvetően dicséretes magyar kiadásra ráfért volna még egy kis szerkesztés, elkerülendő, hogy például az ünneplő tömeg „gondatlan” legyen, a két évtizeddel ezelőtti ellenfél neve helyett pedig egy ma 25 éves játékosé szerepeljen.)

Jackson különleges (vagy mondjuk inkább úgy: különc?) figura, és nem csupán azért, mert képes volt megszólítani, megzabolázni (és alkalomadtán megváltoztatni) olyan hihetetlenül erős, magabiztos személyiségeket, mint Michael Jordan, Kobe Bryant vagy éppen Dennis Rodman, hanem a metodikája, világlátása, módszerei okán is. Szokatlan, nem egyszer filozófiai alapú vezetői módszerek, önálló döntési jogkörök delegálása, sötétben vagy éppen csendben levezetett edzések, személyre szabott olvasmánylisták – mind-mind a bajnokcsinálás rejtélyes bűvészmutatványának kelléke.

A – felütést leszámítva kronologikusan haladó – történetszál nyilván nem rejt túl nagy meglepetéseket, mindazonáltal a rajongók könnyen megtalálják a számításukat, már csak az érdekes kis részletek és a szórakoztatóan elmesélt anekdoták miatt is. A személyes territóriumot csak ritkán, de akkor annál mélyebben érintő memoár legnagyobb erénye azonban az, hogy azok számára is tud érdekes lenni, akik fikarcnyit sem törődnek a kosárlabdával és az NBA-vel. A könyv ugyanis olvasható egyfajta fejlődéstörténetként is, amely egy kissé különutas csávó és a spiritualitás találkozását mutatja be, ráadásul olyan vaskos idézetgyűjteménnyel körítve, amelyben Lao-ce-től és Gandhitól Indiana Joneson át egészen a The Office-sorozatig terjed a citátumok köre.

PJ hitvallása szerint senki sem lehet több, mint a csapat, vagy maga a játék. Erre rímel az is, milyen ironikus volt edzői pályafutásának lezárása: míg a legtöbb sztár utolsó meccsét nagy csinnadratta kíséri – a Jacksonhoz ezer szállal kötődő Kobe Bryantnek egyenesen „búcsúturnéja” volt karrierzáró szezonjában –, az ő utolsó fellépése egy incifinci lábjegyzet csupán Dirk Nowitzki (és a Dallas Mavericks) bajnoki címhez vezető útján. Đ

(Phil Jackson – Hugh Delehanty: Tizenegy gyűrű – A legendás NBA-edző önéletrajza, 348 oldal, G-Adam Könyvkiadó)