Konzerv

A ponty a kasszás csajnál akadt fenn azon, hogy a mai akcióban nem kétszáz, hanem száz forintért szerepelt az a májkrémkonzerv, amit meg szeretne vásárolni. A kasszás csajnak már nem az első incidense lehet ebben a műszakban, mert még a szemöldökét sem húzta fel, pedig azt szokta, amikor ideges. Persze, azért annyira nem figyeltem oda, mert nem érdekelnek a kicsinyes hisztik, a műbalhék száz forintért. Az jobban érdekel, hogy honnan tudhatta a szupermarket vezetősége, hogy most ki akarok ugrani az ablakon, és meglépni az almás Bombi puszedlikkel. Esküszöm, egyszer csinálok ide egy ablakot. Nem állom ki a sort, csak ugrok.

Bakancsával veri a pultot ez a megduzzadt ponty. A kasszás csaj hívja a biztonsági szolgálatot, de azok is csak tehetetlenül nézik. Egyáltalán nem tudják, hogyan kéne megfogni egy halat. A szalagon lévő májkrémkonzerv kilyukad és lebegni kezd az orrom előtt. A másik sorban a rendőrséget hívják. A szupermarket alkalmazottai dulakodnak a pult körül. Kíváncsian lökdösik egymást, hogy többet lássanak a jelenetből. Pedig tényleg csak annyi történik, hogy egy duzzadt ponty a bakancsával üti a pultot, mert meg van győződve arról, hogy neki van igaza, mert bizony olcsóbb az a májkrémkonzerv. Elsétálok a kosárral a kijárathoz, majd elrakom a Bombikat.

Még le se vettem a cipőmet, de már mesélem a barátnőmnek, hogy mi történt. Kapálózok a kezemmel, ingatom a fejem, mint mikor valami fontosat akarok mondani. A hálószobában találok rá. Lehajtott fejjel ül az ágyon, nem köszön, nem vesz észre. Leülök mellé, kérdezgetem, de nem tud beszélni, csak a földet bámulja, koncentrál.

Sejtem, hogy megint sünöket képzel maga elé. Szétreped a koponyacsontja, annyira kalapálja a hang. Életedre törnek, megesznek, kiköpnek, a padlón fogsz pépesedni. Simogatom a hátát, próbálok a szemébe nézni, hogy felismerjen. Ezen a környéken nincsenek sünök, azok tőlünk nagyon távol élnek, és nem jönnének el onnan, hiszen rengeteg jó dolgot szagolhatnak ott. Na, gyere, menjünk el piknikezni, biztos, hogy nincsenek a lakásunkban, de ha itt is vannak, mire visszaérünk eltűnnek.

Megfogom a karját, és felhúzom az ágyról. Már a lépcsőházban vagyunk, de nem igazán szól hozzám, csak cuppog. Betudom annak, hogy a sünök tüskéi porcica színűek, és biztos megint az irritálja a szájpadlását. Utálom, ha meg kell állni, csak ezért nem nyitom ki a bort, pedig biztos segítene rajta. Na nem baj, majd ha odaértünk.

A padokon ülnek, így a fák alatt heveredtünk le a fűbe. Valahogy így képzeltem el a pikniket, bár az tény, hogy jobb szeretek padon ülni. Még mindig nem szól hozzám, és tényleg nem tudom elhinni, hogy ennyire nagy trauma ez a sün dolog.

Hagyd már azokat a kurva sünöket! Nem ez a bajom. Szomorú vagyok, mert nem figyelsz rám. Se piknikezni, se borozni nem akartam, utálom az ízét. Ja, és szerinted melyik Bombi a kedvencem? Hát, egyik sem, és most ne haragudj, de nem bírom elviselni a puszedlik illatát. Elmegyek sétálni, majd otthon találkozunk.

Nézek rá, de nem igazán értem, hogy mi történt vele, és a körülöttünk lévőkkel. Pontyszemek fénylenek, és darált keksz morzsái dugítják el az orromat. Lehetséges, hogy egy másik házba nyitottam be, és nem ismertem fel a barátnőmet. Nagyon kínos. Közben meg, nem tudom, hogy mit vétettem a pontyok ellen, hogy ennyire utálják a rákokat. Pedig tényleg csak piknikezni szerettem volna. Erre most egyre közelebb nyomulnak a pontyok, száznál is több szem tolódik az arcomba. Születhettem volna sünnek, akkor biztos elkerülnének, bár akkor nem szeretne a barátnőm. Mondjuk, így se tud majd. Egy lapos rákot tudsz szeretni?