Komor ügyek, komor gyilkosok

A krimik, vagy ahogy régen nevezték őket, a bűnügyi filmek egyik megnyugtató üzenete, hogy persze akad bűn és mocsok körülöttünk, de annak mindig van gazdája, így letartóztatható és megbüntethető. Vagyis – legyen akárhány hulla és akármennyi vér – a konklúzió egyértelmű: rendezett világban élünk, amely képes kezelni az anomáliákat. A néző tehát úgy mehet ki a moziból, hogy volt ugyan némi borzongás, de az univerzum nem fordult ki a sarkaiból, a gonosz vereséget szenvedett.

Ezért ütnek igazán azok a filmek, amelyek eltérnek ettől az erkölcsi kaptafától. Amelyben a bűnös, a sorozatgyilkos (a bűnök bűne, hiszen ez kicsit mindig a teljességgel felfoghatatlan tömeggyilkosságra emlékeztet minket) nem veszít. Nem ússza meg ugyan, de a műve beteljesedik. Ennek egyik legerősebb példája a Hetedik, David Fincher komor alapvetése. A másik vonal, amikor tudjuk, sejtjük, hogy ki tehet a bűnökről, de vagy elég okos, vagy elég szerencséje van ahhoz, hogy ne lehessen bizonyítani. Ilyenkor a rendőrökre – és magára a rendre – csak a takarítás kétes feladata hárul, és a szembesülés.

John Lee Hancock sorozatgyilkos mozija is úgy indul, mint a legtöbb hasonló film. Van egy zsarunk, aki ugyan egykor igen jó nyomozó volt, ám egy kusza ügy maga alá gyűrte, kikezdte az egészségét, ezért elásta magát vidékre a piti lopások köze. Joe Deacon (Denzel Washington) tehát Kern megye seriffhelyettese, ám egy nap Los Angelesben kell mennie egy hivatalos ügyben, vissza a régi őrsre, ahol fiatal utódja, Jim Baxter (Rami Malek) épp egy sorozatgyilkos után nyomoz. Az ilyenkor megszokott vonakodás és kelletlenkedés után Deacon megint a nyomozás sűrűjében találja magát, miközben egyre erősebb a gyanúja, hogy ez az új ügy összefügg az ő régi ügyével. És ekkor felbukkan egy igen zavaros figura, Albert Sparma (Jared Leto), s úgy tűnik, már csak idő kérdése, hogy mikor oldódik meg a rejtély.

Ám a rutinos rendező végül egésze más irányba tereli a történetét (ő írta a forgatókönyvet is), és bevállal egy nem túl népszerű végkifejletet, amely messze nem a rendezett világ érzetét hagyja a nézőben, hanem súlyos kételyeket. A majd kétórás, kissé lassúnak, körülményesnek tűnő film az utolsó fél órában adja ki igazán az erejét, akkor állnak össze az addig elszórt utalások és érik be az elnyújtott építkezés. Persze kell ehhez egy Jared Lato kaliberű színész, aki játszi könnyedséggel alakít pozitív és negatív karaktereket, s leginkább a kettő közti senkiföldjén érzi jól magát. Denzel Washington öreg rókája is kikezdhetetlen alakítás, ahogy Rami Malek kissé öntelt nyomozója is korrekt munka. De az Ördög a részletekben leginkább Leto miatt marad majd meg az emlékezetünkben.

Komorságban persze nem éri utol Fincher klasszikusát, de nem is célja az erős fogalmazás. Úgy is mondhatnám, hogy inkább a hétköznapibb gonosszal foglalkozik, akinek nincs nagyszabású terve, nem megváltani akarja a világot. Azért öl, mert élvezi. Mert csak így létezhet. Ám ahogy a Hetedik, úgy ez a film is kikezdi a magabiztos erkölcsi sémáinkat, és behúz a csapdába. Mi az ára az igazságnak, már ha van? És ki fizeti meg? Akkor is meg kell fizetni, ha ezzel elveszítjük az ártatlanságunkat?

Aki szereti a főcím után maradó gyötrő kérdéseket, annak ideális film ez a kis sötét gyöngyszem.     

(Ördög a részletekben, 123 perc, HBO GO)

Szerző: Papp Sándor Zsigmond