Kísértés
Tóth Angelikának megvan az a képessége (számos más képessége mellett), hogy időről időre meglepje rajongóit. (Akik immár szintén számosan vannak: a művésznő tíz éve van jelen a hazai – és nemzetközi – festészetben, s ez az idő bőségesen elegendő volt, hogy kialakuljon körötte egy gyűjtőkből, képbarátokból álló rajongói kör, melynek tagjai el nem mulasztanának egyetlen kiállítást sem.)
Amikor a nézők még a rizspapírra készült miniatúrafejlesztések nyomában lépkednek (egy kínai utazás ihletésében születtek ezek a művek), a művésznő már hajóra száll, és a tengereket járja, s mire odaérnek a követők, ő már vad hegyek tetejére hág, vagy különös időutazás keretében a két háború között bolyong.
Ezúttal egyébként nem fordította el oly mértékben a kormányt, ahogy szokta, ez a tárlat a Look Galéria apró terében (gyűjtőknek: Újlipótváros, Katona József u. 10/a) szerves folytatása a tavalyi, Gaál Józseffel közösen szervezett kiállításnak (külön érdekességként ezúttal a hajdani mester nyitotta meg a tárlatot, expresszív gondolatfolyamában külön is kitérve a közös megjelenés folytatható elemeire), különösen a koloritás terén. Az élénkvörös itt is főszerepet játszik (nem véletlenül lett Kísértés a kiállítás címe), a bátor és harsány ecsetkezelés, a vidám színvilág továbbra is uralkodik a képeken.
Ezúttal mindössze hat, igaz, viszonylag nagyméretű vászonnal örvendeztetett meg minket a festő, melyek széles tematikai skálát ölelnek ugyan föl (hol a dzsungel mélyén járunk, hol egy hegytetőn, hol egy strandon, máskor egy emeleti öltözőszoba intim terében), mégis összetartoznak: a közös stíluson (melyben a fent mondottakon túl talán a bravúros mozgásábrázolás és a kidolgozott és kidolgozatlan részletek végiggondolt aránya a jellemző) túl egyfajta melankólia, talán az elvágyódás melankóliája köti össze őket.
Bármerre folytassa is Tóth Angelika művészi útját, érdemes lesz követnünk őt.
Jolsvai András
