És jó neki
Legyünk egyenesek és őszinték: az embert az különbözteti meg az állattól, hogy iszik. Az állat nem iszik alkoholt (nem, nem Orwell lesz ez, mértékkel sem iszik), az ember viszont iszik, mint az állat. Most lehet jönni azzal, hogy a bor, azt csak a marhák szlopálják nyakló nélkül, két pofára, de végül ez is csak az én igazamat támasztja alá – dúcolás az már inkább, de mindegy.
Szóval, a hosszú bevezető után koccintsunk végre, merthogy a XVII. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál még kitart vagy szeptember 14-ig a Budai Várban, illetve Szentendrén, ahol a hétvégén szüreti sokadalom lesz ám. Azért egyet mindenképp felemlegetnék külön is: Demeter pincészet (ott a standjuk valahol): 2005-ös Nagyaszó Tölgyfahordós Rose. Vagy 2002-es Egri Törökverő, aki esetleg csak a vöröset. Mindenestre köszönjük, Demeter úr.
Szeptember 9-től látható Ferdinand Hodler: Egy szimbolista látomás című kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Szeptember 5-től Menő Üzletember címmel nyílt rendhagyó tárlat a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban, melynek tárgya a mobiltelefon - avagy a batártól a mikronig. (Sose feledem amikor a polgármesterünknek a faluban megvolt az első oldalmotoros mobája, mindenki azt hitte a kocsmában, hogy nyilván hülyéskedik a Bandi, megcsípta a nap, megrúgta a Benkóék tehene, hát aktatáskával telefonál!) A PirosKettes mindenesetre egy borzalmasan kolumbiai Zorro-sorozattal jelentkezik minden hétköznap 15.25-től, főszerepben Christian Meier. Lesz itt ám mindjárt akkora szerelem! „Alejandro, hogy megmentse Yumalait, megkéri Tomas atyát, hogy keresztelje meg. Az atyának azonban feltűnik a hasonlóság a nő és Alajendro egykori felesége, Regina között.” (Lám, ezek a temperamentumos németek nem félnek kardot ragadni, amikor már mit sem ér a szájkarate.)
Node színház az egész világ, a világot meg a deszkák jelentik – nemhiába nem megy fel az ácsunk nyolc sör előtt lécet szegelni a darázsfészkek fölé! Hát attól mindenki megijedne, ha hirtelen egy egész világ kerülne a keze alá, nagy felelősség lehet az: nem kisebb, mint csonttörően veszélyes táncművészeti vállalásokba fogni az immár nagykorú Trafóban. Itt látható majd az E-motion csapat: Második identitás című kortársa szeptember 19–én és 20-án: „Ne gondolja a tisztelt nagyérdemű, hogy mindez technikai tudás nélkül kelhet életre, – írják a meghívóban – „a profi, különböző kulturális hátérrel rendelkező táncosok a Trafóban mesélnek saját magukról, valós identitásukról, kérdéseikről, és a mindennapjainkról. A hip-hop érzelmek kifejezésére, történetek mesélésére épp oly alkalmas, mint a "betört", jól ismert műfajok...” Nekem mondják, nekem? Olyan diszkónk volt a kultúrban, hogy majd attól kódultunk.
A héten mutatták be Mundruczó Kornél sokat megjárt Deltáját a honi filmszínházak – nohát, nem tudom, nem tudom, úgy vagyok vele, mint a pivoni tiszteletes, mikor a részegek egy illetlen rombuszt firkantottak a fekete kabátjára, mikor lelket önteni merészkedett be közéjük az ivóba: „Ez a nemzedék már aligha fogja Krisztus útját járni.” Mindenesetre Tarr Béla homályos ködképe még mindig a vizek felett kísért, egyszer mindenképp érdemes megpróbálkozni vele. Lajkó Félix tisztességesen csendes, Tóth Orsi ellenben szimplán eszményi. Meg a teknős is az.
Jövő héten ellenben a közönségdíjas Gigor Attila közönségdíjas Nyomózója veszi be végre a mozikat, erről később bővebben is; mindenestre nagyon szimpatikus, hogy van végre egy filmrendezőnk, aki előképének az Alient és a Batman képregényeket tekinti. A film pedig irtózatosan jó szorakozás.
Jövő héten jó lesz nekünk.
