Csehovban utaznak

Ryusuke Hamaguchi rendezése, a Murakami Haruki azonos című novelláját alapul vevő Vezess helyettem című japán filmdráma kétféle, egymással szorosan összefüggő utazást mutat be. Egy konkrétat, a road movie stílusában, amit a sebzett lelkű színész-rendező, Yusuke Kafuku (Hidetoshi Nishijima) a hirosimai színház és a szálláshelye között ingázva nap mint nap megtesz. És egy átvitt értelemben vett utazást, amelyet ő és a többi szereplő is – Csehov Ványa bácsiját próbálva – lelki vonatkozásban él meg.

Érdekes módon azonban ezt a két utazást nem is a főszereplő személye, hanem a halottak kötik össze. Elsősorban Kafuku két éve halott felesége, Oto (Reika Kirishima), akivel a hirtelen bekövetkezett halála miatt a férfinak rendezetlen maradt a viszonya. A rendező lelki gondja persze rányomja a bélyegét a munkájára is: úgy érzi, többé képtelen eljátszani Ványa bácsit, akit egy korábbi produkcióban alakított. Felesége elvesztése miatti fájdalmában képtelen még egyszer beleélni magát a szenvedő nagybácsi szerepébe, mert az a saját, meg nem élt, ki nem élt lehetőségeivel, keserű sorsával szembesíti.

Így Kafuku castingot tart, – Ványa bácsi és a többi Csehov-szereplő eljátszására alkalmas színészeket keres. Megdöbbenve tapasztalja, hogy a jelentkezők között ott van hűtlen felesége egykori szeretője is, a felkapott, ám meglehetősen üresnek, bájgúnárnak, nőcsábásznak tűnő Koji Takatsuki (Okadi Maszaki). A férfi azonban csak a felszínen üres, mert – amint azt később egy megrázó monológjából megtudjuk – Oto hiánya benne is mély sebeket ejtett. Nála is érzékelhető az a trauma, amelyet egy férfi a számára fontos nő elvesztésekor megél, még akkor is, ha a fiatal színész ezt – Kafukuval ellentétben – könnyed kalandokkal igyekszik orvosolni.

Az egykori szerető felbukkanása, valamint az, hogy a Csehov-darab klasszikus „elbeszélnek egymás mellett” konfliktusa itt, ebben a többféle nemzetiségű, mandarinul, koreaiul, japánul és jelnyelven kommunikáló művészgárdában kézzelfoghatóan, konkrétan is jelen van, önvizsgálatra, arra a bizonyos belső utazásra készteti a rendezőt.

Ennek oka azonban nem csak a körülötte kialakuló bábeli (csehovi) zűrzavar. Hanem az a hallgatag, látszólag minden és mindenki iránt közömbös, Kafukut furikázó sofőrlány, Misaki Watari (Toko Miura) is, aki szintén egy halott asszony, az anyja szellemével küzd. Ebben a tökéletes kirakósként, azaz észrevétlenül a helyükre kerülő elemek összjátékaként működő filmben a rendező – és vele a lány – megrekedt érzelmeit épp a konkrét, közös, mindennapos utazásuk mozdítják el a holtpontról, a közöttük lassan kialakuló – szintén csehovi – párbeszédek pedig mozgásba hozzák. Elsősorban azért, hogy végre ne a halottaikkal, hanem saját magukkal akarjanak egyenesbe jönni. Önmagukkal merjenek szembenézni. Mert csak akkor rendezheted valakivel, akár holtában is, a viszonyodat – tanít ez a tényleg lenyűgözően szép alkotás –, ha a saját szívedhez hű vagy. Ha végre önmagadnak se hazudsz, mert az alakoskodáshoz túl rövid az élet. Ez a közérthető, mégis művészi módon tálalt mondanivaló lehet az oka annak, hogy a filmet négy Oscar-díjra jelölték. đĐ

(Vezess helyettem, 179 perc, forgalmazó: Mozinet)