Bevezetés Kurtizániába

Antréként egy rendezői levél várja A kaméliás hölgyre érkező közönséget, melyben Sardar Tagirovsky közli: az eredetileg négy és fél órásra tervezett előadásba a COVID-helyzet, azaz több művész megbetegedése olyannyira beleszólt, hogy az eredeti verziónak jelenleg csak egy kétórás változatát tudják prezentálni. S mivel lineárisan haladnak ifj. Alexandre Dumas regényének színpadi adaptációjában, ez alkalommal az eseményeket csak addig látjuk, amíg a két fiatal szerelmes, Marguerite és Armand falura utazik.

Ennek ellenére – látva a darabot – nem érződik, hogy torzóban maradt volna történet. Először is azért, mert aki egy ilyen előadásra nézőként jegyet vált, nyilván ismeri a regényt, így nem az a lényeges számára, hogy Marguerite tragikus sorsát a színpadon is pontosan végigkísérhesse. Másodszor pedig, mert az a világ, amelyet Sardar Tagirovsky megálmodott, s amelybe sajátos módon – a regény helyszíneit jelképező különböző színházi terek mentén, a színészekkel együtt haladva – a nézőt behúzza, teljes mértékben megragadja a francia regény 19. század közepi világát. Sőt, jóval többet és árnyaltabban mutat meg belőle, mint amit az olvasmányélményünk alapján várhatnánk.

Mégpedig azáltal, hogy a színpadon bátran alkalmazott naturális elemek sokaságával a romantikus hírében álló regény romantikusságát csírájában fojtja el. Ráébreszt a külcsín mögötti belbecsnélküliségre. Bevezet Kurtizániába: elénk meri tárni mindazt a züllöttséget, mindazt a testi és lelki fertőt, ami a prostitúció körül a regény keletkezése idején dívott
A csillogóan felöltözött Marguerite-ot (Horváth Julianna) látjuk vért köpni, hányni, a társalkodónője, Proudence (Tolnai Hella) élvhajhász mivolta és minden kokottsága elénk tárul, ahogy Gastonnal (Gelányi Bence) évődik, mintha egy felvételi vizsgán vennénk részt a „kurtizánképzőben”, miközben a 19. századra jellemző betegségek látleletét is megkapjuk. Ebből is látszik, hogy a regény tartalma mellett más szüzséelemek is tarkítják parádés módon az előadást: ahogyan például Dr. K. és az asszisztense, Justine nővér a fertőző betegségeket szemlélteti – mintha egy cirkusszal kevert tanórán lennénk –, az Garay Nagy Tamás és Varga Klári játékának köszönhetően (is) zseniális.

Igen, két órába sűrítve ennyi mindent kapunk, miközben – ismét remek rendezői fogásként – az ifj. Alexandre Dumas-t alakító Vasvári Csaba kalauzolásával, különböző helyszíneken megélhetjük Marguerite és Armand (Kiss Gergely Máté) bontakozó szerelmének összes szépségét és kínját, mindez a társadalom konvencionális, a kurtizánokat beskatulyázó magatartása miatt. Ahogyan a rendező a levelében fogalmazott: színpadi pillanatokat látunk, pillanatképeket egy letűnt, de annál több tanulsággal szolgáló világról.
A pénz, a testiség, az e kettőből fakadó testi és lelki kiszolgáltatottság és az igaz szerelem lehetetlenségének atmoszférájáról.

Sardar Tagirovsky, mint már számos más darabjában, most is atmoszférát teremtett. Ehhez (is) nagyon ért, legyen az előadása akár két-, akár négy és fél órás. Đ

(A kaméliás hölgy, avagy a kegyvesztettek tündöklése, Debreceni Csokonai Színház)