Ünnep ez a javából, és méltó volt az ünneplés is. Buda György, az est főszereplője talán már éppen túl volt azon az eufórián, amit a tavaly év végén neki ítélt és júniusban átvett Osztrák Állami Műfordítói Díj kiváltott, amikor most, hónapokkal később újabb öröm érte. A Collegium Hungaricum rendezvényén azok (is) köszöntötték, akiknek műveit évek óta oly sikeresen fordítja németre.

Az 51. Viennale csakúgy mint a többi hasonló bécsi filmszemle mostanában egyben a halódó kis művészmozik megmentésének kísérlete is. Hiába a sok multiplex, a megnyitót az idén is a Gartenbau moziban tartják, és a programokat hasonló belvárosi helyszínek között osztották el. A 12 nap alatt összesen 300 játék- és dokumentumfilm tekinthető meg. Várhatóan az idén is több mint százezren váltanak majd jegyet.

Aki kicsit is ismeri Ráday Mihályt, tudhatja róla, hogy nincs nála nagyobb tisztelője, lelkesebb híve a negyvennyolcas szabadságharcnak. Aki kicsit jobban ismeri, azt is tudhatja, hogy minden év március idusán külön bejáratú ünnepet rendez házának közelében, ahol egy maga mentette honvédsír körül (Kovács J., és ez nem a Micimackóból van) szavalatok hangzanak el, dalok szállanak, és az összegyűltek megrendülten emlékeznek a hajdani hősökre.

A Star Wars: VII. rész forgatókönyvének befejezése a film rendezőjére és a produkció tanácsadójára hárul, mivel a munkával eredetileg megbízott szerző visszaadta a feladatot.

Magyar sikerrel zárult péntek este a hatodik alkalommal megrendezett CinÉast filmfesztivál Luxemburgban: Bodzsár Márk első játékfilmje, az Isteni műszak nyerte a fesztivál nemzetközi zsűrijének különdíját – közölte a Magyar Filmunió szombaton az MTI-vel.

Ízléséhez Kövér László „szikepontos” megfogalmazásai állnak közel. Szereti a kelkáposztát, olykor mégis rántott húsért kiált, a macska rúgja meg. A Fidesz Európai Parlamenti képviselőjét LAMPÉ ÁGNES kérdezte.

„Egyszerre volt félelmetes, riasztó, felemelő és gyönyörű” – mondja Eörsi László történész, aki a forradalom másnapját elemzi a 168 Órában. Október 24-ről szól Bölcs István írása is, de Vitányi Iván már napjainkról beszél, amikor az orbáni hatalomkoncentrációról azt mondja: „Haladnak tovább gátlástalanul, mindent megtesznek, hogy Magyarország kilépjen a demokráciából, és belépjen egy autokratikus hatalmi rendbe, egy felvilágosulatlan abszolutizmusba.” A hetilap digitális változatát itt lapozhatja végig.

Elhunyt a Magyar Állami Operaház volt táncos-koreográfusa, László Péter. A balettművészt 59 éves korában, kedden érte a halál – közölte a dalszínház.

A Jászai-díjas, érdemes művész színésznő a Madách Színházban kezdte a pályát, majd pár évadra a Nemzeti Színházhoz szerződött. A kilencvenes évek elején szabadúszó lett, aztán a rövid életű, Törőcsik Mari vezette Művész Színház tagja. Következett a Thália Színház, a Kelemen László Színkör, az Új Színház társulata. 2006-ban a debreceni Csokonai Nemzeti Színházhoz szerződött. A tavalyi évadban – miután a debreceni direktor, Vidnyánszky Attila elnyerte a Nemzeti Színház vezetését – sikeresen pályázott a teátrum igazgatói posztjára. A vidéki színházak őszi fesztiválján a legjobb női alakítás díját nyerte a Csokonai Színház Jászai című darabjának címszerepében. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.

Előkerült egy exkluzív hangfelvétel, amelyen az utókor először hallhatja Robert Capa hangját. A fotótörténet egyik legjelentősebb, magyar származású haditudósítójával 1947-ben készített interjút a fotóművész születésének századik évfordulója alkalmából a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a Libération című francia napilap kedden tette közzé honlapján.

Nagy Dénes Lágy eső című, magyar-belga koprodukcióban készült kisfilmje nyerte a nizzai rövidfilmfesztivál fődíját.

Az elmúlt hetek 168 órás mémterméséből nyújtunk át Önöknek egy csokorra valót.

A 168 Óra online külsős szerzője, Sztancsik Richárd többévnyi munka után végre megjelenteti regényét, amelyben a Budapest Honvédon és magyar labdarúgó-válogatotton keresztül mutatja be a botrányokkal és bundákkal sújtott, sokaknak mégis oly kedves hazai labdarúgást. És itt a „sokakon” nem a politikusokra gondolunk. Félig kívülállóként, félig bennfentesként: nem a klubok háttérmunkáját elemezve, de szurkolói szemmel, mintegy másfél évtizedet felölelve – a kilencvenes évek végétől napjainkig. A könyv címe: Városok, stadionok, kocsmák.