Ha igaz lenne a mondás, miszerint a történelem az élet tanítómestere, a történészek lennének a legbölcsebb emberek, akik életünknek szinte bármely kérdésére ismerik a választ. Ám ez nincs így. Hiszen ahány történész, majdnem annyiféle a tanulság meg a tanultság. „Meggyőződésem, hogy a történelem szavakból áll, sokkal inkább, mint »tényekből« – írja John Lukacs. – A történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés...” Ha históriát írunk, ha emlékműre feliratot fogalmazgatunk, ha a Parlament előtt szónokolunk.

A Budapesti Fesztiválzenekar, német nagyvárosok koncerttermeinek keresett vendége, a napokban a dortmundi Konzerthausban szerepelt. A zenei központ Dvořák alkotásainak szentelt négynapos hangversenysorozatának valamennyi koncertjét a BFZ adta elő, zeneigazgatója, Fischer Iván vezényletével.

A hegedűművész és mezzoszoprán énekesnő, Tona Brown személyében először lép színpadra transznemű afroamerikai előadó a New York-i Carnegie Hallban.

Kinek a tenger, kinek a Balaton. A szolárium nem kiváltója. Ez is allergia? Dr. Nagy Éva bőrgyógyászt kérdezi Pásztor Magdolna.

„Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” Ki ne emlékezne ezekre a sorokra Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből? De ha nem is olvasta a művet, Dargay Attila 1977-ben készült egész estés rajzfilmjére az ország összes gyermeke szívesen emlékszik, így biztos Ön is.

Sűrű napjai vannak mostanában Ruttka Andreának: még be sem zárta egyik kiállítását, máris nyílik a második – a harmadik meg, csak a szimmetria megbontása kedvéért, mindeközben töretlenül nyitva tart.

A török Nuri Bilge Ceylan több mint háromórás műve, a Téli álom kapta a legjobb filmnek járó Arany Pálmát a 67. cannes-i filmfesztiválon szombat este, a zsűri Nagydíjával pedig Alice Rohrwacher olasz rendező Le meraviglie című alkotását tüntették ki a ceremónián, amelyen olyan filmcsillagok működtek közre, mint Sophia Loren, Monica Bellucci, Quentin Tarantino, Uma Thurman, Adrien Brody, Paz Vega és Daniel Brühl.

Mundruczó Kornél szerint „a magyar és az európai szerzői film megerősítését” szolgálja az, hogy a Fehér Isten című „politikai melodráma” elnyerte az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű versenyprogram fődíját a 67. cannes-i filmfesztiválon.

Marosvásárhelyen végzett, a kolozsvári színháznál kezdte a pályát a kilencvenes évek elején, majd az alakuló budapesti Bárka Színházhoz szerződött. Néhány éve szabadúszóként játszik több fővárosi és vidéki teátrumban. Egyik alapítója a független Vádli Alkalmi Színházi Társulásnak. Saját rendezéseiben többször is foglalkozott a hatalom és az „alattvalók” viszonyával. Nemrég mutatták be legújabb rendezését, a Vádli és a Stúdió K közös produkcióját, Harold Pinter Az utolsó pohár című művét. A történet arról szól: miként próbálja a diktatúra pribékje önfeladásra bírni, saját szolgálatába állítani a letartóztatott értelmiségi házaspárt. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.

Életműdíjjal ismerték el Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar operatőr munkásságát a 67. cannes-i filmfesztiválon.

Ha költészetről van szó, jó magyarnak lenni. Nem tudom, van-e még ország, ahol hozzánk hasonlóan évente megünneplik a költészet napját. Ráadásul nálunk ez az ünnep, április 11-e, József Attila születésnapja mindig is több volt formális megemlékezésnél.