Putyin, az orosz macsó

Az RTR orosz országos televízió esti híradójának megvan a maga szertartásrendje. Amint a Kreml toronyórája elüti a nyolcat, majd a műsorvezető ismerteti a főbb témákat, tíz esetből kilencszer Dmitrij Medvegyev elnök következik. Főtisztviselőkkel, politikusokkal tanácskozik hosszú asztal mellett, esetleg felkeres egy helyi üzemet (kórházat, iskolát), de legfőképp a hivatali szobájában, az íróasztalához csatlakozó referáda asztal mellett ülve tart kihallgatást, majd eligazítást a vele szemben helyet foglaló miniszternek, regionális kormányzónak. Az elnököt látjuk, halljuk, amint két-három mondatban elmondja a tutit, erre a berendelt csinovnyik helyesel, és megígéri, hogy végrehajtja az ukázt. Azután szigorúan ugyanannyi percben, amennyiben előbb a Medvegyev-sztori futott, Vlagyimir Putyin miniszterelnök következik a híradóban. Õ ugyanígy (csak éppen a saját hivatali szobájában) az asztal egyik oldaláról osztja az észt a napi témában (pénzügyek, hadügyek, szociális ügyek stb.) a delikvensnek, aki szintén pontosan tudja, hogy a kamerák, mikrofonok be vannak kapcsolva, s hogy ami ebben az egy-másfél percben elhangzik, az a közönségnek szól. És – akárcsak korábban a párt központi bizottságának határozataival – a főnöki tanács utasítása nyomán minden probléma hipp-hopp megoldódik, rendeződik. Nemrégiben például már-már fellázadtak egy Pikaljovo nevű ipari központ lakói, ahol a válság nyomán szinte miden ipari tevékenység megszűnt. Erről az újságok is beszámoltak. Másod- vagy harmadnap a miniszterelnök megjelent a helyszínen, az asztalra csapott, és a városkában egyszeriben vége szakadt a munkanélküliségnek.

Jött az eső

Kevesebb hatalmi szóval, annál több szerencsével járt nemrégiben Putyin egy regionális tanácskozáson, amelyen a termést súlyosan fenyegető aszályról tárgyaltak. (Tévedés ne essék: ez már nem az amerikai és kanadai búza behozatalára szoruló Szovjetunió! Oroszország még az idei rossz termés ellenére is képes lesz gabonát exportálni.) Igaz, itt biztosan nem a kormányfő érdeme, de tény, hogy – akár az orosz népmesében a csuka parancsára – a rákövetkező napon megérkezett a várva várt eső.

Az utóbbi időben azonban az orosz tévéhíradókban mind gyakoribbak azok a nyitó riportok, amelyekben a tandem tagjai – de elsősorban Putyin miniszterelnök – zakó és nyakkendő nélkül jelennek meg. Hát persze, nyakkendőben nem lehet például sem kedvenc sportját, a dzsúdót űzni, sem a jövendő téli olimpia lesiklópályáin síelni, sem a szántóföldeket járni, de legfőképpen nyaralni! Vagy éppen az üdülést és a kormányzást váltogatva egyik nap Oroszország valamely távoli régiójában egy helyi vezetői értekezleten biztos receptet adni a problémák megoldására, a következő napon pedig már meztelen felsőtesttel kiállni a tévé kamerái elé. Az imént említett mezőgazdasági tanácskozáson például a kormányfő Szibériából hazatérőben vett részt Orenburgban. Néhány nappal korábban a Bajkál-tó partján a pólót viselő Putyin még belugákat (édesvízi ceteket) etetett kézből, majd saját kezűleg erősített egy beluga hátára műholdas nyomkövető jelzőkészüléket. A kormányfő közismerten szereti az állatokat. Tavalyi szabadsága idején a Távol-Keleten tigrisbefogáson vett részt, és ugyancsak saját kezűleg lőtt közelről altató kapszulát egy szibériai tigrisbe. Amit a mellette, mögötte a munkájukat végző operatőrök és kormányőrök nyilván kevésbé élveztek.

Mélyre süllyedt

Nem kísérhették el viszont testőrei a Bajkál fenekére, amikor legutóbbi szabadsága idején 1400 méteres mélységbe ereszkedett le (mint egy hírportál írta tudósítása címében: „nagyon mélyre süllyedt”) a világon a legnagyobb mennyiségű édesvizet tartalmazó tóba. Hiszen a Mir–1 elnevezésű mélyvízi búvárgömbben csak a pilóták és a miniszterelnök számára volt elegendő hely. „A merülés csodálatos, és lámpákkal tökéletes a látvány” – nyilatkozta a mélyből a médiának Vlagyimir Vlagyimirovics. Ezután emlékeztetve rá, hogy még államfő korában egy TU–160 mintájú távolsági bombázón is repült, s az újságírók megkérdezték tőle: nem készül-e a világűrbe is? Erre azonban nemleges volt a válasz. Viszont ugyancsak mostani szabadsága idején Szibériában, a mongol határhoz közel Putyin megaludt egy sátortáborban a sebes vizű Hemcsik partján, reggel egy jót horgászott (meztelen felsőtest, szépen kidolgozott izmok), majd pillangózott (!), aztán gumicsónakban raftingolt a kisebb vízesésekkel súlyosbított hegyi folyón. Mindezt természetesen a kamerák előtt. Később lovagolt is, majd felkeresett házában egy őt oda beinvitáló tuvai juhászt, aki megismertette családjával. (Az öreg ugyan jóformán nem beszélt oroszul, de amint a tévéhíradóban is látható volt, azért egészen jól eltársalogtak. Búcsúzóul a kormányfő vadásztőrt ajándékozott vendéglátójának, majd levette a karóráját, és a juhász fiának a csuklójára csatolta.) Az elaggott Brezsnyev, a beteg Andropov és Csernyenko, majd az iszákos Jelcin idején nem szoktak ilyesmihez az orosz polgárok! Vagy ha mégis történt volna valami hasonló, arról biztosan nem jelenhettek volna meg olyan kommentárok, mint például egy magát Vlad néven jegyző bloggeré a Moszkovszkij Komszomolec című bulvárlap online kiadásában: „A kisebbségi érzés készteti ezt a milliputyint arra, hogy extrém sportokat űzzön. Mindenáron azt akarja mutatni, hogy milyen kemény legény. Pedig valójában csak egy szűk látókörű, szürke kis kágébés.” Az angol The Times viszont – nem minden irónia nélkül, de nem is alaptalanul – azt jegyezte meg, hogy „a Tuvában készült fotósorozat biztosan elragadtatással tölti el Oroszország-szerte az asszonyokat, akik óhatatlanul is a saját férjükkel hasonlítják össze, és ez az összehasonlítás nem az utóbbiaknak kedvez”.

Remek formában van

Ám Putyin, a „belevaló gyerek”, nemcsak a Tatjanáknak és Olgáknak tetszik, hanem többnyire az Ivanoknak és a Szergejeknek is. A megbízhatónak ismert Levada közvélemény-kutató központ felmérése szerint Putyin népszerűségi mutatója (jócskán megelőzve Medvegyev elnökét és minden más orosz politikusét) 53 százalékon áll; tevékenységét a megkérdezettek 72 százaléka értékeli pozitívan. Fizikai erejét
PR-esei Oroszország újjászületésének szimbólumaként kívánják a múltban ehhez nem szokott orosz közvélemény elé tárni. Egyben megmutatni, hogy 57 éves kora ellenére olyan remek kondícióban van, hogy ha 2012-ben a választópolgárok ismét az államfői székbe ültetik, Medvegyevet váltva ott még két mandátumot (a módosított alkotmány szerint összesen 12 évet) is kitölthet, vagyis 2024-ig az ország első embere maradhat.