Kínozzák és megerőszakolják a menekülteket, a vádlottak padján bűnsegédként az Európai Unió
A The New York Times a német Der Spiegel magazinra hivatkozó cikkének már a címében deklarálta, hogy az EU menekültpolitikája ma Donald Trumpénál is rosszabb. Európa lelkiismeret-furdalása szólalt meg tehát, amikor a múlt héten Heiko Maas német külügyminiszter azt javasolta, hozzák létre a segítségre kész európai államok szövetségét, amely automatikus, az önkéntes államok számára kötelezően működő rendszert működtetne a Földközi-tengerből kimentett emberek befogadására.
A Sea-Watch 3 mentőhajó már tizenhat napja vesztegelt a nyílt tengeren, fedélzetén 42 elcsigázott, kétségbeesett menekülttel, amikor a parancsnoki hídon látogatást tettek az olasz pénzügyőrség tisztjei. A kapitánnyal közölték, hogy eljárás indult ellene a tengeri határok megsértése, valamint illegális bevándorlás elősegítése miatt, és ezért elkobozzák a hajónaplót. Hogy mi lesz a menekültekkel? Róluk nincs intézkedés, vonták meg vállukat a tisztek, udvariasan szalutáltak, és távoztak. A 31 esztendős német Carola Rackete kapitány nehéz döntés előtt állt. Amikor meghozta, világszerte újból fellángolt vita azoknak a menekülteknek a sorsáról, akik lélekvesztőkön indulnak neki a Földközi-tengernek az ígéret földje, Európa felé.
A Sea-Watch 3 eredetileg halászhajó volt, majd az Orvosok Határok Nélkül szervezet vette birtokba. Úgy szerelték fel, hogy alkalmas legyen egy-két tucat kimentett embert három napig ellátni. Ezen a nyáron a 42 menekült több mint két héten át a csupasz fedélzeten aludt sátrakban, mindenkinek egy pokróc jutott. A menekültek három hordozható vécét használtak, az édesvíz nagyon kevés volt, legfeljebb három-négy naponként tisztálkodhattak. Tény, hogy embertelen bűz volt már, amikor a frissen vasalt egyenruhában felvonuló fináncok elkobozták a hajónaplót. Minthogy korábban tíz beteget elvittek a hajóról, egyes menekültek most öncsonkítással, mások azzal fenyegetőztek, hogy a vízbe vetik magukat, és úszva próbálják elérni a partot, ami persze reménytelen vállalkozás lett volna.
A kapitány és a mögötte álló Sea-Watch civilszervezet addigra már minden elképzelhető lépést megpróbált. Fellebbeztek a római belügyminisztériumban meghozott belépési tilalom ellen, panasszal éltek az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Kapcsolatba léptek a máltai, a francia és a német külügyminisztériummal. Fogadták a hajón az olasz törvényhozás képviselőit. Kikötési engedélyt sehogyan sem kaptak. Matteo Salvini olasz belügyminiszter presztízskérdést csinált abból, hogy a Sea-Watch 3 ne köthessen ki. Jellemző, hogy amikor június 12-én a hajó Líbia partjainál kimentette a menekülteket egy süllyedő gumicsónakról, Salvini azonnal dekrétumot adott ki, amely szerint civilek mentőhajói eseti engedély nélkül nem köthetnek ki Olaszországban. A rendelethez két nap alatt törvényhozási megerősítést szerzett. Június 28-án Finnország, Franciaország, Luxemburg, Németország és Portugália befogadónyilatkozatot tett, az olasz belügyminisztérium engedélye azonban még mindig késlekedett. A Sea-Watch orvosai közölték Rackete kapitánnyal, hogy van egy tuberkulózisgyanús esetük, ennél is nagyobb baj, hogy a kétségbeesett emberektől kétségbeesett tettek várhatók.
Rackete úgy ítélte meg, hogy eljött a pillanat, amikor nem tudja tovább szavatolni utasainak biztonságát. A pénzügyőrök látogatásának másnapján Lampedusa felé vette az irányt. Már dokkolás közben látta meg, hogy a pénzügyőrök öttagú személyzetű kishajója, inkább nagyobb motorcsónak, elé kanyarodott, hogy megakadályozza a kikötést. A 650 tonnás halászhajó ekkor már semmiképpen sem tudott irányt változtatni, az ütközés elkerülhetetlen volt, de senki sem sérült meg. A kapitányt partraszállásának pillanatában letartóztatták, nemcsak határsértés, illegális bevándorlás támogatásának vádjával, de a belügyminisztériumi feljelentésnek máris része volt, hogy harci cselekményt követett el, megtámadott egy olasz hadihajót. Mindennek halmazati büntetése 15 év börtön is lehetett volna.
Az öt nyelven beszélő, 31 esztendős oceanográfus a Jade Hochschulén, majd az angliai Edge Hill Universityn szerzett diplomát, szolgált jégtörő hajón az Északi-sark közelében, volt luxustengerjárók biztonsági tisztje és a Greenpeace kutatója is. Júniusban a közvélemény számára ismeretlen emberként lépett a Sea-Watch 3 fedélzetére. Amikor július elején a partra szállt és a carabinierik elvezették, már világhírű volt. Ahogy Greta Thunberg a klímavédelem szimbóluma lett, úgy Carola Rackete a menekültügyé. A Der Spiegel hetilap címlapján közölte a képét azzal a felirattal, hogy Captain Europa, vagyis Európa kapitány. Ő lett a legfőbb érv Salvini gyűlöletpolitikája ellen. Ő volt, aki miatt éles szópárbaj alakult ki Európa két jobboldali belügyminisztere között. A német Horst Seehofer a keresztényi értékekre hivatkozva kérte, hogy engedjék kikötni a hajót. Salvini visszaüzent, hogy legfeljebb akkor, ha a menekülteket azonnal Németország római nagykövetségére szállíthatják. Rögtön ötletet is adott, hogy vonják meg a német zászló használatát a civilek segélyhajóitól.
Légitámadás egy líbiai migránsbefogadó központ ellenRackete ügye megtörte az uniós menekültpolitika körüli kínos hallgatást. Sokan tudják ugyanis, hogy nem megalapozatlan azoknak a párizsi ügyvédeknek az álláspontja, akik az uniót csendestársnak tartják a líbiai menekülttáborokban elkövetett emberiesség elleni bűnök tetteseinek ügyében. Az európai országok számos bejelentést kaptak az éheztetés, a kegyetlen bánásmód, a korbácsolások, a nemi erőszak, a rabszolgatartás és a kivégzések eseteiről. Németország nigeri nagykövetségének jelentése szerint minderről hiteles fényképek és videofelvételek is érkeztek hozzájuk. Az Európai Unió tehát kiszervezte a líbiai parti őrségnek a menekülők mentését, akik menekülttáborokba kerülnek. Akad, akinek a számára ez egyenlő a halálos ítélettel.
Az európai választópolgár nem szereti, ha menekültek, közöttük nők, gyermekek belefulladnak a tengerbe, de azt sem szeretné, ha meg kellene előttük nyitni hazája határait. Tavaly még minden egyes napon legalább tucatnyi európai mentőhajó cirkált a Földközi-tengeren. Ma gyakran csak egy magányos repülőgép figyeli a vizet. Időről időre néhány elszánt civilszervezet hajói merészkednek a líbiai partok felé, amióta az idei tavaszon az Európai Unió hivatalosan feladta a mentést.
Tény, hogy Olaszország a múltban erején felül vállalta a menekültek kimentésének és fogadásának terhét, miközben alig kapott segítséget más uniós országoktól. 2017 februárjában azonban Róma EU-támogatással megállapodott a líbiai polgárháború máig is hadat viselő felei közül azzal, amelyet az ENSZ is elismert. A jövőben az általuk felállított, az unió által kiképzett és támogatott líbiai parti őrség menti ki a menekültek lélekvesztőiről az Európába igyekvő embereket, majd visszaviszi őket az észak-afrikai ország menekülttáboraiba. Az unió ezzel Líbiára bízta a piszkos munkát. Volt olyan eset, amikor a parti őrség fegyveresei 150 ember mentése helyett azzal foglalkoztak, hogy a civil mentők erőfeszítését akadályozzák, és ezt csak húsz ember, köztük gyerekek halála után hagyták abba. Igaz, egy éven belül 83 százalékkal csökkent a tengeri úton Európába érkezők száma. A vízbefúltak aránya viszont megduplázódott, idén július 7-ig 667 menekülő ember veszett a tengerbe.
A hágai per egyik tanúja egy Umar nevű szudáni fiatalember, aki 2016. július 20-án szülőfalujában vette feleségül menyasszonyát, Halát. A lagzira száz vendég ment el, és az ifjú pár úgy döntött, hogy az ott összeadott pénzt útiköltségnek tekintik. Szeptemberben az embercsempészek egy pickup rakodóterében átvitték őket a Szaharán, megállás nélkül száguldottak másfél napon át. Amikor elcsigázottan megérkeztek, a csempészek azonnal elválasztották őket egymástól, és a rémült fiatalokat más-más táborba vitték.
Umar hiába faggatta később Halát, mi történt vele azokon a napokon, amikor elzárták tőle. Hala csak zokogott válasz helyett, így Umar feladta a kérdezősködést. Készpénz már nem volt náluk, és hiába bizonygatták, hogy otthonról kapnak majd utánpótlást, eladták őket rabszolgának. Néhány hónap múlva szerencsésen megszöktek, sőt végre hozzáfértek a rokonok által küldött pénzhez is. Akkor nyolcvanadmagukkal egy kis halászhajóra kerültek, de a lélekvesztőt az embercsempészek a nyílt tengeren magára hagyták, így a parti őrség azonnal visszazsuppolta őket.
A táborban napokon át semmi mást nem kaptak, mint egy-egy pohár vizet. Minthogy maradt még egy kis pénzük, két hét múlva megint felszállhattak ugyanannak a fából ácsolt hajónak a fedélzetére, amelyen korábban elindultak. Umar eskü alatt vallja, hogy a parti őrségnek ugyanazok a katonái, akik korábban visszavitték őket, most az Aquarius mentőhajóhoz kalauzolták a lélekvesztőt. 2017. július 27-én Umar és Hala megérkezett álmaik földjére, Európába. Szicíliában szálltak partra. Az öt hónapos terhes Hala azonban másnap rosszul lett, kórházba vitték. Már késő volt, 48 óra múlva végsőkig kimerült szervezete feladta a küzdelmet. Jeltelen szicíliai sírba temették.
Az Európai Unió országai nem tudtak megállapodni egymással a közös menekültpolitikáról, így ellentmondásos helyzet alakult ki. A tagországok a brüsszeli intézményekkel együtt szemet hunynak a líbiai visszaélések fölött, és hátat fordítanak a civil embermentőknek is, akiket egyesek bűnözőknek, mások hősnek tartanak. Racketét Salvini embercsempésznek, kommunista kalóznak, háborús bűnösnek nevezte, míg Alessandra Vella agrigentói bírónő rövid úton felmentette minden vád alól. Határozata szerint a kapitánynak az olasz törvények alapján kötelessége volt, hogy a rábízott embereket biztonságba helyezze, semmilyen bűncselekményt sem követett el. Salvini erre a bírónőt kezdte szapulni, és azonnali hatállyal kiutasította a kapitányt Olaszországból.
A See-Watch 3 kálváriája után a menekültek ügyét övező szembekötősdi nem folytatódhat tovább. Heiko Maas német külügyminiszter a múlt héten azt javasolta, hozzák létre azoknak az országoknak az önkéntes szövetségét, amelyek készek befogadni a tengerről kimentett embereket. Ez a közösség működtessen automatikus és kötelező elosztási rendszert, hiszen elfogadhatatlan, hogy minden egyes esetben elölről kezdődik az alkudozás, miközben sem az embermentők, sem a kimentettek nem tudnak várni. A kereszténydemokrata Thorsten Frei óvatosan máris elhatárolódott a szocialista külügyminiszter indítványától, mondván, vannak dolgok, amelyeket az ember megtesz ugyan, de nyilvánosan nem beszél róla. Sajátos keresztényi álláspont.
Az elmúlt hét végén csaknem kétszáz menekültet mentettek ki a Földközi-tengerből a líbiai partoknál. A parti őrség 53 embert táborba vitt a tengerről, a spanyol tengeri mentők 141 menedékkérőt, közöttük 28 nőt és három gyermeket biztonságos hazai kikötőkbe vittek. Még nem tudni, hogyan alakul a hajótöröttek sorsa.
A See-Watch szervezet elzárkózott attól, hogy közölje Carola Rackete tartózkodási helyét vagy a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Európa kapitány számos halálos fenyegetést kapott. / Barát József
