Kemény Dénes példája
Sokan és sokféleképpen mondtak le az idén.
Volt, aki nehezen látta be, hogy mennie kell. Volt, aki magától mondott le, mert megunta, hogy nem tehet semmit. Megelégelte, hogy megmondják neki, másképpen kell, mint ahogyan azt ő szakmai hozzáértése, lelkiismerete szerint csinálná...
Minap újabb lemondásra ébredtünk: Kemény Dénesére.
Miért kivételes ez a lemondás? Mert olyan ember mondott le, aki hosszú évek óta szakmájának világhírű gyakorlója. Olimpiai aranyak udvari szállítója. Nemzeti büszkeségtől dagadt a keblük még a tornából felmentetteknek is, amikor meglátták győztes vízilabdázóinkat kimászni a vízből, hogy Dénesünket dobják be oda.
A velem együtt a vízilabda játékszabályait sem ismerők ezrei nézték áhítattal a Kemény-fiúk játékát. Tanítani kellene azt a szerető szigort, ahogyan csapatot épített, lelkesített, védelmezett, bírált, válogatott, cserélt vagy nem. Vérprofi, ahogy ma mondják.
És lemondott, pontosabban nem hosszabbítja meg a szerződését.
Mert ő magától és tőle mindenki olimpiai aranyat várt. Az ötödik hely megalázó egy olyan évben, amikor ennyi arany születik az olimpián. Megalázó a zsinórban nyert olimpiák után.
Nem tudjuk, hogy minden nagyon jó (és nagyon rossz) szériának is vége lesz egyszer. Kivétel ezalól a magyar foci.
Mert eme sportban nemhogy olimpiai ötödikek nem lehetünk, de a selejtezőn is sikerül üzembiztosan kiesnünk. Ehhez képest mennyien és milyen jól élnek belőle. Hatalmas támogatási pénzek tűnnek el a romokban heverő stadionok süllyesztőiben, a foci szakértőinél, edzőinél, sztárjainál.
Egy angol újságírótól olvastam egyszer: az angol focinak az tett a legjobbat, hogy a magyar csapat 6:3-ra megverte. Ugyanis abból tanultak a legtöbbet. Az ébresztette rá őket arra, hogy nagyon elmaradtak a világtól, nem elég a régi dicsőségben fürödniük.
Nem férne el e hasábokon, hogy felsoroljam, ki mindenkinek kellene most levonnia a kudarcok tanulságait. Olyan területekről is szó van, ahol nem érmekkel mérik a sikert.
Jutalmuk lehet, hogy további négy évre „bizalmat” kapnak? Lehet?!
Köszönjük, Dénes!
Beregi Klári
E-mail
