Jól hangzik, csak éppen nem érződik

Jól "eladható" gazdasági eredményekkel zárta első elnöki ciklusát Emmanuel Macron: a koronavírus-járvány okozta válság idején Franciaország a V-alakú visszapattanás iskolapéldáját produkálta. Míg a gazdaság 2020 első felében padlót fogott, már a harmadik negyedévben nagyot ugrott vissza, aztán 2021 utolsó negyedévére sikerült meghaladnia a járvány előtti szintet is, tökéletes V betűt formálva a grafikonon. Azzal persze az Élysée-palota lakója nem szívesen dicsekszik, hogy az államadósság 2019-ről 2020-ra az egyötödével nőtt: a ciklus elején a GDP 98 százaléka volt, mára megközelíti a 120 százalékát.

Az infláció ugyan márciusban 4,5 százalék volt, ami jóval magasabb a 2021 tavaszi 1,2 százalékos adatnál, de Európában így is a legalacsonyabbak közé tartozik: például, a szomszédos Spanyolországban 9,8 százalék volt ugyanebben a hónapban. A turizmus által nem érintett vállalkozások látszólag virágkorukat élik: az elnök nemrég személyesen ünnepelte meg a huszonötödik francia „unikornist”, olyan start-up vállalkozást, amelynek értéke legalább egymilliárd dollár. Bruno Le Maire pénzügyminiszter történelmi tettnek nevezte, hogy 2021-ben közel egymillió új vállalkozás jött létre Franciaországban, igaz ezek közül több mint 640 ezer mikrocég egy vagy pár alkalmazottal.

A munkanélküliség 2021 végén 7,4 százalékra csökkent, az állástalanok aránya 2008 óta nem volt ennyire alacsony Franciaországban. Jól hangzik az is, hogy tavaly 700 ezer munkahelyet teremtettek a versenyszférában,ezek nagy része azonban képzettséget nem igénylő, alacsony bérezésű állás. Az elnök egyszerűbbé tette a munkavállalók elbocsátását, de a felvételüket is, ezzel felpörgette a munkaerőpiacot. A statisztikák kedvező alakulása részben a sok rövidtávú munkaszerződésnek köszönhető. Másfél millió fiatal viszont még így sincs jelen sem a munkaerőpiacon, sem az oktatásban. „Marine Le Pen eltörölte volna a jövedelemadót a 30 év alattiak számára, de sem ő, sem Emmanuel Macron nem ígért olyat, ami javítana a másfél millió fiatal helyzetén. Macron inkább arra fektette a hangsúlyt, hogy az elmúlt években minél többen kerüljenek be a szakképzésbe. Ez szintén javította a munkanélküliségi mutatókat”, mondta Somai Miklós, a Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa a 168 Órának.

A képzésből kikerülő fiatalok munkába állása azonban időigényes, a képzett munkaerő hiányzik a munkaerőpiacról. „Franciaország is iparvesztési folyamattal szembesült az 1980-as évektől fogva. A maastrichti szerződés következtében ez a folyamat az 1990-es évek elejétől felgyorsult, miután az Európai Unió lehetővé tette a szabad tőkeáramlást. A legtöbb iparágban a termelést a Távol-Keletre, vagy Kelet-Közép-Európába, esetleg Észak-Afrikába telepítették. Ha megszűnik egy város közelében például az autó-összeszerelő üzem, akkor nem csak ipari munkahelyek tűnnek el, hanem például a takarító, szoftverfejlesztő vállalkozások is”, mondta Somai.

A Nyugat kenyereskosara

Franciaország Európa első számú mezőgazdasági exportországa: gabonafélék, cukorrépa és olajos magvak tekintetében az Európai Unió első számú termelője. Nyugat-Európa vezető katonai hatalma a fegyver és gépjárműgyártás, továbbá e termékek exportja szempontjából is a világ élvonalába tartozik. A Sanofi-Aventis konszernnek köszönhetően az Európai Unió legnagyobb gyógyszergyártója is. További húzóágazat a luxusipar, elsősorban a méregdrága bőripari termékek és a magasabb árkategóriába tartozó szeszes italok gyártása ugrott meg.

Franciaország változatlanul a legtöbb turistát vonzó célállomás. Párizs és az Azúr-part a legkedveltebb desztináció, a szektor bevétele a járvány előtt százmilliárd euróban volt mérhető. Az idegenforgalomra építő vállalkozások azonban nehéz idők elé néznek. „A turizmus, a szállodaipar, a légi közlekedés hiába kapott állami támogatást, ezek az intézkedések kifutnak és egyre több cég kerül bajba. Soha nem látott mértékben megnőtt a csődök száma, szó sincs arról, hogy a foglalkoztatás visszaállt volna a rendes kerékvágásba ezekben az ágakban”, mondta Somai.

Nem a bagett kicsi,

polgártársak!

„Az elmúlt öt évben nem igazán lett magasabb az életszínvonalunk. Sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mire költjük a pénzünket. Macron politikája csak a gazdagoknak kedvez”, panaszkodott egy háromgyerekes fodrász, Isabelle a Deutsche Welle-nek. A kereskedelemben, vendéglátásban, logisztikában, vagy a szolgáltatóiparban dolgozó franciák jelentős része relatív szegénységben él, ráadásul idén kifutnak a koronavírus-járvány miatt bevezetett válságkezelő csomagok is.

Macron még 2018-ban eltörölte a vagyonadót, és Somai, valamint a statisztikák is Isabelle állítását támasztják alá. „Az éves átlagos GDP-növekedés ebben az öt évben 0,43 százalék volt, ami nem egy robogó gazdaságot mutat. Amikor ilyen alacsony a növekedés, akkor gyanús, hogy ennek a nagy részét elviszi a felső egy százalék, a többiek életszínvonala meg csökken. Ez a Macron-érában csúcsosodott ki”, mondta Somai. Az elmúlt öt évben a felső egy százalék átlagosan 2,8 százalékkal tudta növelni vagyona értékét, a szűk francia elit, a felső 0,1 százalék esetében a vagyonok négy százalékkal híztak. Ezzel szemben a legszegényebb öt százalékhoz tartozó háztartások vásárlóereje átlagosan fél százalékkal csökkent a Macron-korszakban. A minimálbér nettó 1269 euró, azonban a francia statisztikai hivatal (INSEE) közlése szerint a társadalom tíz százaléka kevesebb, mint havi 1247 euróból próbál megélni. A mediánbér jelenleg 1845 euró: ezt összevetve azzal, hogy Párizs külvárosában egy átlagos háromszobás albérlet díja közel kétezer, a francia átlagemberek helyzete valóban nem tűnik fényesnek.

„A romló életszínvonal nem annyira szembetűnő, a fiataloknak iPhone-jaik vannak. A leszakadás inkább ott mutatkozik meg, hogy mennyit kell dolgozniuk egy új lakásért, vagy hány éves korukig laknak a szüleikkel”, mondta Somai. Franciaország azonban még így is azon kevés EU-tagállamhoz tartozik, ahol a fiatalok átlagosan még 25 éves koruk előtt külön költöznek.

A képhez tartozik, hogy a franciák a nyugdíjkorhatár emelése miatt hetekig-hónapokig sztrájkoltak, az üzemanyagárak drasztikus növekedése miatt a sárgamellényes mozgalom blokádjai bénították meg az életet. Somai szerint még nem volt olyan elnöki periódus, amiben ennyi tüntetés lett volna, mint a Macron-érában: az a réteg, amelyik korábban kiszorult a városközpontból és ingázni kényszerült a munkahelyére, elkezdett félni a teljes leszakadástól. A jelenlegi 1,75 eurós (650 forintos) benzinár még az elviselhetőség határán mozog, további emelés azonban ismét széles rétegek dühét válthatja ki

A legfontosabb politikai-gazdasági partnerrel, Németországgal fenntartott viszonyban sem várható gyökeres változás. "Macron már megmutatta, hogy teljesen beáll a német elképzelések mögé. A franciák egyre távolodnak a németektől a gazdasági versenyben, nem partnerek. Macron alatt ez a folyamat csendesen tovább folytatódik, és nem hiszem, hogy Le Pen nacionalista-szuverenista politikája ezt befolyásolta volna. Az általa elképzelt fordulatot csak úgy lehetne végrehajtani, ha kilépnének az EU-ból, hiszen a 26 másik tagállam nem hagyná, hogy Franciaország ingyen utas legyen”, mondta Somai.

A franciák húsz éve, Jacques Chirac 2002-es duplázása óta nem választottak újra elnököt, és Macron ezt a sikert megköszönheti a nyugdíjasoknak. „A 34 év alattiaknál a szocialista Jean-Luc Mélenchon kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban. A 35-59 éveseknél Le Pen nyert, Macron csak a 60 évnél idősebbeknél volt a legnépszerűbb: az idősek hagyományosan konzervatívak, féltik a vagyonukat, életszínvonalukat, inkább a status quo-ra szavaznak. Nekik megfelelt az is, ahogy a koronavírus-válság idején védte őket”, vélte Somai. đĐ