Hogy mi van?

Azt állítja Giró-Szász András,
a kormány szóvivője (a Kossuth rádióban), hogy a kormány kész megvitatni az alaptörvénnyel, illetve a kétharmados törvényekkel szemben fölvetett európai uniós kifogásokat, és ha az unió érvei erősebbek, kész megtenni a szükséges módosításokat. Eddig azonban az esetek többségében nem ez következett be, mert az Európai Unió belátta, hogy elhamarkodottan fogalmazta meg ítéletét, és a magyar kormánynak adott igazat.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az esetek többségében vagy kötelezettségszegési eljárást indítottak Magyarország ellen, vagy az Európai Bíróság már el is marasztalta Magyarországot (mint például a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében), vagy az Európai Bizottság határozott követeléseit a magyar kormány végrehajtotta, vagy az Európa Tanács és annak Velencei Bizottsága által kidolgozott javaslatokat részben vagy egészben átvette, és csendben visszavonult. Hangosan meg az ellenkezőjét szajkózta. Vagy csak félelmében a sötétben fütyörészett?

Azt állítja Répássy Róbert,
a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára (az MTI-nek), hogy a negyedik alkotmánymódosításról Budapesten tárgyaló „Velencei Bizottság tagjai számos esetben elfogultságról tettek tanúbizonyságot. Elhangzott ugyan olyan vélemény is, hogy át fogják tanulmányozni az általunk átadott dokumentációt, de nem várható, hogy megváltozzon a véleményük”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Velencei Bizottság tagjai sem most, sem korábban nem tettek tanúbizonyságot elfogultságukról, mi több, korábban még a magyar kormány sem vádolta őket ezzel. Épp ellenkezőleg: Martonyi, Navracsics és a többiek mindig gondosan hangsúlyozták, hogy a Velencei Bizottság álláspontját figyelembe vették és veszik. Egyébként meg nehéz is elfogultságot találni egy olyan testületben, amelyben Európa legtekintélyesebb jogászai ülnek (magyar részről például az Alkotmánybíróság elnöke). A most Budapesten járt delegáció is egy lengyel, egy német, egy finn és egy belga jogászprofesszorból állt, akikre nehéz volna rábizonyítani, hogy Orbán Viktor ellenfelei. De ha így rájuk rontanak, előbb-utóbb még azzá lesznek.

Azt állítja Selmeczi Gabriella,
a Fidesz szóvivője (közleményében), hogy „ma a magyar családok és vállalkozások terhei csökkennek... mindemellett végre olyan erős alkotmánya van az országnak, amely elkötelezett az európai értékek és normák iránt”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a magyar vállalkozások és családok terhei nem csökkennek, hanem nőnek, az alaptörvény pedig se nem erős, se nem elkötelezett az európai értékek iránt. Ez utóbbira egymás után hívják föl a figyelmet az európai intézmények, az előbbit pedig cáfolja maga a Fidesz, amely egy éven belül negyedszer faragta meg saját, gránitnál szilárdabb alaptörvényét. (Jobb lett volna talán gyémántból készíteni, aztán gondosan csiszolgatni.) Ami meg a terheket illeti, elég elolvasni az Európai Bizottság napokban kiadott jelentését, amely szerint a magyar vállalkozások adóterhei 2009-hez és 2010-hez képest jelentősen emelkedtek, arról nem szólva, hogy a családok többségét köztudomásúan sújtotta az egykulcsos adó. Igaz, a Selmeczi család nyilván nem tartozik a többségbe.

Azt állítja a Magyar Nemzet vezércikkében
Szabó Anna (a csökkenő inflációról), hogy „ha már nem jött be a hivatásos vészmadarak riogatása a 200 forintos krumpliról és az egekbe szökő élelmiszerárakról, akkor belekötnek egy olyan gazdasági adatba, amelynek akár örülni is lehetne”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a 200 forintos krumpliár bejött, és a mezőgazdasági termelői árak is jelentősen emelkedtek az elmúlt hónapokban, ami nyilván azt jelenti, hogy ez előbb-utóbb a fogyasztói árakban is megjelenik. Ettől persze még lehet örülni az alacsony inflációs adatnak, amelyet elsősorban pártunk és kormányunk kötelezően elrendelt rezsicsökkentése eredményezett. Ha még egy kicsit ráerősítenek, és bevezetik minden területen a hatósági árakat, olyan alacsony infláció lesz itt, hogy a nagy sikerbe belerokkanunk.

Azt is állítja a vezércikk,
hogy „az alacsony infláció másik hozadéka a jegybank megnövekedett mozgástere, amely most, hogy megszabadultak a Király Júlia és Simor András nevű koloncoktól, már érvényesíthető”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Király Júlia és Simor András nevű koloncot csak a Fidesz (félre)értelmező szótárában találni, másutt nem. Bízzunk abban, hogy hamarosan jön az új, alaposan átdolgozott kiadás.