Három opera – háromszoros gond

A német főváros 1989 előtt csak az egyik német állam fővárosa volt. Amely nagyon törekedett arra is, hogy pezsgő kulturális életet tükrözzön. A Nyugatnak az NDK által körülzárt, sajátos helyzetben lévő végvára nemkülönben. Operák, nagy szimfonikus zenekarok működtek a fal mindkét oldalán – majd annak ledőltével beköszöntött a bőség zavara. Operából van mindjárt három is – de a drága intézményekre egyre kevesebb a pénz egy városban, amely gazdagnak tűnik (az is, persze), de távolról sem annyira…

Így fel- fel lángol a vita: mi legyen? A híres-neves Komische Oper azelőtt kelet-berlini épülete a bécsi Hellner-Fellner duótól, monarchiánk sok színház-épülete, köztük a Vígszínház építőitől származik. Werner Felsenstein, a nagy osztrák rendező nevéhez fűződik hírneve a háború utáni évtizedekben. Legutóbb, 2007-ig Kirill Petrenko, a kiváló orosz karmester állt az élén. Az egykori NDK másik dalszinháza,a Staatsoper unter den Linden ugyan ma is nagyon jól mutat, de teljes felújításra szorul. Az idei lesz az – egyelőre – utolsó évad, majd a házat renoválás céljából három éve bezárják. Társulata addig a város nyugati részén fekvő Schiller-Theaterben játszik majd.

Egyébként az ugyancsak nyugati, charlottenburgi Deutsche Oper a főváros messze legnagyobb dalszínháza. Staedtisches Theaternek hívták eredetileg és 1961-ben, a berlini fal felhúzása után nevezték át demonstratívan karmestere, a magyar származású Fricsay Ferenc javaslatára.

Abban minden hozzáértő egyetért, hogy a város nehéz pénzügyi helyzetében – és egyáltalán- még egy ekkora világvárosnak is sok három komplett operaház. Igaz, azokat újabban alapítványba vonták össze, de ez sem ment simán. Daniel Barenboim, a Staatsoper főzeneigazgatója például közölte, hogy ő jól megvan alapítvány nélkül is…

A megoldásra különböző javaslatok vannak. Egyesek szerint maradjon a három ház önálló, de válasszák el élesen profiljukat, ne legyenek párhuzamosságok. Ésszerűbbnek tűnik, amit az egyik legismertebb szakember, Gerard Mortier, a párizsi Opera igazgatója és mások mondanak: vonják össze a Staatsopert a Deutsche Operrel és törekedjék a társulat a maga sajátos profiljának kialakítására.

A berliniek természetesen annak örülnének a legjobban, ha a központi kormány venné át és finanszírozná a Staatsopert – erre azonban a költségvetési helyzet közepette nincs készség. Berlin szövetségi tartomány választott politikusai főként hallgatnak. (Az országban egyedül itt a szociáldemokraták a baloldali, utódpárt- jellegű Linke-vel koalícióban kormányoznak). Összevonásról beszélni igencsak népszerűtlen, hiszen az opera barátai nem kevesen vannak. Ennek ellenére üthet az igazság – és a racionalizálás órája.