Az MSZP és a többiek
Az április 23-i számban Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője gondolatait Mester Ákosnak az érzelmi nagykoalíció létrejöttével kapcsolatos írásának szenteli. Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapításával, hogy minden baloldali pártnak vannak jóravaló, tehetséges emberei, de a baloldali összefogást pártszinten megbénítja a szocialista párt tehetetlensége és elnökének vezető szerepre való alkalmatlansága.
Ahhoz, hogy a baloldali kisebb pártok ütőképes politikusai (Gyurcsány vagy Bokros) helyzetbe kerülhessenek, a szürke és jelentéktelen szocialista vezetőknek hátrébb kellene lépniük.
Szanyi Tibor szerint nem nekik kellene hátrébb lépni, hanem az MSZP-nek „le kell rúgnia magáról a balliberális kispártokat, és egy jól átgondolt, valódi baloldali program mentén kell felépítenie magát”. Ezt a megfoghatatlan lózungot hajtogatja minden MSZP-s vezető, mióta az egyetlen karizmatikus vezetőjüket (Gyurcsány Ferencet) közösen megbuktatták azáltal, hogy kihátráltak mögüle és elárulták. Ők is – ugyanúgy, mint a Fidesz – még mindig Gyurcsány-fóbiával küszködnek. Mindaddig, amíg olyan meghatározó emberei lesznek az MSZP-nek, mint Szanyi Tibor aki „bizniszpártoknak” nevezi a lehetséges társakat, a DK-t, az Együttet valamint a PM-et, valóban lehetetlen bármilyen nagykoalícióról beszélni.
Továbbá nem ártana, ha a gyakorlatban is megvalósítanák Kovács Zoltánnak a kampányolásra vonatkozó intelmeit: lehet, hogy a kampányolás lenézett munka, de aki ezért veszi fel a fizetését, annak kampányolnia kell.
Id. Jókai Oszkár,
e-mail
