Vecsei Miklós: Ismerkedjünk meg a hajléktalannal, beszélgessünk vele egy kicsit
Az október 15-én életbe lépett szabálysértési törvénymódosítás következtében most olyan hajléktalanok is bekerülnek a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz, akik korábban nem. Arról az utcán élő négy-ötszáz emberről van szó, akik első pillantásra jól beazonosíthatók – nyilatkozta Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke A SZÍV jezsuita magazinnak.
Vecsei Miklós szerint most mindenkinek véleménye lett a hajléktalanságról.
– Ha például behoznak egy hajléktalan embert, az lenne a cél, hogy bent is maradjon, és elkezdődjön a gyógyulása. Az alkoholizmus betegség, ezt mi tudjuk, de a társadalom többsége egyszerűen devianciának tekinti. Ami nekünk kézenfekvő, az a kívülállók számára megdöbbentő lehet. Kérdés például, el tudjuk-e fogadtatni, hogy a szállóra behozott hajléktalan ember a bentmaradásért akár még alkoholt is kaphasson, amíg képes nem lesz akarni a saját gyógyulását. Megértik-e, hogy akár még szeszes italra és cigarettára is költenénk, csak hogy megtartsuk őt? Az ehhez hasonló kulcskérdésekre a mai napig nincsenek elfogadott válaszaink
– állapította meg az alelnök.
Egyelőre az sem egyértelmű, hogy lehet jól segíteni.
– Az alapkérdés az, segítünk-e az utcán élő embernek, ha pénzt adunk vagy ennivalót, ruhát viszünk neki. Ez a fajta szolidaritás talán a legerősebb, legjobban látható jele annak, hogy vele vagyunk. Mi azonban nem ezt szoktuk kérni. Nagyon sok munkánk van abban, hogy az utcáról valaki bejöjjön velünk a szállóra, és gyakran azért marad kint mégis, mert valamit kap járókelőktől. A menet közben odaejtett húszforintosok vagy kétszázasok azt üzenik, hogy az emberek segítenek neki – jegyezte meg.
A szeretetszolgálat munkatársai ezért inkább azt szokták kérni, hogy aki segíteni akar, tudja meg a hajléktalan ember nevét.
– Beszélgessünk egy kicsit, ismerkedjünk meg vele. Elkísérhetjük persze egy melegedőbe, segíthetünk elintézni a személyi igazolványát, de önmagában már az nagy segítség, ha személyes lesz vele a kapcsolatunk, attól, hogy a nevén szólítjuk. Ezzel sokkal többet adunk neki – magyarázta.
Vecsei Miklós úgy látja, hogy született egy politikai döntés arról, hogy a nagyon frekventált területeken rendet kell tartani. Ennek végrehajtásához a szociális és a városképért felelős szakembereknek pedig valahogy meg kellene egyezni úgy, hogy egyiküknek se kelljen megtagadnia a saját hivatását.
– Igaza van annak, aki tehetetlen dühében azt mondja: nem normális, hogy emberek laknak az utcán, miközben kaphatnának ellátást. De ha úgy fogalmaz, hogy az adott hajléktalan ember nem akarja elfogadni a lehetőséget, akkor ezt mi azzal tompítjuk, hogy nem tudja akarni. Mert az akarathoz valami cél kéne, a célok megtalálásához pedig nagyon hosszú idő
– tette hozzá.
