Változtat az Orbán-kormány: véget ért egy korszak
Az előző Orbán-kormány (2010–2014) egy Magyarországon új kormányzati modellt, a frakciókormányzást honosított meg. A kormánypárti képviselők által uralt törvényalkotás mintha nem váltotta volna be a reményeket, ezért visszarendeződés látszik. A ciklus közepén a készített új elemzést a törvényhozásról.
A rendszerváltás első húsz évében megszokhattuk, hogy a jogalkotói munka, főleg a törvényalkotás súlypontja a kormányzaton van. Ott áll rendelkezésre a megfelelő szakmai tudás egy javaslat kidolgozására, van lehetőség a szabályozást esetenként végrehajthatóbbá tevő belső egyeztetésekre. Valamint a demokrácia oly sajátos eleme, a társadalmi egyeztetések lefolytatására is képes a kormányzati apparátus.
2010-ben a Fidesz–KDNP-koalíció úgy érezte, hogy „fülkeforradalmi lendületét” alapvetően hátráltatná, ha az elképzelései a hagyományos mederben jutnának el a parlamenti szavazásig. Ezért olyan módszert keresett, amely alkalmas a kormányzati egyeztetések, társadalmi viták megkerülésére. Ez lett a frakciókormányzás, amelynek lényege, hogy a fontosabb törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem a kormánypárti képviselők nyújtják be. Számukra nincsen még olyan formális kötelezettség sem, hogy egyeztetni kell civilszervezetekkel, érdekképviseletekkel vagy akár más minisztériumokkal, valamint nem kell hatástanulmány sem, amely hagyományosan gyenge pontja a jogalkotói munkának. Ebből adódóan hihetetlen sebességgel tudtak átvinni törvényeket a parlamenten – írja elemzésében a Policy Agenda.
A 2010–2014-es ciklus első évében az elfogadott törvények 52 százalékát adták be kormánypárti képviselők, ez az arány később csökkent, de így is 38 százalék volt az első négy év mérlege. Ez az első Orbán-kormány idején (1998–2002) között 14 százalék volt, majd az azt követő két ciklusban (2002–2006 és 2006–2010 között) 18-18 százalék.
A 2014-ben kezdődő új ciklusban láthatólag változtatott az eddigi modellen a kormánypárt. Az első évben az elfogadott törvények 30 százaléka, a második évben már csak 22 százaléka kötődött a képviselőkhöz. Ezzel az eddig eltelt két év eredménye 25 százalék, azaz jelentősen csökkent a kormánypárt súlya a kormánnyal szemben.
A Policy Agenda szerint az elmúlt év törvényalkotásán jól látszik, hogy van jó néhány ügy, amit korábban a frakció intézett volna el. Ezzel szemben mintha most ennek terhét nem akarták volna magukra vállalni. Ilyennek tartják az UBER-taxis vitát valamilyen szinten lezáró törvényt, amely lehetővé teszi az UBER-applikáció blokkolását, vagy a vasárnapi újranyitást érintő szabályozást.
Az mindenképpen érdekes adat, hogy az eddigi hat év kormányzásából a mostani volt a legintenzívebb, legalábbis darabszámot tekintve. Míg az előző ciklus legtöbb törvényt hozó éve a 2012 nyara–2013 nyara közötti volt kétszáz törvénnyel (nemzetközi szerződések nélkül), addig most 218 törvényt fogadtak el.
A másik sajátossága volt ennek az egy évnek, hogy a kormánypártok kommunikáció szinten gesztusokat tettek az ellenzéknek. Erre utal, hogy három törvényjavaslat is többpártiként került benyújtásra és elfogadásra. Igaz, ezek nem nagy jelentőségűek, de mindenképpen mutatják, hogy a Fidesz mutatni szeretné a konszenzust kereső oldalát. Az ezt megelőző években összesen három ellenzéki kezdeményezés ment át, de arra nem is volt példa, hogy bármilyen ügy mellett közösen állnának ki a frakcióval rendelkező pártok – emlékeztet a Policy Agenda.
