Tordai Bence: A Fidesz fegyverként használja a buzizást és a dzsenderezést

A képviselő szerint ezért nem probléma, hogy a Jobbik megvétózta a melegházasság kérdését. Interjú.

2022. január 15., 09:17

Szerző:

Áder János köztársasági elnök április 3-ára írta ki a 2022-es választásokat, illetve a kormánypárt által gyermekvédelminek nevezett népszavazást is erre a napra tűzte ki az államfő. Mindeközben az ellenzék aláírásokat gyűjt a saját népszavazási kérdéseik megjelenéséért, amelyet szintén április 3-ára terveznek. Arról, hogy ez reális elképzelés-e, illetve mennyi kell még a szükséges kétszázezer aláíráshoz, Tordai Bencével, a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselőjével és frakcióvezető-helyettesével beszélgettünk. A politikus arról is szót ejtett, jogosnak tartja-e Donáth Anna ellenzékről szóló kritikáit, mit szól a Jobbik "melegházasságra" vonatkozó vétójához a közös programban, miként látja a Völner-ügyet és mitől várja a Fidesz végleges bukását. 

Ön nem kapott helyet a Párbeszéd által benyújtott listán. Ennyire biztos a győzelmében a budapesti 4. számú választókerületben?

A könnyen megnyerhető körzetek egyikében indulok, egyéni győzelemre készülök, ezért nem is jelentkeztem a listára. Ha valaki egy szinte biztos győztesnek számító körzetet nem tud megnyerni, akkor ott valami probléma van, és valószínűleg listáról sem érdemes bevinni az Országgyűlésbe.

Nemrég az ellenzék közzétette a közös lista első hét helyét, többet azonban még nem tudunk. Tudomása szerint Gyurcsány Ferenc neve is szerepelni fog rajta?

Az már biztos, hogy a szavazólapon az előválasztás öt miniszterelnök-jelöltje fog szerepelni, de nincs olyan felvetés, miszerint a DK elnöke ne legyen rajta a közös listán.

Az is világossá vált, hogy a pártok nem támogatják Márki-Zay Péter hetedik frakcióját, holott ön korábban azt nyilatkozta, nem látna ebben semmilyen kivetnivalót. Mi változott?

A Párbeszéd a miniszterelnök-jelölt kérését egy legitim és akceptálható felvetésnek tartotta, de ez csak egy vélemény a hat közül. Márki-Zay Péter egy kész konstrukcióba érkezett meg ősszel, ezen módosítani pedig csak teljes, hatpárti konszenzussal lehetett volna, úgyhogy tartjuk magunkat a közös állásponthoz. Márki-Zay Péter saját frakció nélkül is rendelkezik politikai hátországgal.

Tehát az októberben megfogalmazott véleményével ellentétben mostanra már ön is egyetért azzal, hogy Márki-Zay Péter a pártok nyomására egyelőre lemondott a hetedik frakció lehetőségéről?

Márki-Zay Péter államférfihoz méltóan viselkedett. Belátta, hogy jelenleg nem azzal szolgálja legjobban a kormányváltás ügyét és az ország javát, ha összeácsol egy újabb pártot. A következő három hónapban neki, mint közös miniszterelnök-jelöltnek sokkal több és sürgetőbb teendője lesz, minthogy ebbe komoly energiákat tudjon fektetni. Ráadásul az az egyik fő ismertetőjegye, hogy egy párton kívüli jelölt, nem egy klasszikus pártpolitikus. A civil világból érkezett, már csak ezért sem tenne jót a kampány dinamikájának, ha most pártépítésen szorgoskodna. Emellett persze lesz tér a jobboldalon: ha a Fidesz összeomlik, akkor azt az üres térfelet akár két-három párt töltheti majd be.

Tizenkét éve nem omlott össze. Mi kellene ehhez?

Egy Fidesz-vereség, aztán a bűnüldöző szervek és a független igazságszolgáltatás működése. Nincsenek olyan kritériumai, amelyeket ne tudnánk teljesíteni. Szerintem már egy nem Pintér Sándor alatt működő rendőrséggel és a Fidesztől független adóhatósággal is nagyon messzire jutnánk, ehhez pedig egy feles többségű győzelem is elég. Sokan azért húznak a Fideszhez, mert ők a regnáló hatalom: az emberek egy része fejben már azonosítja az államot és a pártot. Nem is alaptalanul, hiszen erre masszívan rájátszik a Fidesz gépezete. A hatalomból való kikerülésük után egyből megcsappan a támogatóik száma, sokan fogják a vezetők közül börtönben végezni, és néhány év alatt a Fidesz egy közepes méretű párttá zsugorodhat össze, ami nagyon jót fog tenni nekik és az országnak is.

Ehhez először az kellene, hogy az ellenzék győzelemre vigye a választást áprilisban, azonban sokan kritikákkal illetik a szövetséget, mondván: nem kezdte el időben a munkát. Az ígéretek szerint január végére összeáll a közös program és a közös lista, de nem késő már a győzelemre számítani?

Időben vagyunk, és a munka egy pillanatra nem állt le. Nulláról kellett a kampánygépezetet felépíteni, ráadásul egy külsős miniszterelnök-jelölt számára. Jóval nagyobb munkát kellett elvégezni annál, mint ha Karácsony Gergely, vagy Dobrev Klára vezette volna a közös listát. Mindemellett Márki-Zay Péter nemzetközi építkezése, ez a komoly és fontos diplomáciai offenzíva is rengeteg energiát felemésztett. Rengeteg munkaóra van a program fejlesztésében is. Az igaz, hogy ezek egy részéből a választók kevesebbet láthattak, de a népszavazási kampány beindulásával ez is megváltozott. A két ünnep között pedig felállt egy erőteljes közös kommunikációs struktúra Simon András vezetésével, amelynek köszönhetően már látszik, hogy milyen, amikor százhat torokból ugyanaz a kiáltás hangzik fel egyszerre.

Az előválasztás után két hónapig csend honolt, és ezt még egy-két ellenzéken belüli hang, például Donáth Anna is megjegyezte. Jogosnak tartja a kritikáját?

Nagyon tisztelem Anna politikai munkásságát, de sok esetben a csapatba újonnan bekerült ember próbál meg ritmust váltani. Jó az új lendület, de ettől még a munkát el kell végezni, amihez idő kell. A napi kommunikációban pedig lehetetlen lett volna hozni ugyanazt a szintet, mint az előválasztás alatt; ilyenkor törvényszerűen éles a kontraszt az intenzitásban.

Egyesek azt is felróják, hogy az ellenzék nem volt képes olyan mértékben tematizálni a közéletet, amely mozgósítja a választókat. Például úgy tűnhetett, hogy a kormány egyik legnagyobb korrupciós botrányáról, a Völner-ügyről sem beszéltek eleget. Ennek mi az oka?

A Fideszt sok tekintetben reakciókényszerbe hoztuk a kommunikációs térben, nem mindig ők diktálták a napirendet, holott máskor ez a fő erényük. A Völner-ügy és a Pegasus-ügy miatt is folyamatosan magyarázkodniuk kellett a tavalyi évben, ráadásul az egész beépült a korrupt és romlott Orbán-rezsimről szóló narratívába. Biztos vagyok benne, hogy mindkét botrány megmaradt az emberek fejében.

Talán így van, de lehet, hogy ez a sajtónak köszönhető. Ki meri tehát jelenteni, hogy az ellenzék eleget foglalkozott a Völner-üggyel?

A Fidesznek sok időt és energiát kell fordítania például a Völner-ügy ellensúlyozására: Orbánék korruptsága már szinte mindenki számára látható, ezért lett kényszerűen az a taktikájuk, hogy bemocskolják a többi szereplőt is. Az elmúlt időszakban kétségbeesetten próbálták korrupciós ügyekkel hírbe hozni az ellenzéki politikusokat, teljesen alaptalanul. Az ő korrupciós botrányaik ellenben valósak, ezért megtapadnak, és a hasonló ügyek egymásra rakódnak. A bizonytalan választók főleg a választási időszak végén fognak nagyobb figyelmet szentelni a politikának, és az utolsó két-három hét eseményei lehetnek majd igazán sorsdöntők; akkorra kell megépülnie a meggyőződésnek, hogy ez a romlott rezsim megérett a bukásra.

A kérdés nem erre vonatkozott.

A Völner-ügyet nem engedjük el. Talán nem mindig önállóan, de mint állandó referenciapont jelen van a mindennapi kommunikációnkban, illetve újabb közjogi lépéseket is tettünk és kommunikáltunk: az elmúlt napokban jelentettük fel a Völner Pál letartóztatását szabotáló ügyészséget és hívtuk össze az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát, a Völner- és a Sztojka-botrány miatt.

Az ellenzék közös programjával kapcsolatban hozott döntésekről is tájékozódhattunk. Többek között kiderült, hogy a Jobbik megvétózta az azonos neműek házasságának engedélyezését. Mit fog mondani erről a Párbeszéd azoknak az ellenzéki választóknak, akik a koalíció győzelmétől többek között a „melegházasság” melletti kiállást is várták?

Szerepel a programban, hogy a hátrányos megkülönböztetések tilalma, a jogegyenlőség nem maradhat írott malaszt: valóra kell váltanunk. Ebből egy lépésben következik, hogy mi kell történjen az azonos nemű párok házasodáshoz való jogával. A Jobbik egy legitim szempontot vetett fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire érdemes egy ilyen megosztónak számító témát a kampány részévé tenni. A billegő, vidékies jellegű körzetek egy részében sajnos még nincs többsége a melegházasság támogatásának. Mi, párbeszédesek – az ellenzéki pártok többségével együtt – természetesen továbbra is támogatjuk, és akár meg is valósulhat egy cikluson belül. Ettől függetlenül a magyar LMBT+ közösség tagjai pontosan tudják, hova érdemes szavazniuk, ha normális, nyugodt életet szeretnének élni. A Fidesz célponttá tette őket, és fegyverként használják a „buzizást”, a „dzsenderezést”, ezért rengeteg LMBTQIA aktivista segíti a kormányváltást. Egy csapat vagyunk.

Mi mást fog még a Jobbik megvétózni, amely a többi párt szerint nyilvánvalóan alapvető emberjogi kérdés lenne?

Tartsunk ott, hogy arról vitatkozunk kormányon a Jobbikkal, milyen ütemezésben tudják a különböző emberjogi előrelépéseket támogatni. Nem vagyok benne biztos, hogy nem szavaznák meg az azonos neműek házasságát, akár már néhány éven belül. Pár éve még azt sem gondoltuk volna, hogy a Jobbik képviselői LMBT+ szervezetekkel egyeztetnek majd. A társadalmi változásokhoz idő kell, a Jobbik politikusainak többsége pedig olyan társadalmi miliőből jön, ahol nem evidencia, hogy a házasság nem kizárólag nő és férfi között jöhet létre. Ez amúgy sem szerepel most a három legsürgetőbb kérdés között, első lépésként az LMBTQ közösség tagjai ellen irányuló, gyűlöletkeltő kampányt kell leállítani. A Jobbikkal teljes az egyetértés abban is, hogy minden olyan társadalmi csoportot, amely 2010 óta jogfosztást szenvedett el, jogilag kárpótolni kell. A jobboldalon egyébként Márki-Zay Péter hozzáállása hatalmas előrelépést jelent a melegek befogadásában és egyenjogúságuk megvalósításában.

Ön sokat foglalkozik a magyar romák helyzetével. Márki-Zay Péter azt szeretné, hogy a közös listán három roma politikus szerepeljen befutó helyen. Mekkora esély van erre?

Márki-Zay Péter komolyan beleállt ebbe az ügybe, így kifejezetten reálisnak tartom. Négy ellenzéki párt listája ismert, itt egyelőre csak a Párbeszéd listáján szerepel befutó helyen roma származású politikus, Berki Sándor személyében. De Márki-Zay Péter nyomására többen megvizsgálják, hogy módosíthatnak-e a döntéseiken, illetve, akik még nem állítottak listát, azok hangsúlyosan figyelembe fogják venni ezt a szempontot. Bizakodó vagyok a három cigány mandátummal kapcsolatban. Ez még nyilván nem az arányos képviselet megvalósulása lenne, de vannak más társadalmi csoportok is, legfontosabb példaként a nők, ahol az arányos képviselettől sajnos még nagyon messze járunk. De most legalábbis elkezdődött valami, amelynek eredményeként színre lépnek újgenerációs, tisztességes politikus romák, akik értékrendjük alapján csatlakoztak egy-egy párthoz, és akik személyes teljesítményüknek köszönhetően jutnak előre – de az biztos, hogy a nem roma politikusoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük az ügynek. Szükség van erre azért is, mert a Sztojka-botrányból, vagyis abból, ahogy a Fidesz próbálja törvénytelenül elkaszálni Agócs János ORÖ-listavezetését, jól látszik, milyen kriminálisan működik a Fidesz a roma ügyben is.

Ha mégsem valósul meg a három befutó roma politikus terve, akkor az mi, vagy ki miatt lehetséges?

Lehet, hogy akár négy, de lehet, hogy csak kettő képviselőnk lesz roma származású: ennél rosszabbat nem tudok elképzelni. Az esetleges kudarcért egyedül talán az lenne okolható, hogy nem egy közös entitás vagyunk, nem egységes döntéshozatali logika szerint működünk. A hat párt szuverén módon hozza meg a döntéseit, és nincsenek kvóták a közös listán, mert az logikailag sem lenne kivitelezhető.

Ezek szerint hasznos és jó módszernek tartaná a különböző kvóták bevezetését?

Igen. A kvóták logikája európai és ENSZ-ajánlások nyomán megjelenik a Közös Alap programunk háttéranyagaiban is. De szeretném, ha eljuthatnánk oda, ahol a skandináv államok tartanak: ők már kivezethetik a nemi kvótát, mert mostanra az egész társadalomban kialakult a közös tudás, miszerint a nők pontosan ugyanannyira rátermettek politikai vagy gazdasági vezetői szerepekre, mint a férfiak. Onnantól kezdve már nincs is értelme ezeknek a sokak által vitatott és öncélként nem szerencsés, de eszközként hatásos intézkedéseknek.

A választás mellett a népszavazási aláírásgyűjtésre is koncentrálniuk kell, amelynek végén kétszázezer aláírást kell felmutatniuk. Mennyinél tartanak most?

Nehéz lenne darabra megmondani, de a közelítő számokat rendszeresen nyilvánosságra hozzuk. Az aláírások száma elhagyta a százötvenezret ezekben a napokban, jövő héten pedig a biztonsági ráhagyásokkal együtt össze kell jönnie a bő kétszázezernek. Nyilván bizonyos körzetekben lelkesebbek a jelöltek, a kampánycsapatok, vagy jobb a terep, ott jobban gyűlnek az aláírások, de január eleje óta mindenhol komoly munka folyik. A pártközpontokban látjuk azt is, ha valamelyik párt, vagy valamelyik körzet nem teszi oda magát, így tudunk célzottan ösztönözni kampánycsapatokat.

Azt mondták, január közepéig meg kell lennie a kétszázezer aláírásnak. A mostani adatok alapján ez reális?

Igen, de azért az kérdéses, hogy ki tudjuk-e kényszeríteni a kérdéseink április 3-i megjelenését. Orbán Viktornak minden eszköze megvan a folyamat lassítására, és kerek perec megmondta: akadályozni fogja a népszavazásunkat. A következő két és fél hónapban viszont folyamatosan nyomás alatt tudjuk tartani a Fideszt: ha az ő nonszensz kérdéseik aláírásgyűjtés, valós társadalmi legitimáció nélkül a szavazók elé kerülhetnek áprilisban, a társadalmi támogatást élvező, érdemi ellenzéki kérdések pedig nem, azt elég nehéz lesz kimagyaráznia Orbánéknak.

Említette, a pártközpontokban kiderül, melyik párt milyen mértékben mozgósítja a választókat. A Párbeszéd miként oldja meg?

Nehéz pártokra, sőt körzetekre lebontva pontosan megmondani az eddig összegyűlt aláírások mennyiségét.

De az imént állította, hogy számít, ki milyen számokat produkál.

A tendenciákat látjuk a nem teljesen pontos adatokból is. A nagyvárosi, főleg a forgalmas belvárosi körzetek és az erősen ellenzéki választókerületek jobb eredményeket hoznak. Ebből is következően, a pártokat nézve, nagy átlagban a párbeszédes körzetekben vannak a legjobb számok, de ehhez hozzájárulnak lelki tényezők is, hiszen anno Karácsony Gergely nyújtotta be a népszavazási kérdéseket, ezért nálunk mindenki gőzerővel elkezdett gyűjteni már december közepén, és a két ünnep között sem álltunk le. A népszavazás a köztes lépcső az előválasztás és a kormányváltás között, és ezt a hármasságot már mindenki érti a jelöltek közül. A mozgósításnál szinte mindent bevetünk, amit a politikai kampányokban lehetséges: az összes létező csatornán keresztül keressük a választókat. Emellett fontos, hogy mind a százhat jelölt és mind a hét szervezet felületein egyszerre jelenjenek meg az ezzel kapcsolatos üzenetek, így tudunk csak sikerre jutni.

Mit tapasztal, aktívak a választók a népszavazással kapcsolatban?

Az előválasztáson részt vevő polgárok kilencvensok százalékos valószínűséggel szívesen aláírják a népszavazási kezdeményezést is. És ha az előválasztáson szavazók közül minden negyedik aláírja az íveket, már meg is vagyunk. Ahol tájékozottabbak az emberek, tudatosabb a médiafogyasztás, ott ez törvényszerűen gyorsabb folyamat. A vidékies körzetekben nyilván nehezebb gyűjteni, mint Budapesten a nagy közlekedési csomópontoknál. A kisebb településeken a hagyományos kopogtatós módszerrel is élünk, házról házra járunk. Összességében azt látjuk, hogy az ellenzéki választók észlelik és értik az ügy fontosságát, és tesznek is érte.

(Kiemelt kép: Járdány Bence, Párbeszéd)