Eltartási vagy öröklési szerződés, mutatjuk, melyik éri meg jobban idős korban
Az öröklési szerződéssel az is vagyonhoz juthat, aki nem is rokona az elhunytnak, de erről időben kell gondoskodni.
Amikor egy idős ember eljut arra a pontra, hogy a mindennapi teendők, a bevásárlás vagy a gyógyszerek beszerzése már túl nagy teherré válik és nincsenek a közelben gondoskodó rokonok, elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: hogyan biztosítható a méltó öregkor úgy, hogy közben az élet munkájával megszerzett ingatlan is jó kezekbe kerüljön? Magyarországon két jogi konstrukció uralja ezt a terepet, az eltartási és az öröklési szerződés. Bár elsőre hasonlónak tűnnek, a különbség közöttük sorsdöntő lehet.
Eltartási vagy öröklési szerződés?
A legnagyobb különbség az eltartási és az öröklési szerződés között a „mikor” kérdésében rejlik. Az eltartási szerződés egy bátor, bizalmon alapuló lépés az idős ember részéről: a szerződés aláírásakor az ingatlan tulajdonjoga azonnal átszáll az eltartóra. Bár a földhivatal bejegyzi a tartási jogot és a holtig tartó haszonélvezetet, az idős ember jogilag már nem tulajdonos. Ez a népszerűbb az eltartók körében, hiszen azonnali biztosítékot kapnak arra, hogy a gondoskodásukért cserébe övék a vagyon.
Ezzel szemben az öröklési szerződés egyfajta bizalmi játéknak tekinthető, ahol az idős fél marad a tulajdonos egészen a haláláig. Ez pszichológiailag sokkal megnyugtatóbb az idős személynek, miközben az örökös is tudja, hogy a szerződés értelmében a halál pillanatában övé az ingatlan. Itt az elidegenítési és terhelési tilalom védi az örököst, hogy a házat ne lehessen eladni a háta mögött.
Fontos tudni, hogy mindkét esetben a bíróságok már nagyon szigorúan nézik, hogy valóban történt-e tartás (vásárlás, főzés, orvoshoz vitel). Ha csak papíron létezett a gondozás, a többi örökös könnyen megtámadhatja a szerződést.
A kötelesrész és a családi béke
Sokan azért választják ezen szerződések valamelyikét a végrendelet helyett, mert el akarják kerülni a kötelesrész körüli családi viszályokat. Az eltartási szerződés visszterhes jogügyletnek minősül, azaz a gondozás fizetsége a ház. Ebben az esetben a többi törvényes örökös, például egy másik gyermek, aki nem látogatja a szülőt, semmilyen igényt nem támaszthat az ingatlanra. Így sértődés ugyan lehet a vége, de családi vita szinte biztosan nem.
Az öröklési szerződésnél azonban résen kell lenni. Ha a szerződéskötés és a halál között nem telik el legalább két év, a bíróság úgy tekinthet rá, mintha az ingatlan az örökség része lenne, és a többi rokon követelheti a kötelesrészt. Ezért, ha valaki ezt az utat választja, érdemes időben lépnie.
Mi van, ha mégsem érkezik a segítség?
Ma már nem elég egy papír, ha a tartás nem valósul meg – például az eltartó nem látogatja az időset, nem fizeti a számláit, vagy nem biztosítja az étkezést –, a szerződés bírósági úton felbontható.
Ha a biztonság a fő szempont, az idős embernek az öröklési szerződés javasolt. Megmarad a tulajdonosi kontroll, és az örökös is motivált marad a gondozásban. Ha viszont az eltartó részéről van szükség azonnali tőkére (például felújítaná az ingatlant, hogy oda költözhessen az időshöz), az eltartási szerződés lehet a célravezetőbb.
Bármelyik mellett is döntenek, a szerződést ügyvédnek kell ellenjegyeznie, és érdemes tanúkkal, esetleg videófelvétellel is igazolni, hogy az idős fél beszámítható állapotban, kényszerítés nélkül hozta meg a döntést.
(Fotó: Pexels)









