Orbán Viktor nagy játszmája

- Mire kell számítanunk a minden korábbinál erősebb kétharmad idején? Nix ugribugri?

- Hogy mennyire lesz tilos ugrálni, jelentős mértékben függ attól, hogyan szerepel a francia elnökválasztáson Marine Le Pen. Mert a francia szélsőjobboldal jövőbeli ereje azt is befolyásolja, hogy az EU milyen határozottan lép fel az orosz háborús agresszió ellen, hogy a tagállamok milyen feltételekkel vásárolhatnak gázt. Az, ahogyan a franciák voksolnak, arra is hatással lesz, hogy a magyar kormánynak mennyi szelídséget kell majd tanúsítania, amikor a jogállamisági eljárás keretei között tárgyal a költségvetési forrásokról. Persze az sem mindegy, hogy az ellenzék, amely még a sebeit nyalogatja, hogyan próbál majd lavírozni a számára még nyitva álló politikai és közjogi térben.

- Ezek szerint úgy látja, hogy az ellenzéknek még maradt némi mozgástere.

- Nos, az ellenzék egyelőre még azon vitatkozik – elsősorban önmagával –, hogy ha képviselőik egyáltalán felveszik a mandátumukat, akkor mihez kezdjenek vele. Jelenleg talán mégis az a legfontosabb kérdés, hogy a Kúria mekkorát koppint majd a civil-szervezetek fejére a népszavazási kampány miatt indított eljárásban. A választások után három nappal ugyanis egy magánszemély kezdeményezésére a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy jogellenes volt tizenhat szervezet, közöttük az Amnesty International Magyarország, illetve a Háttér Társaság kampánya, amelyben érvénytelen szavazásra buzdítottak. Ez állítólag a joggal való visszaélés. Ugye milyen érdekes, hogy vannak olyan magánszemélyek, akik három nappal a Fidesz több mint kétharmados győzelme után úgy gondolják, emiatt érdemes az NVB-hez fordulni? Azért ennek olyan szaga van, mintha a Fidesz máris a totális kontroll felé igyekezne. Mintha a szándék az lenne, hogy kiszorítsák azokat a magyarokat, akik másképpen gondolkodnak, mint a kormánypárt tagjai.

- Egy cikkében idézte Kövér László kijelentését, hogy az ellenzék nemzetbiztonsági kockázat. Orbán a nemzetközi sajtótájékoztatón viszont szelíd hangnemet ütött meg: a békés egyet nem értés kultúrájának megerősítéséről beszélt. Melyik az erősebb mondás? Vagy mindegy, mert úgysem azt érdemes néznünk, amit mondanak? De mi következik a tettek logikájából?  

- Az biztos, hogy már tizen-jóegynéhány éve szeretik bizonytalanságban tartani a jogalanyokat, legyenek egyszerű honpolgárok, civil szervezetek, vagy egyben az egész ellenzék. Ez a kialakított működésmód fontos tulajdonsága és nem rendszerhiba.  A bizonytalanság, a félreérthetőség, és a félremagyarázhatóság nyitja meg az ötletszerű hatalmi döntések terepét, ahol a szabadon választott hatóságok – választási bizottságok vagy bíróságok –, megmondják, hogy éppen ki jár majd pórul.

- A sajtótájékoztatón a miniszterelnök nagyszerűnek minősítette a népszavazás eredményét és közölte, hogy ahhoz ragaszkodni politikai kötelezettség. Mármint milyen eredményhez? Hogy az óvodásokat ne beszélhesse rá senki nemátalakító műtétre? Erre eddig sem akarta őket rábeszélni senki. Miről szól ez?

- A népszavazási történet szimbolikus gesztusnak indult. Ezt Orbán Viktor tavaly nyáron a koronavírus járvány miatti politikai kedvetlenség idején dobta be a köztudatba. Addigra azonban nem csak a melegellenes felhangoktól kísért, és a tudomány legfrissebb eredményeinek is ellentmondó úgynevezett gyermekvédelmi törvény volt hatályban, de hasonló szellemben sikerült módosítani az Alaptörvényt is. Így hát a naiv szemlélőben felmerülhetett: ugyan minek népszavazást rendezni valamiről, amiről a törvényt már kinyomtatták a Magyar Közlönyben, és ha ez még nem lenne elég, beleírták az Alaptörvénybe is.

A kevésbé naiv megfigyelő persze már akkor is sejthette, hogy ennek a népszavazásnak igazi értelme az, hogy az elégedetlenkedő Európai Bizottságnak, a tiltakozó Velencei Bizottságnak és a később várhatóan szintén jogsértést regisztráló strasbourg-i bíróságnak meg lehessen mutatni. Nézzétek! Ezt kívánta a magyar nép. Az ugyanis már elfogadásakor is a napnál világosabb volt, hogy a gyermekvédelmi törvény sérti az emberi jogok európai és a nemzetközi emberi jogvédelem idevonatkozó minimum elvárásait. Erre az Európai Parlament határozata a törvény kihirdetése napján felhívta a figyelmet.

Azután érdekes fordulatot vettek az események. A népszavazási ötlet felvetésére Karácsony Gergely főpolgármester javasolta, hogy a Fudan-egyetemről is legyen referendum. Ez eszkalálódott az ellenzéki indítványig, hogy lehessen népszavazást tartani a parlamenti szavazás napján. Az ötleten kapva kapott a kormány, így tehát az ellenzék érte el, hogy módosítsák a vonatkozó törvényeket.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de láthatjuk, hogy az ellenzék saját dugájába dőlt. Míg a kormány javaslatát a parlament egyből megszavazta, az ellenzéknek aláírásokat kellett gyűjtenie, és ezt nem sikerült annyi idő alatt teljesíteni, hogy április harmadikára ki lehessen írni ezt a népszavazást is. Így a kormány a választásokhoz kapcsolva könnyedén meg tudta valósítani eredeti szándékát, hogy a nép akarataként hárommillió szavazatot tudjon lobogtatni Brüsszelben, Rómában és Strasbourgban. Ráadásul a népszavazási kezdeményezésekre nem vonatkoznak a választásokkal kapcsolatos kampányfinanszírozási korlátozások, így szinte végtelen pénzt költhettek erre.

- A miniszterelnök több kérdést kapott az ellenzékről, illetve arról, hogy mire számítsanak azok a polgárok, akik nem rá szavaztak. A válasz nem az volt, ami ilyenkor elvárható lenne, hogy ő bizony minden magyar miniszterelnöke, hanem egy Churchill idézet. „Egyetlen győzelem sem végleges és egyetlen vereség sem végzetes.” Ön hogyan fejtené meg a dodonai üzenetet?

- Normális parlamenti demokráciában, a mindenkori ellenzék nem a nép és a nemzet ellensége, hanem kormányzásra váró politikai erő. Egy illiberális demokráciában viszont az ellenzéknek egészen más funkciója van. Hogy azt a látszatot keltse, mintha a politikai színpadon több pártnak lenne igazi szerepe.

Mostanra elsősorban az Orbán kormány nemzetközi legitimációja miatt fontos, hogy kívülről úgy tűnjön, mintha egy tényleges kampányban, tényleges megmérettetésben sikerült volna a hatalmát megerősítenie. Ez teremti meg a demokratikus legitimációt, ami a miniszterelnököt nemzetközi szinten is komolyan vehető politikai aktorrá teszi. Tehát valójában neki fontos, hogy az ellenzék nehogy eltűnjön a politikai színről, és kivonuljon a parlamentből. Az ő komolyan-vehetősége múlik azon, hogy a magyar országgyűlés kívülről, legalább fél szemmel többpárti parlamentnek tűnjön, ahol ellenzéki képviselők is teret kapnak, még ha időnként alaposan megbírságolják is őket. Ebből a szempontból tehát a miniszterelnöknek az érdeke az, hogy – ahogy Churchillt idézte – az ellenzék veresége ne legyen végzetes.

- Leckét kapott a pávatáncból, aki a választást követően meghallgatta Orbán Viktor győzelmi beszédét, majd sajtótájékoztatóját is. Az egyikben azon volt a hangsúly, hogy a Fidesz győzelme a Holdról is látszik, de Brüsszelből és a baloldali erőközpontokból mindenképpen. A másikban pedig arról, hogy Magyarország az EU és a NATO lojális tagja. Mit mond erről külföldi diákjainak?

- Azt, hogy itt nem csak arról van szó, hogy a miniszterelnök mást mond hétfőn és mást szerdán, hanem arról is, hogy nagyon óvatosan és nagyon okosan kalibrálja a nyilatkozatait attól függően, hogy milyen közönséghez beszél. Ha a két szöveget egymás mellé tesszük, láthatjuk, hogyan működik egy nemzetközi szempontból jól becsatornázott, a politikai és a gazdasági piacokon is rutinosan mozgó illiberális rezsim.

- Tudjuk: ennek az illiberális demokráciának a kiépítését az unió finanszírozta, az árát a liberális demokráciák polgárai fizették. Tehetnek-e mást, mint hogy némi morgás mellett folytatják ezt, és fizetik az újabb számlákat?

- Nagy kérdés, hogy erre még hajlandóak-e. Az Európai Bizottság számára már vagy tíz éve adott az eszköztár, amelynek segítségével eddig is léphetett volna. Ha igazán rendre akarta volna inteni azt a tagállamot, amelyik fenyegeti a bíróságai függetlenségét, vagy barátságtalanul alakítja át a médiaviszonyokat, megtehette volna, hogy ne csak szimbolikus lépésekkel figyelmeztesse: az európai unió a demokráciák klubja. Az unió Bírósága eleinte maga sem tért el a Bizottság által kiszabott útiránytól, ami az volt, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges, legfeljebb másodlagos technikai szabályok alapján állapítsanak meg jogsértéseket, és hallgassanak az EU alkotmányos alapértékeiről. Most, tíz év után azonban ott tartunk, hogy a luxemburgi Bíróság végre világosan kijelölte az alkotmányos előírásokat, amelyeket egy tagállamnak be kell tartania. A luxemburgi bírák a magyar és a lengyel állam ellen hozott legutóbbi ítéletükben már azt hangoztatták: amikor egy tagállam belépett az unióba, tisztában volt azzal, hogy egy a demokráciát, a jogállamot, az emberi jogokat tiszteletben tartó társas közösség tagja lett. Azt vállalta, hogy betartja a szervezet játékszabályait. Ebből a belépéskor tett ígéretből nem lehet visszatáncolni.

- Bármit is hangoztattak a bírák, én akkor sem vagyok egészen biztos abban, hogy az alkotmányos elvek sokat számítanak, amikor végre megkezdődhet a konszolidáció Oroszország Ukrajna ellen viselt háborúja után. Az jogi helyzetet ön persze jobban ismeri, mint én, de mindketten sokszor olvashattuk nemzetközi tanulmányokban a szinte már uniós alapelvnek számító szólást: jobb, ha Orbán Viktor belül van, és kifelé pisil, mintha kívül lenne, és befelé pisilne.

- Az unió nagyon furcsa képződmény. Nem mondanám rá, hogy szörnyszülött, de vannak furcsaságai. Mégiscsak gazdasági szövetségként indult, és mind a mai napig a közös piac fenntartása az egyik legfőbb funkciója. Később lett politikai szövetség, majd sok évtized után rárakódott egy alkotmányos réteg. Ám igazi lételeme mégiscsak a közös piac. Amikor arról beszélünk, hogy például a mindenkori német kormány mit és mennyit hajlandó engedni a Fidesz kalandozásainak, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy német cégeknek milyen érdekeltségeik vannak a magyar piacon. A német autógyárak magyarországi beruházásain kívül ne felejtsük el az Origó hírportál esetét sem, amely mégiscsak német Telekom vállalkozása volt, mielőtt lehetővé tette, hogy a kormány rátegye a kezét. És – ahogy a Direkt 36 szeret erre emlékeztetni – a paksi beruházásban is jelen vannak  német építőipari cégek, illetve a vezérlőközpont felszerelésében egy francia-német konzorciumnak vannak fontos érdekei.

- A miniszterelnök a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy megerősödjön az ellenzék. Ezt ki hiszi el neki? Legfeljebb, aki nagyon akarja. Akinek érdeke, hogy Magyarországot komilfó demokráciának lássa, miközben tudja, hogy ez csak szembekötősdi.

- Ez pillanatnyilag nyilván kényelmes az Európai Néppártnak. Közben azonban a megbocsájtásra hajló politikusok is láthatják: a magyar és kisebb-nagyobb lelkesedéssel a lengyel kormány is dolgozik azon, hogy létre jöjjön egy új kimondottan nemzeti konzervatív jobboldali erő az európai politikai térben. Folyik egy olyan hálózatépítés, amelyben a magyar kormány kisegít olyan szélsőséges politikai erőket, amelyek pillanatnyilag nincsenek kormányon. Például hitelez Marine Le Pennek, aki épp a francia elnöki székért verseng.

- Igen. Az MKB adott neki pénzt, tehát mi, a magyar adófizetők finanszírozzuk a kampányát.

- Amikor tehát arról beszélünk, hogy az Orbán kormány küzd a nemzetközi legitimációért, akkor tudnunk kell: erre nem csak a pillanatnyi politikai játékaihoz van szükség, hanem ahhoz a nagy jövőbeli játszmához is, amikor reményei szerint egy új nagy európai pártszövetséget hozhat létre, arrébb tolva az Európai Néppártot. A miniszterelnök szemmel láthatóan rengeteg energiát fektet önként vállalt küldetésébe, hogy a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét átalakítsa. Ezért szervez a magyar kormány látványos nemzetközi találkozókat, például Budapesti Demográfiai Fórumot, ezért stafírozta ki – persze az adófizetők pénzéből – Mathias Corvinus Collegiumot, ahová világszerte versenyképes ösztöndíjjal hívnak meg vezető, vagy vezetőnek tekintett konzervatív értelmiségieket. Amikor pedig Orbán Viktornak az EU-ban éppen nem áll olyan jól a szénája, akkor ezt igyekszik más, jelentős nemzetközi játékosok szerepeltetésével kompenzálni.

- Például meghívja Brazília elnökét. Mert az olyan szép nagy ország.

- Szép nagy ország, és mi jó sok pénzért vásárolunk tőle haditechnikát. Persze az is számít, hogy vannak olyan jelentős pénzügyi potenciállal bíró keresztény-konzervatív amerikai körök, amelyeknek Brazília éppúgy potenciális befolyási zónája, mint Magyarország. És bár a brazil, az amerikai és a magyar belpolitika logikája nagyban eltér egymástól, azért ez a kapcsolat is alkalmas arra, hogy azt az érzetet keltse, hogy megérkezett egy új nemzetközi trend. Hogy a Zeitgeist, az idők szava most elutasítja a liberalizmust és a helyi, parokiális, konzervatív értékek védelme felé tartunk. Hogy vége a globalizációnak és visszatérünk a kétoldalú gazdasági és nemzetközi kapcsolatokhoz. Ezt elérni nagy munka lesz, de erre a magyar miniszterelnök láthatóan készen áll. Mindez kihat arra is, hogy itthon milyen eszközöket alkalmaz. A nemzetközi politikai és gazdasági piacokon folytatott játékok összefüggnek a belpolitikával. Az EU nagyon sokszor csak köztes réteg. Igazán kedves uniós barátainktól, hogy finanszírozzák a magyar maffiaállamot, de a miniszterelnök nagypolitikai víziójának szempontjából, hosszú távon fontosabb, hogy kormányának nemzetközi szinten teret és jelentőséget, súlyt adnak.

Szerző: Barát József