Orbán veszélyessé vált

Ön szerint milyen nemzetközi reakciókat vált ki Orbán földcsuszamlásszerű győzelme?

Természetesen megint lesznek olyan illiberális politikusok, akik továbbra is dicsérik majd Orbánt, ahogyan ezt már megszokhattuk tőlük. Arra számítok viszont, hogy a világ meghatározó demokráciának vezetői az eddiginél is határozottabban állnak ki a magyar miniszterelnök rendszere ellen. Hogy mennyire, ez attól függ majd, hogy Orbán milyen messze megy az Ukrajna-ellenességben és az oroszbarátságban.

Győzelmi beszédében Orbán Viktor az ellenfelei között nevezte meg az ukrán elnököt. Nem fogja ez erősíteni a nemzetközi elszigeteltségét?

Dehogynem. Amikor Volodimir Zelenszkijjel szemben határozza meg önmagát, akkor egyértelműen és nyíltan Oroszország háborúja és az oroszok által elkövetett népirtás támogatójaként lép fel. Azért száll síkra, amit ma az orosz rezsim képvisel. Őszintén remélem, hogy ezt a világ politikai vezetőinek többsége se elfelejteni, se megbocsátani nem fogja neki.

A Fidesz elképesztő győzelme vajon nem jelent-e számára igazolást Európa politikai színpadán?

Természetesen a szabad választások mindig adnak legitimitást a győztes vezetőknek. Magyarország esetében azonban szerintem az orbáni politika régen elveszítette a jogszerűségét, egyszerűen azért, mert immorális és gyakran jogellenes eszközöket használt fel, amikor bebetonozta a hatalmát. Arról beszélek, ahogy foglyul ejtette a médiát, elhallgattatta a civil társadalmat, ahogyan az államhatalom ellenőrzése alá vetette a bírósági rendszert. A gazdag üzletemberek egy csoportja arra használja az adófizetők pénzét, hogy hatalmon tartsa a miniszterelnök politikai klikkjét. A józan politikai erők ma nem is tehetnek mást Orbán oroszbarát politikája miatt, mint hogy elhatárolódjanak tőle.

Önnek mit üzen ez a mostani választás a magyar társadalom állapotáról?

Tudva, hogy a Fidesz hogyan ejtette foglyul és hogyan ellenőrzi a médiát Magyarországon, ez az átütő győzelem valójában egy szűk csoport, a nagy hatalmú üzletemberek és a politikusok manipulációjának drámai erejéről szól. Ám azt sem tagadhatjuk, hogy az illiberális és oroszbarát propaganda jelentős teret nyert Magyarországon az elmúlt tizenkét év során. Orbán igyekezett megtanítani a társadalmat arra, hogy elutasítsa az európai értékeket és elfogadja az orosz rezsim agresszív és intoleráns gyakorlatát, s ez visszalépés a politizálás korábban már elfogadott módjához képest.

Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a magyar társadalomnak van egy igen jelentős képzett és progresszív része, amely toleráns, értékeli a sokszínűséget,
a média szabadságát és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ezeknek az embereknek a mostani választások után várhatóan egyre nehezebb és megterhelőbb lesz az orbáni Magyarországon élni. Arra számítok, hogy közülük belátható időn belül nagyon sokan elhagyják majd az országot. Akik maradnak, egy mélyen megosztott, gyűlölködő, intoleráns társadalomban találják magukat.

Orbán jelentős győzelme ön szerint hogyan hat az Európai Unió jövőjére?

Azt gondolom, ez a fejlemény drámai hatást gyakorol majd nemcsak az EU-ra, de alighanem az egész világra. Kezdjük ott, hogy az egységes Európa projektjét alapjaiban kikezdi, rombolja, hogy az Európai Unióban felemelkedett egy olyan maffiarezsim, amely rokon jegyeket mutat Oroszországgal és Belarusszal, egy kormányfő irányítása mellett, aki dicstelen módon fordít hátat az európai intézményeknek és értékeknek.

Másodsorban, a magyar állam és az orosz hatóságok különböző szintjei közötti szoros viszony súlyos biztonsági aggodalmat kelt számos európai ország vezetésében. Úgy látják, hogy adott egy olyan uniós tagállam, amely teljes hozzáférést élvez ahhoz a gazdagsághoz és szabadsághoz, amelyet az integráció garantál, miközben annak az orosz államnak az érdekeit szolgálja, amely pont ennek a szabadságnak a felszámolására törekszik. Meggyőződésem, hogy sok európai polgár számára elfogadhatatlan, hogy olyan szövetségben éljenek, amelynek egyik tagja támogatja Oroszország bűneit, s valójában az orosz rezsim érdekeit védelmezi. Ez óhatatlanul a feszültség növekedéséhez vezet az unión belül, és számos nyugat-európai ország alighanem arra törekszik majd, hogy a közösség szabaduljon meg Orbán Magyarországától. Ez a folyamat egyébként már meg is kezdődött azzal, hogy még Kelet-Közép-Európa több országa is egyre erőteljesebben elhatárolódik a magyar miniszterelnöktől.

Túltekintve az unió határain, úgy gondolom, hogy az Orbán-kormánynak kulcsszerepe lehet messzi háborús feszültségek eszkalációjában. A magyar miniszterelnök a választási kampány során azt ígérte, nem engedi, hogy Magyarországot belesodorják ebbe a háborúba. Alighanem ez igaz, ezt tényleg nem akarja. Szövetsége Putyinnal mégis számos olyan feszültséget okoz majd az Európai Unión és a NATO-n belül, amelyek a Kreml kezére játszanak. Megzavarják a nyugati szövetségek stratégiai döntési mechanizmusát, ami hosszú távon tragikus következményekkel járhat.

Mit gondol, az unió vezetőinek van-e felelősségük abban, hogy elnézték Orbánnak a jogállami rendszer lebontását?

Van, sőt szerintem övék a felelősség teljes súlya. A 2010-es választást követően elmulasztották, hogy fellépjenek az orbáni autokrácia első jelei ellen. Visszanézve ezekre az évekre, úgy gondolom, hogy egyszerűen naivak voltak. Azt gondolták, az uniónak elég eszköze van arra, hogy megállítsa az önkényuralmi tendenciák erősödését. Hogy a gazdasági függés önmagában elég erős ahhoz, hogy visszarettentse Orbánt és követőit attól, hogy autokrata rendszereket hozzanak létre. Tévedtek, és valójában ők finanszírozták a magyar önkényuralom megerősítését, ami a szemünk előtt most kibontakozó veszedelmes következményekhez vezetett.

A kampányidőszakban Orbán szinte minden fontos társadalmi csoportnak jelentős összegeket osztogatott. Ezért a költségvetés katasztrofális állapotba került, az ország ismét eladósodott. Vajon a miniszterelnök számíthat-e arra, hogy az unió ismét az ő törekvéseit finanszírozza majd?

Meggyőződésem, hogy szüksége lesz az unió pénzére, különösen most, amikor orosz szponzora maga is fizetési gondokkal küzd. Látható, hogy a választási eredmény óriásira pumpálta Orbán egóját, önbizalmát, és a magyar kormányfő valószínűleg arra számít, hogy pávatáncával megint átverheti az uniós vezetőket, ahogyan ezt tette tizenkét éven keresztül. Az EU egységének érdekében azonban merem remélni, hogy ezúttal már nem ülnek fel neki. Orbánnak nincs helye abban a rendszerben, amelyet az Európai Unió épített fel; erre ő maga is sokszor utalt. Európa számára alighanem most jött el az idő arra, hogy őt magát és oligarcháit is végképp elszigeteljék. Đ