Október 23.

Ködös a délelőtt, borús a kedv. Túl messzire hívott a Fidesz. Távol a szélsőségektől.
– Nem vagyunk túl sokan – sajog a párthű kebel.

Mire a színpadhoz érünk, falusiassá szűkül az odébb még dübörgő Nagytétényi út. Templomtorony az irány. Csendben ballagnak a hívek, „szállj, szállj, sólyom szárnyán” – visszhangozzák a falak. Két nő a parlament feloszlatásának módozatait tárgyalja, a harmadik praktikus, mutatja a vásárfiát: narancsszínű sálat vett.
– Jó minőségű. Az a hátizsák a maguké? – kérdezi egy szuszra a biztonságiakat; egymást közt is figyelni kell.

Megtelik az aprócska tér a kezdésre, ám a helyi polgármester kevés ide. Viktort skandál a nép, valaki súgja is a pódium mellett álló pártelnöknek:
– Már várják.
– Odaérek – somolyog Orbán.

Készülődik. Kezel kollégákkal, ismerősökkel.
Addigra kiderül, miért is volt a nagytétényi túra. 1932. október 23-án nem messze innen avatták fel a közadakozásból épült országzászlót.

– Trianon és az első világháború után hirdette az összefogást tizenöt évig, amíg nem vált a kommunizmus áldozatává – tart rövid történelemórát Szabolcs Attila polgármester. – Van rá ok, hogy újra felállítsuk a zászlót. Emlékeztet bennünket arra, hogy ha elegünk van is, létezik kiút.
Áment bólint a közönség, szenteltvíz hull az emlékműre. A talapzatba az elszakított országrészekről származó föld kerül.

Aztán dal, vers, pártelnök.
– Szeretünk, Viktor!
Orbán rákezd. Kormányzásra készül. Szerinte az országzászló új küzdelemre hív. Nagy a tét, lezárni az átmenet korszakát, új irányt szabni. ’56-os fundamentumokon álló kormánnyal, persze.
– Az ’56-os forradalmárok építettek, és nem romboltak. Fenntartották a rendet, nem volt káosz és anarchia. A józan ész harcolt, és győzött a szélsőséges politikával szemben – aktuálpolitizál.
– A szélsőségek csak szembefordítják egymással az embereket. Öszszefogást és egységet a józan ész képes teremteni.

Bólogatunk a tömegben mi is. Mint a híres kézilabdás, mint az olimpiai bajnok vízipólós. Aztán kiderül, a szélsőség az, „amikor pénzügyi diktátumok alá veti az életünket, amikor kormányoz, amikor költségvetést eszkábál az Országgyűlésben”. Ja. Egy ide, egy oda.

Orbánék, csakúgy, mint az ’56-osok, nem rombolni, bosszút állni, hanem építkezni akarnak. De azért a felelősséget vállalni kell majd a hivatali visszaélésekért is. Egy ide, egy oda.
Visszafelé narancsszín lufi nyomában battyogunk. Maradt még egy-két kötet az Orbán Viktor hét titkából.
Egyiket már régóta ismerjük: egy ide, egy oda.

– Orbán mindent megold – hisz a főnökben a narancssárga nép.
Elvégre ő a miniszterelnökük.

Toroczkai egyedül zsidógyarmatozik

Visszatértek az ötvenes évek. Legalábbis ezt ordítja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom transzparense a Petőfi téren. Tőlük tartott a Fidesz. Pedig lángot már ők sem akarnak. Csak szavakban. Most éppen a politikai foglyokért küzdenek. Elsőként Budaházy György testvére, Edda. Ő azt mondja, nem veszi komolyan a vádakat, és győztes akar lenni. Elege van a fotelforradalmárokból.
– Sajnos nem vagyunk bosszúállók, pedig le kell számolni az ellenséggel.

Bomberdzsekik és bakancsok között perselyeznek a mozgalmárok ügyvédi költségekre, a családok megsegítésére. Később árverést, felvonulást tartanak majd. Utóbbit főleg az asszonyoknak ajánlják.
– Nem engedik az előzetesben lévőknek, hogy tartsák a kapcsolatot a családtagjaikkal. Akad, aki cigányokkal, más a Cozma-gyilkosság gyanúsítottjával van egy cellában.
(Szörnyülködik a tér.)

Toroczkai pedig – vonulótárs híján – most egyedül zsidógyarmatozik, gergényizik, lát lázas álmot az Andrássy úti lámpavasakról. Nem sajnálja, hogy kevés a harcos.
– Ti vagytok a nemzet becsülete!
Dagad is a dzseki alatt a honfiszív.
– A Jobbik viszont nem árulhatja el a nemzeti oldalt – int.

És örül, hisz Morvai budaházys pólóban szólalt fel az Európai Parlamentben. Wittner Mária pedig bement a „Gyurihoz”. Siker hát, egymás hegyén-hátán.
Elindulnak, elöl a transzparens. Követi Toroczkait a vármegyék népe. Budaházy híján most neki hisznek.
Elvégre ő a vezénylő vezérük.

Vonuláshoz jólesik a szélsőrigmus

Hangos a Vörösmarty tér. Laza rendőrsorfal védi a turistákat. Egy középkorú nő sétálna a Váci utca felé. Rámorran, felé ugrik az izgatott rendőrkutya. A Dallas zenéje bömböl egy riksából. Kattognak a japán fényképezőgépek. A sok police-páncélos jól mutat majd a tengerentúli albumokban. Meg a sötét tömeg is:
– Hazaárulók! – kap a vonulóktól egyet a szállodák népe.
Miért? Csak. Aki nem magyar, esetleg még turista is, az biztosan hazaáruló.

Vonuláshoz jólesik a szélsőrigmus:
– Ria, ria, Hungária! Le a rendőrállammal! ÁVH!

2006 óta nincs újítás. Fárad már a szélsőjobb. Vagy csak 2010-re készül?
A Toroczkai-menet lassan beleolvad a Jobbik Deák téri közönségébe. Ahogy az lenni szokott, itt most árpádsávos a zászló, a flaszter, a kendő, a hajtóka. Csak itt magyar a dübörgő motorkonvoj. Sőt, még a sör márkája is nemzeti. Ahogy a sárga mellényes jogvédők is azok. Csak itt nemzeti a média: kuruc.info press a felirat a fényvisszaverő mellénykén. Hozzá Nike cipő a nemzeti viselet. Csak itt láthatunk nemzeti kakastollas csendőröket, azonosítószámmal és sípcsontvédővel. A nemzeti árnyékrendőrséget csak a sipka különbözteti meg az igazitól.
– Lengessétek meg az árpádsávos zászlótengert – ujjong Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója.

És az leng.
– Hadd sápadjon bele Demszky Gábor!
És ő biztos sápad.
Rövid felvezetés után jönnek a hősök, a szpíker kreálta eposzi jelzővel.
– A Jobbik nem áll meg félúton – harsogja az „Ember, Aki Megizzasztotta Barrosót”.

Balczó Zoltán elpletykálja, hogy az Európai Bizottság elnöke rendreutasított egy brit uniós képviselőt, amikor az egy nemzeti zászlócskát helyezett parlamenti asztalára.
– Adjon az Iszten – selypít magyarul egy francia radikális.
– Vesszen Trianon! – fogadja a köszöntést érzékenyen a nép.
– Néhány mártírunknak kilőttétek a szemét, de sokunknak inkább kinyitottátok – harsogja Európa Magyar Hangja, aki feljelentette Draskovicsot, és most megmondja a tutit: „A jövő a magunkfajtáké.”

Ki ő? Hát Morvai Krisztina.
– Elértük, hogy az SZDSZ eltűnjön a magyar politikából, most pedig a másik diktatórikus erő, az MSZP következik – kárörvend.
A fő attrakció jön. A szpíker bejelenti „Magyarország Jövendő Miniszterelnökét”. Csak nem? Hisz a Nagytétényi úton már beszélt egy.

Itt most Vona Gábor a jövendő. Aki a Tescót Turulra változtatja, konzervgyárakat nyit, harcol a Fidesz ellen is. Kalodába záratja a hazugokat, hadd köpjék le őket az igazak. Persze előreengedik majd az influenzásokat. Ő az, aki Draskovicsot a „francba” küldi, megregulázza a ballib médiát, valószínűleg a világválságot megoldja, sőt, még az egészségügyet is megjavítja, de a magyarságtudatot egészen biztosan visszaadja mindenkinek.

– A Jobbik küldetése a hazug rendszer leváltása – jelszavaz.
És az árpádsávos tenger hisz neki.
Elvégre ő a miniszterelnökük.