Nyugdíj: kevesen tudják, így igényelhetnek résznyugdíjat az EU-ban
Ha életében több európai országban is dolgozott, nem kell lemondania a nyugdíjról: az érintett államok külön-külön résznyugdíjat állapíthatnak meg.
Farkas András nyugdíjszakértő hírlevelében arra hívja fel a figyelmet, hogy az EU-n belüli, illetve EGT-országokban szerzett szolgálati idő nem „vész el”, a rendszer pedig kifejezetten arra készült, hogy a határokon átívelő életpályák után is megállapítható legyen a nyugdíj.
Minden ország a saját részét fizetheti a nyugdíjból
A szabály lényege, hogy ha valaki több EU-s vagy EGT-s országban volt biztosított, akkor minden érintett állam külön-külön nyugellátást állapíthat meg arra az időszakra, amit ott dolgozott. Ehhez általában az kell, hogy az adott országban teljesítse a minimális jogosultsági feltételt, ami sok helyen legalább 12 hónap biztosítási idő.
A koordinációt uniós rendeletek adják: ezek biztosítják, hogy a különböző országokban szerzett időket a jogosultság vizsgálatánál figyelembe lehessen venni, miközben a folyósítás továbbra is országonként történik.
Így néz ki az igénylás menete, ha több helyről kér résznyugdíjat
A nemzetközi nyugdíj megállapításának gyakorlata egyszerre egységes és „országonkénti”: a kérelmet jellemzően ott adja be, ahol él vagy ahol utoljára biztosított volt, majd a hatóságok egymás között egyeztetik a szükséges adatokat és szolgálati időket, és állapítják meg a résznyugdíjakat. A végén több döntés is születhet, és több irányból érkezhet nyugdíj, minden ország a saját szabályai alapján számolva.
A nyugdíj összegének megállapításakor az érintett országok hatóságai úgynevezett kettős számítást alkalmaznak. Először kiszámítják, mekkora ellátás járna kizárólag az adott országban szerzett szolgálati idő és ottani kereset alapján, ezt nevezik nemzeti nyugdíjnak. Emellett meghatároznak egy elméleti összeget is úgy, mintha az összes, több országban összegyűlt szolgálati idő ugyanabban az államban keletkezett volna, majd ebből az adott országban ledolgozott időnek megfelelő arányos részt állapítják meg. A végén a nyugdíjas mindig a kedvezőbb, vagyis a magasabb összegű ellátást kapja.
A nyugdíjat kérésre nemcsak az ellátást megállapító országban, hanem a nyugdíjas lakóhelye szerinti másik uniós tagállamban is ki kell fizetni.
A rendszer nemcsak az EU-ra vonatkozik: az elvek érvényesek az EGT nem EU-tag államaiban is, továbbá Svájcban, illetve a Brexit-megállapodás alapján az Egyesült Királyság esetében is.
Harmadik – vagyis az uniós rendeletek hatálya alá nem tartozó – országban szerzett szolgálati idő csak abban az esetben számítható be, ha az adott állam és az érintett uniós tagország között külön szociális biztonsági egyezmény van érvényben.
(Fotó: Freepik)









