Mindenható hatalom lett a Médiatanács, elhallgattatja a jó ügyek hangjait
A rádióstúdió falain kis fotók, Sziget-élmények a nyári kitelepülésről. Mellettük gombostűvel rögzített cetlik: telefonszámok, a közösségi rádió e-mail-címe. A sarokban egymásra rakott székek. Az üvegfal mögött a keverő, az asztalon bögre, dobozok a polcon, könyvek, jegestea-flakon. A Civil Rádióban vagyunk. Buda egy félreeső mellékutcájában.
A szomszéd szobában Tóth Zoltán közszolga, választási szakértő, szakács, hangmérnök, nyugdíjas és műsorvezető dolgozik. Szombat este hat óra van. Esti munkaidő. Tóth Zoltánt Fodor János hívta először a Pacsirta Rádióhoz, hogy ötvenrészes választási műsort csináljon. Utána a Bézs Rádióhoz került, ott főzőműsort készített. Bár imád rántást keverni, mondja, de ennél komolyabbra vágyott. A Civil Rádióban végül megalapíthatta az Olvasókör című műsort. Négy éve ennek. Ingyen csinálja, a közigazgatásból élt évtizedekig, most úgy érzi, tartozik a köznek. Ráadásul egy budaörsi kertben a Heti Betevő csoporttal minden negyedik vasárnap 140 gyereknek főz. A civil rádiózás mellett. De most beütött a krach. December 21-én lejár a rádió műsorszolgáltatási engedélye, és azt nem hosszabbítják meg. A döntés oka: a műsorszolgáltató „az elmúlt években többször nem tartotta be a pályázatában vállalt műsor- és zenei kvótákat, előfordult, hogy a vállaltnál kevesebb magyar zenét játszottak vagy 52 százalék helyett 50 százalék szöveges műsort” adtak.
Mindenkit hideg zuhanyként ért a döntés. Tóth munkatársai a műsorszolgáltató utolsó napjairól internetes naplót vezetnek, a blognak a 74 nap címet adták, októberben ennyi idő maradt az FM 98,0 Mhz-en hallgatható rádió frekvenciájának megvonásáig.
– A sajtószabadságot korlátozza a Médiatanács. Korábban a szabálysértések súlyát mérlegelhette a hivatal, egy törvénymódosítás nyomán ma már ezt nem teheti meg – magyarázza Tóth Zoltán. – Közigazgatási pert kell indítani. Nem látok más utat.
Úgy tudjuk, a kuratórium már döntött erről. Ha bukják a pert, mehetnek az Alkotmánybírósághoz, ha kimerítenek minden hazai jogorvoslati lehetőséget, Strasbourghoz fordulhatnak. Ha nem kapnak frekvenciát, a rádió az interneten folytathatja, Tóth Zoltán akkor is dolgozni fog.
– Ez a jövő, Amerikában már internetes rádiók működnek. Nálunk tíz év kell, mire eltűnnek a sugárzó rádiók – mondja.
A Civil Rádiót 1993-ban hozták létre több civilszervezet összefogásával. Főként önkéntes műsorvezetők dolgoznak ott. A Budapesten fogható rádiót két-háromezren hallgatják naponta, főként diplomások. Míg régen politika- és pártpolitikamentesen civil szerveződésekről szóltak a műsorok – azt írták magukról, hogy ők a „jó ügyek hangjai” –, néhány éve bemutatnak közéleti véleményeket, megszólalnak náluk politikusok mindkét oldalról, de a pártpolitikamentesség követelményét továbbra is szigorúan betartják. Ma már a rádióban dolgoznak jó nevű újságírók, többek között Sebes György, Fiala János is.
– Az arculatváltás akkor kezdődött, amikor pályázati támogatást nyertünk a reggeli műsorra a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Vicsek Ferenc vezette az adást, és olyan jó szakmai és teammunka folyt, hogy rákaptunk az ízére. Amikor lejárt a támogatás, úgy gondoltuk, nem hagyjuk elveszni a stábot, délutáni műsort alakítottunk ki. Számítottam rá, hogy így biztos észrevesznek minket. A Médiahatóság döntése beleillik abba a folyamatba, amelyben más, nem kormányzati attitűdöt képviselő médiumok sorban tűnnek el. A cél: visszaszorítani mindent, ami nem kötődik a kormányhoz – mondja Tóth Mónika kuratóriumi tag.
Szerinte a rádiók úgy tudnák csak betartani a jogszabályban előírt szöveg- és zenearányokat, ha méregdrága szoftvert vásárolnak vagy ha felvesznek egy embert, aki végig a technikus mellett ül, és strigulázza, mi hangzott el.
– Nálunk kilencven százalék az önkéntesek aránya, honnan lenne pénzünk 24 órában Excel-táblákat vezető fizetett munkatársra?
Tóth Mónika tíz éve került a rádióba. Előtte színészként, táncosként, dramaturgként dolgozott. Sérülése miatt otthagyta a pályát, egy kuratóriumi tag hívta önkéntesnek a rádióhoz. Tíz éve készít zenés portréműsort a Civil Rádióban. Büszke arra a mentorprogramra, amely évek óta működik. Sokan tanultak itt rádiózni azok közül, akik ma az újságírói pályán dolgoznak.
– Bárki bejöhet az utcáról, és tanulhat nálunk. Ez egy szakmai és demokráciaműhely is egyben. Tartottunk civilszervezeteknek képzéseket, amelyekben médiaszereplést tanítottunk. Kipróbálhatták, milyen is az interjúhelyzet, megtanulhatták, hogyan kerülhetnek be a médiába, és azt is, hogyan kell kommunikálniuk a saját civilszervezetük erényeit. Sokat tanulunk egymástól, hogyan lehet ebben a sokszínű munkatársi gárdában együttműködni – mondja.
– A Facebookon olvastam a hirdetést, hogy mentorprogram indul – szól közbe a 37 éves Vogel Dávid, aki önkéntesként külpolitikai műsorok társműsorvezetője. Ő tíz évig dolgozott katonatisztként különböző beosztásokban. Később Koszovóban volt békefenntartó, majd Afrikában ENSZ-misszióban vett részt a honvédvezérkar tudományos kutatóhelyén. Leszerelt, szeretne még újabb külföldi missziókban civilként részt venni. Önkéntesként dolgozik egy szociális alapítványnál. Hiányzott neki a pezsgés, ezért idén év elején jelentkezett a Civil Rádióhoz.
– Mónika első kérdése az volt, hogy milyen műsorötletem van. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek ne úgy gondolkodjanak, ahogy egyes médiumok megmondják nekik. Sok olyan hír van ugyanis, ami nem jut el az hallgatókhoz, csak egyfajta valóságértelmezés. Megkerestem fiatalokat, hogy segítsenek a műsoromban.
Márkus Máté önkéntes zenei szerkesztő és technikus a Civil Rádiónál. 19 éves. Gimnazistaként került ide, hobbija a rádiózás, indított korábban saját online rádiót.
– Érettségi után naponta nyolc órát töltök itt. Megfertőzött a rádió. A nyüzsgés, a családiasság, a segítőkészség vonz, meg az, hogy technikusként is számít a véleményem.
És mi lesz, ha csak online működik majd a rádió?
– Folytatjuk – vágják rá mind a hárman.
– Az utolsó napot, december 20-át méltósággal dolgozzuk végig – mondja Tóth Mónika. – Ha kell, utána az interneten folytatjuk.
