Nem választanak, szavaznak

Mindössze 24 ezren szavaztak a magyarországi németek listájára, a képviselőjük mégis bejutott a Parlamentbe. Hogy csinálta?

A magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletére már a rendszerváltás idején megfogalmazódott az igény. 2010 után az új Alaptörvénnyel, választási törvénnyel alakult ki a mostani konstrukció, amivel már kedvezményes módon részt tudnak venni az Országgyűlés munkájában.
A listákra érkezett szavazatokat elosztják a listás mandátumok számával, azaz kilencvenhárommal, és ezt a nemzetiségek esetében még néggyel: így jön ki a kedvezményes kvóta. Ehhez idén még 14 ezer szavazatot sem kellett elérni, azonban a németen kívül másik nemzetiség meg sem közelítette ezt a számot. Minden nemzetiség számára nem beszélhetünk parlamenti képviseletről, csak a német nemzetiség tudott teljes jogú parlamenti képviseletet szerezni. A tizenhárom, Magyarországon elismert kisebbség közül a romáknak és a németeknek van matematikai esélye elérni ezt, hiszen a nemzetiségek körében vannak olyanok is, kiskorúak és nem magyar állampolgárok, akik nem választhatnak.
A többi nemzetiséget szavazati jog nélküli szószólók képviselik az országgyűlésben, akiket azonban akár már egy szavazattal is lehet választani.

Ritter Imrének ez másodjára sikerült, az elmúlt négy évben is a parlament tagja volt. Érték kritikák amiatt, hogy a kormány embere, arról viszont kevesebbet hallhattunk, hogy a németek érdekeit képviseli.

Ritternek korábban nem volt még egyértelmű felhatalmazása, hogyan szavazzon ilyen ügyekben, de például úgy kötődik a Fideszhez, hogy Budaörsön a kormánypárt színeiben indult a polgármesteri címért. Nem zárható ki, hogy ilyen formában támogatja a kormány politikáját. Az a filozófiája, hogy a nem nemzetiségi ügyekben a kormánnyal szavaz, ha a kormány megítélése szerint kedvező nemzetiségpolitikát folytat. A nemzetiségi tanítók ugyan kaptak fizetésemelést, pótlékokat, ösztöndíjakat, de például a német önkormányzat egy soroksári iskolát próbált átvenni tavaly, de ahhoz hiába kérték a képviselő segítségét. Komoly vitákat váltott ki a német közösségen belül, amikor vitás törvényeket is megszavazott, például az ellenzék által rabszolgatörvénynek nevezett törvényt, a koronavírus-járvány elején a felhatalmazási törvényt, az MTA kutatóhálózatainak leválasztását. A választás előtt éppen emiatt állapodott meg vele az önkormányzat, hogy az ilyen ügyek előtt egyeztetni fognak, mert egy ilyen gombnyomás rossz fényt vethet a német nemzetiségre.
De 2015 elején olyan is volt, hogy Orbán Viktor azt mondta, Magyarország nem multikulturális ország, és Ritter – még szószólóként – kérdést intézett hozzá, és jelezte, hogy itt vannak a németek is, meg a többi nemzetiség.

Ez négy év alatt nem tűnik soknak.

Magyarországon a nemzetiségi szószólók csak nemzetiségi ügyekben szólalhatnak fel, és a Házbizottság dönt arról, mi számít annak, ezért a szószólók parlamenti tevékenysége is elég korlátozott. Volt olyan példa, hogy valaki az egész ciklusban nem szólalt fel, más csak egyszer-kétszer.

Miért jó egy nemzetiséghez tartozónak, ha külön regisztrál a választásra?

Pusztán racionális szempontból nem igazán éri meg, hiszen Magyarországon nincs lehetőség arra, hogy egy választónak több szavazata legyen, mint például Szlovéniában. A nemzetiségi választópolgárok választásra kényszerülnek: a nemzetiségi identitásukat helyezik előtérbe, és nemzetiségi listára szavaznak, vagy nem kérik a regisztrációt az országgyűlési választásokra. Ez esetben ugyanis le kell mondaniuk a pártlistára adott szavazatukról, és csak egyetlen lehetőségre, az országos nemzeti önkormányzatuk listájára szavazhatnak: nincs alternatíva. Ez számukra nem is választás, inkább egy megerősítő szavazás. Főleg azoknál a nemzetiségekhez tartozóknál nem éri meg regisztrálni, ahol matematikai esély sincs a kedvezményes kvóta elérésére.
A 2018-as, illetve a 2022-es tapasztalatok azt mutatják, hogy körülbelül a nemzetiségek negyedrésze kéri a regisztrációt az országgyűlési választásra. A németek közül 32-33 ezren regisztráltak, és ők rendkívül aktív választók: 2018-ban 80 százalékuk vett részt, és idén is több mint 24 ezer szavazatot kaptak, az érvénytelen szavazatok aránya nagyon alacsony a körükben.

A regisztrációval nem lehet visszaélni?

A nemzetiségek körében korábban felvetődött a regisztráció-optimalizálás lehetősége, ami arról szólt volna, hogy csak egy szűkebb kört regisztrálnak, a többieket pedig hagyják a pártlistáról választani. Az országos nemzetiségi önkormányzatok viszont a regisztráltak arányában kapnak kampánytámogatást, ezért igyekeznek minél több embert meggyőzni, meg persze a presztízs miatt is: nem néz ki jól, ha a nemzetiségi listára csak egy-két szavazat érkezik.

Voltak olyan félelmek is, hogy a pártok „meghekkelhetik” a rendszert, és a kedvezményes küszöb miatt könnyen megszerezhető mandátumok köré szerveződnek: regisztrálhatnak húsz-harmincezer szlovákot, vagy ukránt. Ráadásul a rendszerváltás óta szabad identitásválasztás van, bárki feliratkozhat ezekre a nemzetiségi listákra szavazóként. Az országos önkormányzatok listaállítási joga elvileg szolgálhatta azt, hogy illetéktelenek ne kerüljenek a rendszer közelébe, de például az örményeknél komoly viták voltak emiatt. Az önkormányzat kijelölte a szószólót, de elmérgesedtek a viták, aztán a választások után egy évvel, 2015-ben hoztak egy határozatot, hogy az örmény szószóló nem is örmény, eltitkolta a származását. Ennél nagyobb konfliktust azonban ez nem okozott.

A Debreceni Egyetem 2010-2013 közötti kutatása 8,8 százalékra becsülte a romák arányát a magyarországi népességen belül. Hogy lehet, hogy egy ekkora tömbnek még mindig nincs képviselete az Országgyűlésben?

Gyakran felvetődő érv, hogy Magyarország legnagyobb lélekszámú nemzetiségének nincs számarányos képviselete az Országgyűlésben, és egy garantált mandátum sem képezné le a választókon belüli arányukat. Ehhez körülbelül 18 mandátumot kellene kapniuk. A rendszerváltás óta minden választáson indult legalább egy-két roma párt, de ez a kísérlet mindig sikertelennek bizonyult. A 2010-es évektől kezdve pedig az új kampányfinanszírozási szabályok hatására a roma pártok körében is felütötte a fejét a kamupárt-jelenség. Nem nehéz belátni azt az összefüggést, hogy ha viszonylag forrásszegény környezetbe anyagi ösztönzőket adnak, hogy induljanak el a választásokon a kampánytámogatás megszerzéséért, akkor ez többek számára vonzó lehet, de nem állítom, hogy minden roma párt kamupárt.

Év elején a roma önkormányzatnak komoly ambíciója volt, hogy meglegyen a teljes jogú parlamenti képviselet, egy időben a regisztráltak száma a németekét is meghaladta. Én akkor sem vettem mérget a roma lista mandátumszerzésére, mert 2014-ben és 2018-ban a körükben volt a legalacsonyabb a részvétel, a regisztráltak közül 46-48 százalék voksolt. Ami pedig számomra is érthetetlen, hogy előfordult, hogy a körükben meghaladta a 35 százalékot az érvénytelen szavazatok aránya. Ez rengeteg! Ilyenkor a szavazó elé tesznek egy lapot, amin egyetlen listára szavazhat, nagyon nehéz elrontani.

Az Országos Roma Önkormányzaton belül a fideszes kötődésű Lungo Drom és a másik képviselői csoport úgy egymásnak feszült, hogy meghiúsult a listaállítás, ezért a következő ciklusban szószólójuk sem lesz. A romák tehát a pártlistára szavazhattak, és mind a Fidesz, mind az ellenzéki koalíció biztosított helyet roma politikusoknak: ha jól tudom, mind a négyüknek sikerült bejutnia.

A szomszédos országok többségében van magyar képviselet a parlamentben, Szerbiában és Romániában több politikus is ellátja ezt a feladatot. Van olyan példa, amire azt mondja, hogy ennek Magyarországon is így kellene működnie?

Nehéz kérdés, mert ezek eléggé különböző modellek. Ezeket a rendszereket a magyarországinál jóval korábban kialakították, az 1990-es években, a balkáni háború idején, amikor elejét akarták venni a kisebbségi konfliktusoknak. Az utóbbi években viszont vizsgálni kezdtük a konkrét tevékenységüket, és például Romániában azt látható, hogy a magyarokon kívül a garantált helyet szerzett nemzetiségi képviselők nemigen szólalnak fel, nem kezdeményeznek törvényeket, jellemzően az aktuális kormánypárthoz húznak, velük szavaznak a források miatt. Lehet, hogy a lobbitevékenység parlamenti folyosókra, meg minisztériumi irodákra korlátozódik, de ezt nagyon nehéz megragadni.

Szlovéniában az olasz és a magyar kisebbségnek a kapott szavazatok számától függetlenül van képviselete, de például hiába ismerik el a romákat kisebbségként, számukra nem garantálják ugyanezt. Pedig az Amnesty International becslése szerint többen vannak, mint a magyarok: 11 ezren. Horvátországban is garantált képviselet van, és félig-meddig Romániában is. Szerbiában nem garantált a nemzetiségi képviselet, de a pártjaikra nem vonatkozik a bejutási küszöb. Szlovákiában hasonló modell működik, mint a romák esetében Magyarországon: a mainstream pártok karolnak fel kisebbségi politikusokat a listáikra.

Elképzelhető, hogy 2026-tól már egy ukrán nemzetiségi képviselő is a Parlamentben ül majd?

A létszámon kívül ennek egyik fő akadálya, hogy a kisebbségi választójog magyar állampolgársághoz kötött. Nem látható, hogy a most menekültként érkezők mennyi ideig lesznek kénytelenek maradni, és mennyie törekednének az állampolgárság megszerzésére. majd arra, hogy ukránnak vallják magukat, ukránként regisztráljanak. A mostani menekülthullámnál jóval inkább az látszik, hogy nagyjából minden századik ukrajnai menekültet kellett elhelyezni Magyarországon, a többiek továbbmentek. Đ