Médiakáosz és menekültek
Végre egy közéleti hetilap, amelyik merte vállalni, hogy a menekültkérdés sajtóreprezentációjával, szakértők bevonásával tükröt tart a médiának: hogyan kezeli a tömegkommunikáció a válsághelyzetet.
Lampé Ágnes írásából kiderül: a szakmát váratlanul érte az objektivitást megkövetelő műfajok nyilvánosság előtti megjelenítése. (168 Óra, 2015. október 1.) Az azonban sajnálatos, hogy még maguk a – máskülönben egy nyelvet beszélő – szakemberek sem képesek minden esetben azonos álláspontot képviselni.
Valóban nem gondolható, hogy egy szakmáját komolyan művelő és felkészült újdondász maga teremt(het) a terepen szituációt a szerkesztőségi elvárásoknak, mint ahogy ezt a témához kapcsolódó hírversenyben többször is megtették az elmúlt időszakban. Csakúgy nem természetes, amikor a sajtó munkatársa képtelen magát kiismerni az összefüggések rendszerében. Csodálható Bárdos András naivsága, mikor megállapítja: nincs egységes magyar média! Abban persze teljesen igaza van: az újságíró csupán megfigyel és megmutat. Csak egyetérteni lehet Zöldi László kijelentésével is: a média feladata nem az állásfoglalás, hanem az értelmezés támogatása a tartalomfogyasztók oldalán. Nem vitatható viszont az ugyancsak tőle származó gondolat: az Orbán-rendszerben az őrkutyát pincsiről bulldogra cserélték.
A kormány propagandagépezete Rogán Antal személyében immár önálló minisztériumot is kapott Lázár János legnagyobb sajnálatára. Akárhogy is legyen, a politika fősodrában jól jön a kormánypárti oldalon a menekültekkel való foglalkozás. (Addig sem beszélnek az ország más, fontos dolgairól.) A közsajtót démonizálják/tematizálják a menekültügy kérdései, a médiahasználók figyelme az egyébként ellentmondásos információkra fókuszál. Urbán Ágnes is megerősít ebben: a szakmát felkészületlenül érte a breaking news (a legfrissebb és legérzékenyebb hírek vezető pozicionálása). Itt jelentkezik ismét az újságírói attitűd. Mi legyen a sajtó munkatársa: élő mikrofonállvány, kérdező, tolmács, önkéntes segítő az empátia okán, vagy rideg kívülálló, aki arra utasítja operatőrét/fotósát, drámai vagy lelkiző képet készítsen, amely azután az egész világot bejárja?
A sok szempont felvetése után külön említést érdemel a menekültekkel kapcsolatos sajtóinformációk létrejötte. A szakma nimbuszát még tovább romboló pályakezdők parancsot teljesítenek. Nem veszik észre, hogy csereszabatosak. Az M1 hírcsatorna ékes bizonyíték rá: úszni nem tudókat dobnak a mélyvízbe. György Péter hasonló jelenséget vél felfedezni a médiumok szakértői stábjában: kevés az új arc, ugyanaz a 4-5 szakérő járja körbe a stúdiókat, ad interjút a lapoknak. Zöldi László erősíti őt: fantáziátlanság, lustaság, restség, panel nyelvezet. Urbán Ágnes sommásan fogalmaz: a sajtó megbukott. A tudósítók rendre kiesnek szerepükből, apácák vagy hóhérok akarnak lenni. Zöldi és Urbán szerint a menekülthelyzet bemutatásában a sajtó háromszáz százalékon teljesített. Már ami a mennyiséget illeti, nem pedig a minőséget...
Nagy Zoltán,
e-mail
