Küzdelmek, remények, mélypontok
A lombikprogramok sokakon segítenek, százszázalékos sikergarancia azonban nem létezik. Az anyaságra vágyó nők mégis készek vállalni minden megpróbáltatást, de a lelki terhelésre nehéz felkészülni.
„Várólista nincs.” Sok esetben ezzel a szlogennel hirdették magukat a magán meddőségi klinikák, de ez közel sem jelentette, hogy a jelentkező nők azonnal belevághattak a kezelésbe. Protokollkörök, leletvizsgálat és konzultációk egymásutánja kezdődik, majd a petesejt érésének kivárása. És semmi sem garantálja, hogy elsőre sikerül. Vagy másodjára. Esetleg harmadjára. Adrienn hét próbálkozás után keresett alternatív megoldást, ez összesen hat évet ölelt fel. Próbálkozott állami intézményekben, és magánklinikán is, de végül az örökbefogadás lett a mentsvára.
A folyamat minden esetben adminisztrációval kezdődik. Vizsgálati és ciklusszámlálási időpontok veszik át a Gergely naptár helyét, amelyet kiegészít a különböző tabletták és injekciók napi ütemezése. Legjobb esetben három hét elteltével kezdődhet a felkészülés a kezelésre. A páciens stimulációs gyógyszereket kap, ezeket előre egyeztetett terv alapján kell szednie 12-14 napig. Az időszak közepén ultrahangos vizsgálat után eldöntik, kell-e változtatni az adagoláson. Majd a kezelést megelőző 34-36 órában a páciensnek a petesejtek érését segítő injekciót kell beadnia magának.
A petesejteket altatásban szívják le. Életkortól és a petefészek állapotától függ, hogy mennyit vesznek ki. A megtermékenyítés során - ideális esetben - hozzáadják a petesejthez a spermiumot. Mikroszkópos vizsgálattal állapítják meg, hogy megtörtént-e a megtermékenyítés, majd kiválasztják az embriók közül a legalkalmasabbakat. Az embrióbeültetés az első kezelést követő 2-5 napban történik. Ez a kezelés általában nem fájdalmas. Az embrió(k) beültetése után két nap pihenést javasol a doktor, utána a páciens visszatérhet a normális hétköznapjaihoz. Két hét múlva pedig elvégezheti az első terhességi tesztet.
Pont, mint a mesékben. Legalábbis majdnem.
A legtöbb esetben ugyanis nem sikerül elsőre a megtermékenyítés, és ekkor érkezik el az első mélypont.
A veszteséget az anyaságra vágyó nő szinte fel sem tudja dolgozni, az orvosok már a következő időpontot lebegtetik a szemük előtt. Aki belevág a lombik programba, az mindenre kész a sikerért. Félreteszi az érzelmeit, az életét, a társadalmi kapcsolatait. Reménykedik, hogy legközelebb sikerül, hogy minden erőfeszítés, minden szenvedés a végén értelmet nyer. Aztán egy év eltelik, és még mindig negatív.
Adrienn ezt az állapotot egy szóval jellemezte. Üresség.
Újabb vizsgálatok jönnek, még több próbálkozás. Újabb pirulák és újabb tűk, a sok kemikáliától pedig olyan problémái lesznek a nőnek, amik addig nem voltak. A rengeteg felgyülemlett feszültség gyakran a párkapcsolat rovására megy. Mindkét fél felelőst, bűnbakot keres, miközben igazán nincs válasz a kudarc okaira. Folyamatos kétségek hatják át a mindennapokat, szemben az állandó reménnyel, hogy majd a következő nekifutásra sikerül.
Az érzelmi mellett pedig ott a pénzügyi megterhelés. Ha állami klinikát választ az érintett, a társadalombiztosítás akkor is csak a kezelést és az állami protokollban szereplő gyógyszereket állja, a gyakran szükséges kiegészítő vizsgálatokat, illetve gyógyszereket nem.
S ha valaki vállalja is a tetemes többletköltségeket, akkor sincs garancia a sikerre. Đ
