Különösen bonyolult...

Történettudósok vitájának adták az önironikus címet – az Andrássy Egyetemen a szakma egy jelesét méltatták más kiválóságok. Pók Attilát, ezt a szerény és elképesztő munkabírású tudóst, akinek publikációs listája csak méterekben mérhető, s akinek neve nemcsak hazai katedrákról ismert, hanem Európa-szerte, s odaát, a Columbián is. Klio bűne, Klio felelőssége címmel gyűjtötte kötetbe munkáit a Kárpát-medence történetének fordulópontjairól, a kiegyezéstől a közelmúltig.

Pók felidézi például a még ki tudja, meddig tartó vitát arról, ki a felelős Trianonért; netán „egy bizonyos kisebbség” Tanácsköztársasága, amint azt a szélsőjobb állítja? A vitában, amelyben Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet korábbi vezetője és Arnold Suppan bécsi professzor, a magyarok régi partnere is részt vettek, a közös álláspont: az újabban hozzáférhető brit és francia források megerősítik, hogy a győztesek már hónapokkal a békekonferenciák előtt eldöntötték a területi kérdéseket és szabad kezet adtak a foglaláshoz szövetségeseiknek. Tárgyalni tehát nem volt miről. Valamit ott lehetett elérni, ahol fegyverrel ellenálltak, mint például az osztrákok a szlovéneknek, Dél-Karintiában. Azután Sopron: az osztrák–magyar konszenzus, hogy a népszavazáson legfeljebb kicsit csaltak, de valós volt a gazdasági helyzet diktálta többség Magyarország mellett. S egy megjegyzés: érdekes módon Burgenland soha nem lett a magyar revizionizmus tárgya. Vajon ha csehszlovákok, románok, szerbek akkor – Sopron példájára – némi engedményeket tesznek, nem lehetett volna megelőzni mindazt, ami következett?

A hivatását a fellelt tények alapján gyakorló történész, mutatja Pók példája, felülemelkedik szekértáborokon s vállalja a hivatása diktálta felelősséget. Még ha kis országunkban mind kevesebben figyelnek is a riasztó politikai „elit” helyett az igazira, a gondolkodókéra. Hasznos lenne például megszívlelni a szerző gondolatát: „A történelem, mint kollektív emlékezet, erősítheti a társadalom kohézióját. Ezt persze jól tudják a politikusok is – azért használják s ezért élnek vissza oly gyakran a történelemmel...”

S még egy érdekes mondat Glatz Ferenctől: a História 1988 őszén tette közzé tollából, hogy ’56 nem volt ellenforradalom. Hónapokkal Pozsgay bejelentése előtt – 60 000 példányban jelent meg a folyóirat.

Heltai András