Középosztály, vigyázz!

Jó kapus? Hallom, az Építőkben focizik.

Így, negyven körül: inkább tapasztalt. A magasságom miatt nehezebben hárítom a beívelt labdákat. De többet nem árulok el, mert kiszolgáltatnám magam az ellenfeleknek.

Ősszel záporoztak a beívelt labdák: megtámadták a forintot, „begyűrűzött” a világválság. Legyengítette a vállalkozásokat a konvergenciaprogram. Lehet úgy védeni, hogy lassú a hátvédsor, és a csatárokat kifárasztották?

Egy csapatot az minősít, hogyan tud nehéz helyzetben összefogni, küzdeni, a bekapott gólok után talpra állni, majd megfordítani a meccset. Eddig jól küzdöttünk.

Lehet egyáltalán fordítani?

Nyerésre kell játszani.

Ősszel mintha nem pontosan ismerték volna fel a válság természetét. Friss adat: októberben több mint hét százalékkal esett vissza – az előző év hasonló időszakához viszonyítva – az ipari termelés. Korábban arról szólt a fáma: most zajlik a pénzügyi válság, amelynek hatása csak később érződik a reálgazdaságban.

Nincs igaza. Már október másodikán nyolcszázmilliárdos programmal álltunk elő. Akkor azt mondtam, a pénzügyi krach elsődleges hatása – például a bankok összeomlása – nem veszélyezteti Magyarországot, de az elhúzódó recesszió igen. Beszéltem arról is, hogy szükség van a vállalkozások pénzügyi megsegítésére. Akkor sem ismerhettük, és még most sem tudjuk, milyen mély a válság.

Korábban azt mondta, három-négy hónapig tart a pénzügyi krach, aztán egy-két évig számíthatunk gazdasági krízisre.

Már ősszel láttuk, hogy a munkavállalók és a vállalkozások helyzete roszszabbodni fog. Csak azt nem lehetett kiszámítani, hogy ilyen nagy pénzügyi pánik éri el Magyarországot.

Legriasztóbbak az elbocsátásokról szóló adatok. Novemberben több mint háromezer embert rúgtak ki. Már húszezret is mutat a számláló. Meddig pöröghet még?

Hazudik, aki azt állítja, tudja, mikor áll meg az elbocsátási hullám. Ágazatról ágazatra terjed a válság. Kisebb-nagyobb mértékben mindenkit érint: főként a jármű-, az elektronikai és az építőipart. Beszéljünk őszintén, ne hitegessünk senkit: 2009 első félévében még sok elbocsátásról szóló bejelentésre lehet számítani. Beszállítói, értékesítési láncokon gyűrűzhet végig a válság.

Az MTA kutatása szerint fel kell készülnünk egy újfajta munkanélküliségre: már a középosztály sincs biztonságban.

Rövid távon valóban a középréteget fenyegeti leginkább a lecsúszás veszélye. Ezt meg kell akadályoznunk. Igyekszünk egyben tartani a nagy rendszereket. A válság velejárója, hogy megszűnik egy-egy cég, munkahely. Azonban ha egy térség nagyvállalata zárja be kapuit, és nem lép senki a helyére, akkor hosszú ideig tarthat az újjáépítés. Emlékezzen csak a kilencvenes évek első felére, a Borsod megyei példákra!

Ezért adnak húszmilliárd forintot a kistérségekben megszűnő munkahelyekre.

Ezt a célt szolgálja a regionális válságkezelő alapok létrehozása is. Nemrégiben az autóipari beszállítókat Kecskeméten bátorítottam arra, hogy uniós és hazai programok révén próbáljanak talpon maradni. Ehhez is adunk finanszírozást kicsiknek és közepeseknek egyaránt.

A válságkezelésre nem elég a pénz: reformok is kellenek.

Rövid távon pénzt, piacot és munkahelyet kell megőriznünk. Nem folytatódhat a fejlődést visszafogó tizennyolc évnyi politikai huzakodás, az évtizede tartó evickélés. Hiszen azt szeretnénk, hogy Magyarország erősebben kerüljön ki a válságból. Alapvető változásokra van szükség.

Reformszövetségbe tömörültek a munkáltatók. Terveket sző a Sólyom László által összehívott Bölcsek Tanácsa is. Változott a politikai retorika: most már a Fidesz is újítana, pedig korábban megtorpedózta a reformokat. Félő, hogy a „pártbeszéd” most is üres szöveg marad.

Az elmúlt évtized arról szólt, hogy a változások ellenfelei az állami újraelosztásban érdekeltek összekovácsolásával hogyan szervezik meg a táborukat. Eddig ezt a fejlődés hívei nem tették meg. Előbb-utóbb az emberek többsége ráébred arra, hogy reform nélkül nem tudja megőrizni a jólétét, vagyonát, munkahelyét. Figyelmeztetés a válság. A politikusok számára is.

Túl sokat markolt a Reformszövetség. Változtatni akar hét területen. Egyszerre lehetetlen.

A zsigereiben mindenki érzi, mit kellene megváltoztatni. De egyszerre valóban nem lehet mindent megújítani, fontossági sorrendet kellene felállítani.

Hol van a legnagyobb pazarlás a rendszerekben: pártfinanszírozás, önkormányzatok, korrupció?

Az ország versenyképessége, gazdasági növekedése végett három területen kellene sürgősen változtatni: az adórendszert, a munkaerőpiacot kell megreformálni, és vissza kell szorítani a korrupciót. Mondhatnám úgy is, először a torzult érdekeltségi viszonyokat kell helyreállítani. Már jó ideje a parlament előtt van a kétharmados többséget igénylő pártfinanszírozási törvény. Elkezdődött a munkaerőpiac érdemi átalakítása, jövőre már új szabályok érvényesek erre a területre. De irracionálisan működik és rossz szolgáltatást nyújt az önkormányzati rendszer is. A politikai erők eddig blokkolták a reformját.

Azt mondta, a reformokról akár azonnal meg lehetne állapodni. Nem illúzió ez?

A válság is megmutatta, nem érünk rá várni. Most dől el, hogy a krízis után felfelé vagy lefelé haladunk-e tovább.

De jövőre uniós választások lesznek. Aztán jön az önkormányzati és az országgyűlési voksolás. Kampányidőszakban szinte lehetetlen változtatni.

Jó lenne, ha a politikai pártok a fejlődés érdekében tett javaslataikkal versengenének egymással. Ha a kampányban nem az osztogatás–ígérgetés–manipuláció hármasa lenne a főszereplő.

Szép lenne, de szkeptikus vagyok. Ha tavasszal megállapodnak is egymással a pártok, nem ér véget a kormány vesszőfutása. Sztrájkra készülnek a munkavállalók. Beszüntethetik a munkát a közszféra dolgozói. Vesztesekkel nem lehet elfogadtatni a változásokat.

Mindenki vesztese a válságnak: a magánszektor munkavállalói közül több tízezren kerülhetnek az utcára. A közszférában nincs elbocsátás, de a munkahelyek megőrzése érdekében a bérek nem nőnek jövőre. Értelmetlen a válság ellen tüntetni. Nem Magyarországon múlik a világkrízis. Most örülni kell annak, ha valakinek megmarad a munkahelye. Változtatni kell, hogy azoknak is legyen állásuk, akik egyszer már elveszítették.