Kerényi szerint Bayer méltó Petőfihez, ezért kap helyet a Nemzeti Könyvtárban
„Az 1100 év Európa közepén esszéi élvezetesek, tanulságosak, a magyar irodalom, leíró irodalom legnemesebb hagyományait követik. A kőszegi katona alreálgimnázium melletti mohos kősziklához fűződő legenda leírása csupa narratíva, Bayer Zsolt kötete Petőfi Sándor Útirajzok-leírásához hasonlítható” – az atv.hu cikke szerint Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott ezzel indokolta, miért akarja megjelentetni az uszító publicisztikáiról ismert újságíró műveit a Nemzeti Könyvtár-sorozatban.
A Kerényi által megálmodott, szándéka szerint „a magyar írott kultúra legjavát” összegyűjtő sorozat 2017-ben 345 millió forintos költségvetési támogatást kapott, a „tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért” felelős miniszterelnöki megbízott pedig a Demokratának adott interjúban dobta be az ötletet, hogy helyet akar adni Bayer írásainak Mikszáth, Kosztolányi, Karinthy, Móricz és mások művei mellett. Tudja – fűzte hozzá –, hogy a döntés felhördülést fog kelteni, de az atv.hu-nak most úgy nyilatkozott, ő a szépíró Bayert szereti. Jelezte, hogy a publicista minősíthetetlen hangú megnyilvánulásaitól ő sincs elragadtatva, de végül a „félmondatok”, „erős szavak”, „stílus” fordulattal rázta le az ezekről szóló újságírói kérdést.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Bayer szeret érvek helyett szitkokat használni és uszítani a publicisztikáiban. Egy éve is kitört körülötte egy hasonló botrány, amikor augusztus 20-án lovagkereszttel tüntették ki, és tiltakozásul rengetegen visszaadták vagy aukcióra bocsátották a saját kitüntetésüket. Nem mintha ez Bayert túlságosan meghatotta volna. Bár tett egy halvány ígéretet, hogy visszafogja magát, ezt szinte azonnal meg is szegte, májusban az Országházban tiltakozó civil szervezetek képviselőiről így nyilatkozott: „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a Parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön. Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.”
A régmúlt gyöngyszemeiből e helyütt már nem is idéznénk, most a 444, tavaly pedig a Népszabadság gyűjtötte össze őket. Utóbbi A cigány állatoktól a kirgiz geciig címmel jelent meg.
